
Áztassuk kokainos vízbe, majd szárítsuk ki a ruhát. Így szól a drogcsempészek egyik új receptje. Sőt immár nem egyszerűen elrejtik, hanem vegyészeti eljárásokkal „beolvasztják” az anyagot, például ártatlannak tűnő műanyag játékfigurákba, plasztiklapokba, fröccsöntött műanyag tárgyakba, méhviaszba – derül ki egy friss EU-jelentésből.
A korábbi gyakorlattól eltérően két laboratóriumot is megjár az a kokain, amit végül felszippantanak az európai fogyasztók. Az első labor voltaképpen a kokaingyár a termelő dél-amerikai államokban, elsősorban Kolumbiában, Peruban és Bolíviában. A kokacserje leveleiből kinyerik az európai piacokon hozzáférhetőnél sokkal tisztább kokaint, és sajátos módon „becsomagolják”. A port kémiai eljárásokkal mindenféle anyagokba keverik, és így álcázva juttatják el a csempészútvonalakon Európába. Ott megint vegyészekre van szükség, akik ismerik a receptet, hogyan lehet visszaalakítani a kábítószert. Egyúttal az eredetinél alacsonyabb töménységűvé válik az anyag, így terítik a kontinensen. A kétlaboros csempészet terjedését jól érzékelteti, hogy 2008-ban már negyven európai kokalabort fedeztek fel a hatóságok, míg korábban csak dél-amerikai „vegyi üzemeket” járt meg a drog.

A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) által most publikált jelentés szerint a csempészési technikák fejlődése azzal van leginkább összefüggésben, hogy az utóbbi évtizedben megháromszorozódott a 27-ek kokainfogyasztása. A marihuána után a kokain a második legtöbbet használt illegális tudatmódosító anyaggá lépett elő. Az EMCDDA-jelentés vezető szerzője, Laurent Laniel a HVG-nek úgy nyilatkozott, hogy Európában az ezredforduló óta játszódik le az a fajta kokainfogyasztási robbanás, amely az Egyesült Államokra a nyolcvanas években volt jellemző. Az ENSZ adatai szerint világszerte évente 800-1000 tonnányi tiszta kokaint termelnek. A leginkább Washington által pénzelt kokacserje-permetezés csak csekély kárt okoz az ültetvényekben. A kifejezetten Európára koncentráló bandák tevékenységét ezzel nem tudják érdemben hátráltatni.
Laniel szerint az EU-ban – amely az USA és Latin-Amerika után a harmadik legnagyobb kokaincsempészeti céltérséggé fejlődött – hiába foglaltak le 2007-ben 92 ezer rajtaütéssel 77 tonnányi kokaint, az anyag fogyasztói ára 2000 óta folyamatosan csökken, és most grammonként 44 és 88 euró között adják. Az EU lisszaboni székhelyű droghivatala szerint a csökkenő árak egyértelműen bővülő piacot jeleznek, vagyis a fehér porból egyre több jut célba.

A csempészési módszerek finomodásánál is nagyobb probléma azonban Laniel szerint, hogy az új útvonalakkal immár nem csak az EU-ban hagyományosan is komoly kokainproblémával szembenéző Hollandiát, Spanyolországot és Nagy-Britanniát fenyegeti a könnyű hozzáférés és a csökkenő árak miatt megugró szerhasználat. Az Europol szerint a kokainkereskedő hálózatok által hagyományosan használt nagy nyugat-európai kikötők és repterek mellett az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jutottak a Nyugat-Afrika érintésével dél felől a kontinensre érkező szállítmányok. A kelet-közép-európai tagállamokat közvetlenül érinti egy még újabb kokainösvény, a hagyományosan az afgán heroin útvonalának tartott, de jelentős marihuánakereskedelmet is folytató balkáni drogfolyosó. Laniel azt mondta a HVG-nek, hogy a Fekete-tengeren és Görögországon át a térségbe áramló szállítmányok robbanásszerű kínálatnövekedéshez vezethetnek a következő években, ami lenyomja az árakat és széles körben hozzáférhetővé teszi az anyagot Magyarországon is.
Évekbe telhet – jelezte Laniel –, amíg az EMCDDA és az Europol kidolgozza javaslatait, mit tehetnek a tagállamok az új kokainlaboratóriumok és az új csempészútvonalak ellen. A szakértő szerint a leghatékonyabb válaszokat nem annyira büntetőjogi szigorításokban, sokkal inkább az ártalomcsökkentésben, azaz a szenvedélybetegek kezelésében, leszoktatásában érdemes keresni.
FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL