Sok van a számlájukon

Repülőutasok és banki ügyfelek védelmében makacsolta meg magát az Európai Parlament, amely akár meg is vétózhatja a személyes adatok átadását az Egyesült Államoknak.

  • Vida László

Negyedszázada, Ronald Reagan 1985-ös strasbourgi látogatása óta nem szólalt fel hivatalosan az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén olyan magas rangú amerikai közjogi méltóság, mint a múlt héten Joe Biden alelnök. A fontos ember olyan fontos ügyben érkezett, hogy brüsszeli beszédében körüludvarolni sem volt rest az európai törvényhozókat, hogy rávegye őket, ne álljanak a bankátutalási adatok átadásáról készülő EU–USA-egyezmény útjába.

A belgiumi székhelyű nemzetközi bankközi telekommunikációs cég, a SWIFT átutalási rendszerében tárolt információk átadásáról szóló ideiglenes megállapodást februárban az EP elsöprő többséggel leszavazta (HVG, 2010. február 20.). Az EP-képviselők fenntartásait táplálhatja, hogy idestova három és fél éve a sajtóból kellett megtudniuk a titkot, amely szerint a terrorizmus finanszírozását nyomon követő amerikai program (TFTP) keretében az amerikai államkincstár éveken át adatokat hívott le a SWIFT Egyesült Államokban lévő adatbázisából. Az EU és a tagállamok adatvédelmi szabályait megkerülve az USA uniós polgárok százezreit érintő pénzügyi információkhoz jutott hozzá (HVG, 2006. július 22.). A botrány kipattanása nyomán 2007 nyarán Brüsszel és Washington sietve megegyezett, hogy az amerikai titkosszolgálatok átmenetileg továbbra is betekinthetnek a SWIFT-rendszerbe, amely egyébként tavaly napi 15 millió adatot rögzített. A 2009 novemberének utolsó napján aláírt új egyezmény hatálybalépését azonban az EP megakadályozta.

Az EP-képviselők legnagyobb gondját Jeanine Hennis-Plasschaert holland liberális jelentéstevő így érzékeltette: „Olyan ez, mintha a tűt keresnék, mi meg az egész szénaboglyát elküldenénk nekik.” Szerinte az USA havi 90 millió adatra tartana igényt, jóllehet nincs hitelt érdemlő bizonyíték arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozó, válogatás nélküli és tömeges adatkérés haszna arányban állna az EU-polgárok magánélethez való jogának ilyen tömeges korlátozásával.

Igaz, erről Európában is megoszlanak a vélemények. A Brüsszel megbízásából az amerikai TFTP-t átvilágító francia bíró januárban terrorellenes szempontból nagyon értékesnek minősítette a programot. A Biden vizitjét megelőző napon az EP ennek ellenére határozatban adta írásba, hogy semmiféle tömeges adatátadás nem szerepelhet a jövőbeni SWIFT-egyezményben.

A képviselők azt is sérelmezik, hogy az amerikai törvények értelmében a SWIFT-információkat akár évtizedekig is tárolhatják, az EP viszont a megőrzési határidőt öt évben maximálná, és garanciákat vár arra is, hogy az adataikkal való visszaélés esetén az uniós polgároknak ugyanolyan jogorvoslati lehetőségeik legyenek, mint az amerikaiaknak. Biden békülékeny hangütését elégedetten nyugtázták a frakciók témafelelősei, ám – mint a máltai néppárti Simon Busuttil megjegyezte – az EP nem akarja bármi áron a SWIFT-megállapodást.

A légiutas-nyilvántartási adatok átadásáról szóló, parlamenti jóváhagyásra váró EU–USA-egyezmény sem tetszik a képviselőknek, ezért a minap ismét elnapolták a szavazást. Az USA-ba induló utasokról a helyfoglaláskor nyilvántartásba vett, 35 elemből álló adatsor átadásáról – szintén a terroristák leleplezésének céljából – 2007-ben állapodtak meg, de az uniós tagállamok adatvédelmi szerveinek vezetőit tömörítő EU-munkacsoport sok szempontból aggályosnak tartja a rendszert. Főleg azóta, hogy a vízummentességet élvező EU-polgárok biometrikus adatait is rögzítik, és nekik is kötelező elektronikus beutazási engedélyt kérniük, amihez szintén személyes és különleges adatok sokaságát kell megadniuk.

Az adatvédelmi vita hátterében a terrorizmus elleni harc eltérő felfogása húzódik meg. Az uniós jogalkotás az amerikainál sokkal inkább törekszik arra, hogy egyensúlyt találjon a terrorveszély elhárítására irányuló kényszerű biztonsági intézkedések és az alapvető jogok tiszteletben tartása között. Igaz, a parlamenti kukacoskodásnak vannak merőben taktikai okai is. A lisszaboni szerződés a bel- és igazságügyi együttműködés majdnem minden területére kiterjesztette az EP hatáskörét, és a képviselők nem is mulasztották el az első adandó alkalmat, hogy kimutassák a foguk fehérjét, azaz érzékeltessék az EP jelentőségét.

VIDA LÁSZLÓ

Hozzászólások