Murányi László, a Magyar Franchise-szövetség elnöke
HVG: Önt nem titkoltan azért is választották tavaly a szövetség élére mint a legnagyobb élelmiszer-kiskereskedelemmel foglalkozó franchise-hálózat, a Coop első emberét, hogy jobb anyagi támogatási lehetőségeket lobbizzon ki a hazai láncok terjeszkedéséhez. Mire volna szükség?
M. L.: A franchise lehetővé teszi, hogy rengeteg kis- és középvállalkozás életben maradjon. Egy jól bevált márkához csatlakozó cégnek már nem kell a meleg vizet feltalálnia, ezért a túlélésre is nagyobb az esélye. Ennek ellenére szűkösek a hozzáférhető támogatások. Uniós forrásért például csak gépvásárlás esetén folyamodhatnak a vállalkozások; ha valaki egyszerűen csak egy üzletet szeretne berendezni, hogy ott jól bevált recept szerint gazdálkodjon, esélye sincs, hogy uniós apanázst kapjon.
HVG: Tíz évvel ezelőtt Magyarország teljes kereskedelmi forgalmából mindössze 3-4 százalékot hoztak a franchise formában működő vállalkozások, miközben ez az arány Nyugat-Európában már akkor is 20-25, az Egyesült Államokban pedig 35 százalék volt. Szakértők úgy becsülték, a hazai jelenlét néhány éven belül megduplázódhat. Hol tart most a részesedésük?
M. L.: Pontos adatok nincsenek – a cégek adatszolgáltatási hajlandóságának hiánya miatt –, de az utóbbi néhány évben látványosan megnőtt a franchise szerepe Magyarországon is. Még bőven vannak azért tartalékok. A szövetségnek ma 50 hálózat a tagja, és hétezer vállalkozás működik ebben a formában. Ezek a cégek 55 ezer embert foglalkoztatnak. Az élelmiszer-kiskereskedelemben a nagy magyar láncok mindegyike ebben a formában terjeszkedik, ezeknek a hálózatoknak a piaci részesedése a szektoron belül ma 20 százalék fölötti.
HVG: Miért éppen élelmiszer-kiskereskedelemben bizonyul sikeresnek ez a modell?
M. L.: A franchise jó megoldás abban az esetben, ha már működő vállalkozások akarnak összefogni. Márpedig az élelmiszer-kereskedelemben a kilencvenes évekig hagyományosan egy-két bolttal rendelkező kisvállalkozások működtek a piacon. Amikor a multinacionális cégek megjelentek Magyarországon, a vállalkozók kénytelenek voltak beszerzési társaságokat létrehozni, hogy az egységesített piaci fellépésben rejlő előnyöket kihasználva jobb beszerzési árakat érjenek el. A franchise-rendszer kialakítása a következő lépés volt, azóta a reklámot, az oktatást és a marketinget is közösen finanszírozzák a kisboltok. Nincs mese, csak így lehet versenyezni a multikkal.
HVG: Mekkora az összefogással elérhető költségmegtakarítás?
M. L.: Nem lehet számszerűsíteni, ám mindenképpen két számjegyű százalék.
HVG: Néhány franchise-hálózat időközben tönkre is ment – legutóbb például a Starfleur, korábban pedig az Írókéz dőlt be –, amihez vélhetően a válság is hozzájárult. Nyilván nem véletlenül maradt el a szokásos hazai franchise-kiállítás.
M. L.: Tagadhatatlanul lelassult a franchise terjedése. A válság egyrészt a lefedett területek piacát érintette, és ily módon megnehezítette a vállalkozások életét. Másrészt kevesebb franchise-átvevő tudott csatlakozni egy-egy hálózathoz, hiszen manapság nehézkessé vált a vállalkozások hitelhez jutása. A krízis az ingatlanpiacon tevékenykedő cégeket érintette a legjobban. Hallottunk is jó pár esetben díjcsökkentésről, és több olyan hálózatról is tudunk, amelyik várhatóan egy-két hónapon belül megszűnik.
