A legendás, immár klasszikusnak számító képregények sokkal erősebben reagáltak a kor politikai eseményeire, mint korábban gondolni lehetett – állítja a berlini Zsidó Múzeum most megnyílt kiállítása. A négyszáz képsorozatot bemutató tárlat rendezői úgy vélik, a zsidó képregényrajzolók a nagyközönség számára időnként rejtetten, máskor direktebben, de igen élénken reagáltak például a nácizmusra. És itt nem az Art Spiegelman által az 1980-as években papírra vetett Maus sorozatra gondolnak – amely egérszereplőkkel mutatja be az üldözéseket (HVG, 2004. április 10.) –, hanem kevésbé szimbolikus műveket is idesorolnak. Az amerikai Jerry Siegel és Joe Shuster például a mostani értelmezés szerint azért is találhatta ki 1938-ban Superman figuráját, hogy a világégés közeledtét érezve hőst teremtsen. A második világháború idején rajzolt Superman még helyre is teszi a náci vezetőket, Joseph Goebbels náci propagandafőnökből például alaposan kirázza a lelket. Az Amerika kapitány füzeteiben magát Hitlert ütötték le, Daredevil és társai szintén a Führer ellen indítottak harcot. A mostani berlini kiállítás rendezői szerint a minden bizonnyal az amerikai politika által is támogatott zsidó művészek ezekben a képregényeikben „Dávidokat vagy Góliátokat ábrázolnak”. Jóval direktebb propagandát rajzolt az izraeli Uri Fink az 1970-es évek végén, amikor szuperemberét Sabramannak nevezte (szabre = izraeli születésű zsidó), és az izraeli zászló színeit idéző kék-fehér testruhájára Dávid-csillagot applikált.
