Soha nem látott összegű bírsággal fenyegeti a Gazdasági Versenyhivatal múlt héten indított vizsgálata a Mol Nyrt.-t. A GVH erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése miatt kutakodik a cégnél: azt gyanítja, hogy annak 2006. január 1-je óta alkalmazott nagykereskedelmi árai túlzottan magasak. Szakértők azonban kétlik, hogy a hivatalnak sikerül érdemben megcsapolnia az olajcég tavaly 3233 milliárd forintos árbevételét, és hozzáteszik, a vizsgálat inkább csak a rekordmagas benzinár miatt felborzolt kedélyek csillapítására lehet alkalmas. Tény, hogy az utóbbi egy évben 25-30 százalékkal emelkedve minden eddigi csúcsot megdöntött a benzin ára. Más kérdés, hogy a drágulás jelentős része az adóteher egy éven belül kétszeri növekedéséből adódott: a benzinár mintegy 60 százaléka a költségvetést gazdagítja.
„Egyértelmű, hogy a Mol az üzemanyag-nagykereskedelemben birtokolt 70 százalék feletti részesedésével jelentős piaci szereplő, ám ez önmagában még nem jelenti a gazdasági erőfölényes helyzet megállapítását. Mind az erőfölényes helyzet – ami önmagában nem törvényellenes –, mind az azzal való visszaélés komoly bizonyításra szorul” – vázolta az alaphelyzetet a HVG-nek Zenisek Andrea, a GVH szóvivője. Nem ez az első vizsgálódás a Mol háza táján: a cég ellen az elmúlt másfél évtizedben közel húsz versenyfelügyeleti eljárás folyt, igaz, jórészt akvizíciós tevékenységével vagy egyes üzletágainak, leányvállalatainak kiszervezésével kapcsolatban. Eddig mindössze kétszer foglalkozott a GVH a társaság árazási magatartásával. Bár a cég gazdasági erőfölénye az üzemanyagok hazai nagykereskedelmi piacán mindkétszer igazolódott, az árait nem minősítette túlzónak a GVH – annak ellenére, hogy a tényleges nagykereskedelmi árak a benzin esetében 8, a gázolaj esetében 12 százalékkal bizonyultak magasabbnak a költségalapon számítottnál. Azt pedig üzleti titokra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra, hogy mindez mekkora extraprofitot jelentett a Molnak. „Most más a piaci helyzet, és annak értékeléséhez saját elemzéseink mellett részletes, konkrét adatokat várunk a Moltól” – érvelt az újabb kutakodás mellett Zenisek Andrea, hozzátéve, a vizsgálatot a GVH „észlelései és a rendelkezésre álló piaci adatok alapján” indította el.
A Molnál nem kívánták ugyan kommentálni az újbóli vizsgálatot, ám azt fontosnak tartották közölni, hogy a magyarországi benzinárak az uniós országokbeli középmezőnyhöz tartoznak. „Csakhogy a szomszédos országokhoz viszonyítva valóban drága a benzin, ráadásul a lakosság teljes költésének hat százalékát üzemanyagra fordítja, ez az arány pedig kiemelkedően magas” – jegyezte meg a HVG-nek Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint már csak a közfelháborodás miatt is indokolt, hogy a GVH foglalkozzon a Mol árképzésével. Ráadásul a hazai fuvarozók is jórészt a benzinárakat teszik felelőssé versenyképességük romlásáért.
A Fidesz hangadói, még ellenzéki politikusokként, elvárták volna, hogy a kormány csökkentse a jövedékiadó-terheket – kérdés, magukra nézve is kötelezőnek tartják-e ezt. A tehermérséklésnek korlátot szab a közúti közlekedés szén-dioxid-kibocsátása felett őrködni próbáló EU is, amely 2003-ban 302 euróban állapította meg a gázolaj ezer literjére jutó jövedékiadó-minimumot, az ólommentes benzinét pedig 359 euróban. A gázolajé idén januártól 330 euróra nőtt, a benzinnél azonban megmaradt az elvárt legkisebb érték, ami a jelenlegi árfolyammal számolva nagyjából 100 forintot jelent literenként.
A válságkezelés részeként a Bajnai-kormány – pontosabban az őt támogató két parlamenti frakció – a benzin literenkénti jövedéki adóját tavaly július 1-jén 103,5-ről 109 forintra, a gázolajét 85-ről 90,5 forintra emelte, majd idén januártól e tételek 120, illetve 97 forintra nőttek. Utóbbitól 40 milliárd forintnyi költségvetési többletbevételt remélt a kormányzat. Az autósok terheinek növekedéséhez a dollár erősödése is hozzájárult: a GKI adatai szerint a 2008-as 172 forintos dollárárfolyam tavaly átlagosan 202 forintra nőtt, manapság pedig már 220 forintot kóstál egy zöldhasú. További benzináremelő tényező, hogy bár a válság közepette 2008-ról 2009-re 98-ról 62 dollárra esett a Brent típusú olaj hordónkénti ára, idén ismét 80 dollár fölé kúszott. Az átlagos benzinár 2008-ban 293 forint volt, tavaly 278 forint, az idén pedig éves átlagban – Hegedűs szerint – 310 forint körül alakulhat.
A Mol minden hét elején áttekinti az előző heti világpiaci árakat, az árfolyam változását, majd valamelyest a várható tendenciákkal is kalkulálva általában szerdánként emel vagy csökkent árat. Árképzési gyakorlata azonban nem teljesen átlátható: nem közli például, hogy melyik időszak dollárárfolyamával számol, és azt sem, pontosan milyen olajárakat vesz alapul. A cég korábban is csak általános szabályokat hozott nyilvánosságra: e szerint figyelemmel kíséri a londoni tőzsdén jegyzett Brent típusú kőolaj árát, valamint a mediterrán tengeri kikötőkben beszerezhető benzin tőzsdei jegyzési árát is, ezenkívül tanulmányozza Ausztria, Szlovákia és Szlovénia konkurens finomítóinak árait.
„Többé-kevésbé a világpiaci árak alakulását követi a Mol, bár tompítottan, egy árkiegyenlítési mechanizmussal. Ám kár olyan árkalkulációt elvárni tőle, amely piacgazdasági körülmények között értelmezhetetlen” – jegyezte meg Hegedűs Miklós. A GVH csekély esélyeire utal, hogy évekig a Magyar Autóklub is eredménytelenül feszegette a bíróságok előtt: vajon a világpiaci árakat vagy saját monopolhelyzetét tükrözik-e a Mol nagykereskedelmi benzinárai. A Legfelsőbb Bíróság 2003-ban kimondta, hogy a GVH megalapozott döntéséhez nem elegendő a világpiaci árak és az olajcég árainak összevetése, szükség van az önköltség vizsgálatára is. Csakhogy a feldolgozás önköltsége szinte követhetetlen, hiszen a finomítás során ugyanabból az alapanyagból mintegy százféle termék készül, az üzemanyag csupán egyike ezeknek. A fejlett államokban nincs is példa arra, hogy önköltségalapon vizsgálnák az olajcégek árképzését.
G. TÓTH ILDA
