A szocialista iparosítás egyik demonstatív lépése volt, amikor 1949 utolsó napjaiban ünnepélyesen megalapították a Dunai Vasmű nemzeti vállalatot. Ezzel egy időben Dunapentele, a folyó menti kis, jelentéktelen falu határában azonmód megkezdődtek az építési munkálatok.
Az Ovomaltine gyermektápszer volt a legnépszerűbb terméke annak a Wander Gyógyszer- és Tápszer Rt.-nek, amelyet Balla Sándor gyógyszerész vezetésével és kisebbségi tulajdonosi részvételével hozott létre a svájci Wander cég.
Hogyan lesz valakinek a monogramjából fogalom? Jó példa erre a Győrben 1919-ben alapított László Zoltán Fémárugyár esete, amikor az alapító névadó kezdőbetűinek (LZ) németes kiejtéséből alkottak márkaelnevezést.
Az amerikai Kodak brit leányvállalata Vácon egy fotókémiai gyár építését kezdte meg 1913-ban, de a termelés megindulására - az első világháború miatt - csak 1922-ben került sor. Ezt az évet tekintik az alapítás évének. Angol betanító munkások négy hónapot dolgoztak Vácott.
Nukleáris mérőműszereket, orvosi izotópdiagnosztikai berendezéseket, automatikákat és más "fajsúlyos" berendezéseket gyártott, a 60-as években mégis egy kicsiny, primitív fényképezőgép, a kezdőknek szánt Pajtás ismertette meg generációkkal a Gamma nevet.
A svájci származású Ganz Ábrahám 1845-ben indította be öntödéjében a munkát, s már a Lánchíd öntöttvas kereszttartóinak nagy részét is az ő vezetésével állították elő.
A kormány Gazdasági Bizottságának 1960-ban hozott határozata alapján létesítette a Kohó- és Gépipari Minisztérium a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalatot, közismert nevén a Gelkát. Feladata volt, hogy a jogelőd Ravel (Rádió Vételtechnikai Vállalat), valamint az addig szétszórtan működő gyári márkaszervizek helyett országos vállalatként végezze el az elektromos tartós közszükségleti cikkek garanciális, illetve garancián túli javítását.
Az előkelő pesti polgárság kedvelt találkozóhelye volt mindig is a mai Vörösmarty téren lévő elegáns kávéház és cukrászda.
Weiss Manfréd és Bertold 1882-ben a budapesti Lövölde téren alapított húsfeldolgozó üzemet. Három évvel később a Soroksári útra költözve már Weiss Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércárugyár néven "polgári vásárlók számára zártak tartósított húst szelencébe".
A legismertebb magyar szállodás és vendéglős dinasztia alapítója, a bajorországi Ansbachban született Johann Adam Michael Gundel, azaz Gundel János 1857-ben, 13 évesen érkezett Magyarországra szerencsét próbálni.
Az Albert keksz, a Balaton szelet, a Vaníliás karika, a Pilóta keksz évtizedeken át közkedvelt ínyencségek voltak, s a győri gyár privatizációja és a külföldi tulajdonos belépése ellenére a mai napig megtalálhatók a boltokban.
A Gyulai kolbász hírnevét egy kis családi vállalkozás alapozta meg a 19. század végén, míg a csabai kolbászt hasonló időszakban kezdték gyártani.
A munkába álló nők "második műszakát" megkönnyítendő az ötvenes években mosógépprogramot hirdettek, melyhez hazai termelőbázist kerestek.
A pápai keménycserépgyár bérlőjeként Fischer Mór 1839-ben komoly tőkével betársult Stingl Vince 1826-ban alapított herendi műhelyébe, amelynek 1840-től egyedüli tulajdonosa lett. Ekkor 54 főt alkalmazott, köztük külföldi porcelánfestőket is.
Az ország legrégibb, folyamatosan működő porcelángyára található a Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Hollóházán. A Károlyi grófok birtokán 1777-től működő elavult üveghuta 1831-ben korszerűsítés helyett áttért az úgynevezett kőedénygyártásra: asztali készleteket, korsókat, tálakat, dísztányérokat, kulacsokat állítottak elő.
A Magyar Királyi Államvasutak hivatalos menetjegyirodájaként alakult meg 1902-ben az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt. Részvényeinek döntő többsége a vasút tulajdonában volt, és 1926-ig így működött, amikor beolvasztották az Általános Beszerzési és Szállítási Részvénytársaságba.
Erney Móric és Vécsey Jenő mérnökök gépjármű- és repülőgép-alkatrészek előállítására alapították 1916-ban az "Ikarus" Automobil- és Repülőalkatrészgyár Rt.-t.
Kis könyvkötőműhelyt nyitott Gyomán 1854-ben Kner Sámuel, akinek fia, Izidor a szakma kitanulása után 1882-ben már nyomdát alapított. Az üzem egyre több környékbeli megrendelést kapott, az 1910-es években már több mint száz alkalmazottja volt.
A szegedi Kotányi János 14 évesen, 1872-ben gyalogszerrel ment Bécsbe, hogy ott kereskedelmi ismereteket szerezzen. Visszatérte után 22 éves korában már saját fűszerüzletét vezette, később inkább nagybani kereskedéssel foglalkozott, de fő árucikke szinte mindig a szegedi paprika volt.
A "Közért" 1948 óta mind a mai napig - jóllehet néhány éve már nem létezik - az élelmiszerboltot jelenti a budapestieknek, s kevesen tudják, hogy valójában a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. nevének rövidítése volt.
