Egy éven át nyomozott öt vizitátor püspök – vagyis a pápa által kinevezett afféle vizsgálóbizottság – a Krisztus Légiója Kongregációnál, majd arra jutott, hogy a szerzetesrend alapítójának, a nemrég elhunyt Marcial Maciel Degolladónak a viselkedése „rendkívül súlyos és objektíve erkölcstelen” volt, sőt több tette büntetendő cselekménynek minősül. A titkok azért maradtak sokáig homályban, mert Degollado kiváló kapcsolatrendszert épített ki, ügyes alibiket talált ki magának, és hallgatásra kényszerítette az őt körülvevőket. A vizitátorok azt is megállapították, hogy a lelkes, istenfélő tagságot nem szabad megbélyegezni mindezek miatt.
A bűnlajstrom terjedelmes. Az 1950-es években rövid időre titokban még fel is függesztették Degolladót kábítószer-függősége és a fiatal fiúk iránti erkölcstelen vonzalma miatt. Még a Vatikán is elismeri, hogy az 1940-es és az 1960-as évek között Degollado több mint húsz legionárius szeminaristát rontott meg. Erről a Szentszék hivatalosan is értesült az 1970-es évektől kezdve, ám semmi sem történt. Később a rend vezetőjének három nőtől összesen hat gyermeke született, közülük többet is megrontott, ám hallgatásukért cserébe óriási összegeket fizetett, illetve jelentős örökséget ígért.
Az egyre dagadó lista miatt 2004-ben Joseph Ratzinger bíboros, az illetékes vatikáni hivatal, a Hittani Kongregáció vezetője végül teljes kivizsgálást követelt, de csak pápává választása után gyorsult fel az eljárás. 2006-ban XVI. Benedekként az akkor már 86 éves Degolladót megkímélte ugyan a nyilvános pertől, de kényszernyugdíjazta és élethosszig tartó bűnbánatra kötelezte. Ebben azonban nem jeleskedhetett a már katolikus szakértők által is cégéres gazemberként emlegetett rendalapító, mert 2008-as halála előtt állítólag elutasította az utolsó kenetet, és nem volt hajlandó meggyónni. A rend most 37 országban működik, több mint félezer papja, két és fél ezer kispapja van, másfél száz iskolát és tucatnyi felsőoktatási intézményt működtet. Világi „fiókszervezetének”, a Regnum Christinek 60 ezer elkötelezett követője van. A mostani vatikáni nyilatkozattal még nem ért véget az ügy, a következő hónapokban derül ki, hogyan fogja Róma átszervezni a Krisztus Légióját.
Pedig minden olyan szépen indult. A Legio Christit 21 éves korában, 1941-ben, pappá szentelése előtt három évvel alapította az ambiciózus mexikói Degollado, akit a modern katolicizmus legnagyobb adománygyűjtőjeként emlegetnek. Az egyházat erkölcsileg is megroppantó második világháború után kevesen tudtak fiatalokat mozgósítani – Degolladónak viszont sikerült. Pénzadományai és növekvő mozgalma hírére szélesre tárultak előtte Róma kapui. Világi támogatói közé tartozott Steve McEveety – Mel Gibson A Passió című vallásos filmjének producere –, Jeb Bush, az előző amerikai elnök fivére, Plácido Domingo operaénekes vagy Carlos Slim mexikói nagyvállalkozó, a világ egyik leggazdagabb embere. Sejthető az összefüggés: míg világi támogatóitól számolatlanul folytak be a pénzek Degolladóhoz, addig egyházi támogatóit leginkább éppen adományokkal nyerte meg. Gyakorlatilag kezében volt a teljes kúria, a legbefolyásosabb bíborosokat rendszeresen meghívta misézni, egy-egy „fellépésért” 10 ezer dolláros adományt is fizetett, tegyenek vele belátásuk szerint.
Stephen Fichter amerikai szociológus és katolikus pap, korábbi légiós pénzügyes, aki másfél évtizede hátat fordított a kongregációnak, azt állítja, hogy egyedül a későbbi pápa, Ratzinger bíboros utasította el az efféle kvázi megvesztegetéseket, nem úgy, mint például Angelo Sodano korábbi vatikáni államtitkár, akinek bíborosi kinevezése alkalmából 200 fős dínomdánomot fizetett a légió. Az olasz L'espresso napilap a szervezet vagyonát 25 milliárd euróra taksálja, éves költségvetése a Wall Street Journal szerint 650 millió dollár lehet. Ebből még arra is telt, hogy karácsonykor a Vatikán vezető tisztségviselőinek több százezer forintnyi értékű drága borokat, konyakokat és spanyol sonkákat ajándékozzon.
A stratégia sokáig bevált. Ratzinger bíboros 1998-ban még hiába próbált eljárást indítani Degollado ellen. A National Catholic Reporter amerikai katolikus lap oknyomozó írása szerint éppen Sodano bíboros volt az, aki leállíttatta a vizsgálódást (Christoph Schönborn bíboros a napokban példátlanul nyersen azzal is megvádolta Sodanót, a bíborosi kollégium jelenlegi vezetőjét, hogy 1995-ben megakadályozta Ratzinger bíborost abban, hogy kivizsgálja a pedofíliával gyanúsított Hermann Groer bécsi érsek ügyét). Úgy tűnik, II. János Pál pápa titkára, Stanislaw Dziwisz is Degollado zsebében volt. Az amerikai katolikus lap legalábbis úgy tudja, az illetékes vatikáni hivatalnak, a Megszentelt Élet Kongregációjának (lásd Rendszeretet című írásunkat) vezetője, Eduardo Francisco Pironio érsek 1983-ban csak Dziwisz közbenjárására írta alá a légió rendi alkotmányát, amely az egyház történetében páratlanul szigorúan védi a vezető tekintélyét.
Az elképesztően hierarchikus szervezet hasonszőrű papokat termelt ki. Krisztus Légiója római főiskoláján minden legionárius kispap hasonlóan nézett ki, ugyanolyan élére vasalt papi ruhában, ugyanolyan frizurával, lenyalt hajjal járt, és kizárólag egymással érintkezett. A masszív agymosás eredményeképpen – kötelező volt például elolvasni Degollado 15 kötetre rúgó levelezését – azt vallották, hogy gyakorlatilag minden más szerzetesrend rossz útra tért és elvilágiasodott.
Tringer László pszichiáterprofesszor a HVG-nek úgy nyilatkozott, az efféle csoportokban gyakran megszűnik a kontroll bármiféle lehetősége. A rossz útra tért pásztor ráadásul tovább fokozhatja a csoport összetartását és küldetéstudatát, ha a külső kritikákat ördögi támadásokként festi le. Az alapítója ellen felhozott vádakat a légió is így söpörte le – egészen a mostani vizsgálatig.
IZSÁK NORBERT
