Gert Noel belga üzletember és borkóstoló egy családi vacsorán határozta el, hogy forradalmasítja a borospalackok lezárását, mert több felbontott üveg tartalma is dugóízű volt. A szintetikus anyagok új eljárásokkal való készítésében szerzett több mint négy évtizednyi tapasztalata alapján hatévi kutatás után 1999-ben el is készült az első műanyag dugó. Azóta Nomacorc nevű cégük termelése évi több mint 2 milliárd darabosra nőtt, ennek közel háromnegyedét a cég észak-karolinai központjában lévő gépek ontják. A tízmilliárdodik darab a napokban készült el, és egy jó nevű olasz bort zártak le vele.
A világon eladott borospalackok 11 százalékát immár Nomacorc-zárók fedik be, 9 százalékát más műanyaggyártók termékei, így a dugók világpiacának ötödét szintetikus alternatívák uralják. Míg a műanyag flaskazáró ára 2–20 eurócent között mozog, egy jó minőségű parafa másfél euróba is belekerülhet. A szintén terjedő, eddig a világpiac több mint tizedét kisajátító, alumíniumból készülő csavarzár 4 eurócent.
De nem a magasabb ár kezdte ki a parafa monopóliumát. A borosüvegeket négyszáz éve szinte kizárólag a hagyományos parafa dugóval látják el, mivel az sejtszerkezete révén könnyen a palack nyakába préselhető, jól zár, mégis szellőzik, azaz a bor valamelyest lélegzik, ami szükséges a további éréshez. Ám az üvegek 1–5 százalékánál kellemetlen penészes-fenolos lesz a bor, és régóta sejtették, hogy a dugó rontja el az italt. A rejtély 1981-ben oldódott meg, amikor Hans Tanner svájci tudós megállapította: minden dugóízű borban jelen van a parafát megfertőző triklór-anizol (TCA), amely az egészségre ártalmatlan, de a bort elrontja. A parafaipar az ezredfordulóig tagadta a TCA létét – mindaddig, amíg nem lehetett megbízható módon mérni a vegyület koncentrációját.
Megkezdődött a háború a parafa és az alternatív dugók gyártói között. Műanyag palackzárókkal korábban is próbálkoztak, de a fröccsöntött technológiával gyártott dugók nem váltak be. A Nomacorc dugói viszont két lépésben készülnek, belsejük extrudált – azaz puffasztással létrejött – kemény anyag, amely rugalmas külső köpenyt kap. A szintetikus dugó kinézetre és szerkezetileg is hasonlít a parafához, könnyen kihúzható a palackból, nem törik, és a TCA-hiba kizárt.
A 2007 óta a bostoni Summet Partners befektetőcég többségi tulajdonában lévő Nomacorc azt hirdeti, hogy a parafánál homogénebb sejtszerkezetű műanyag követhetőbb módon engedi át a szükséges oxigént. A dugótudománynak tavaly augusztusban egy teljes számot szentelő Wines & Vines szaklap úgy vélte, az oxigénkérdés kulcsszerepet játszhat a borászat jövőjében.
Miközben az USA-ban a pincészetek közel harmada szintetikus dugaszokat használ, Ausztráliában és Új-Zélandon a csavarzár terjedt el. Talán azért, mert ott a dugóíz az amerikainál is gyakrabban jelentkezett. Az ausztrálok azzal gyanúsították meg a dél-európai parafagyártókat, hogy rosszabb minőségű – azaz a TCA-val jobban fertőzött – alapanyagból készült dugókat szállítottak a távoli kontinensre. Ausztráliában és Új-Zélandon a csavarzár használata sem ciki, ott kevésbé asszociálnak róla az olcsóbb borokra. Viszont egyes tanulmányok szerint a fémkupak semmiféle levegőztetésre nem képes, alkalmazásával ezért kénessé válhat a bor. A zár alatt lévő műanyag tömítés pedig tíz év után elfárad, így e megoldás az ennél tovább tartott – főként csúcsminőségű – borok zárására alkalmatlan.
A dugóküzdelem a marketingben is nagy erőkkel folyik. A legújabb eljárásokkal készült szintetikus zárókról például azt állítják, hogy teljes mértékben újrahasznosíthatók, és egy dugó gyártása négyszer kevesebb energiát igényel, mint a hagyományos parafáé. Feleszméltek a hagyományos dugók gyártói is, és elkezdtek komolyan foglalkozni a parafa TCA-fertőzésével, új eljárásokat dolgozva ki a vegyület kimutatására. Csakhogy a világ 600 parafadugó-készítője közül sok kis cég nem rendelkezik a vizsgálathoz szükséges technológiával.
A parafa dugók több mint felét gyártó Portugália ezen a nyáron 21 millió eurós reklámhadjáratot tervez a természetes zárók érdekében. Az egyik érv a paratölgyerdők megmentése: attól félnek, hogy a kereslet csökkenése esetén kivágják az ültetvényeket.
Ahogy a világon, Magyarországon is egyre nagyobb az érdeklődés a különböző zárási módok iránt. Ám a kérdés összetettségére jellemző, hogy – mint a pincefalvak.hu oldalon olvasható – a különböző borok különböző ütemben érnek, és fejlődésük során az optimális oxigénigény is változhat. A parafához mindenesetre leginkább az európai fogyasztók ragaszkodnak.
KERESZTES IMRE
