Évezredes együttlét

Bor és parafa az ókor óta hűséges társak. Ennek egyik legkorábbi bizonyítéka a Kr. e. 1. századból való, Epheszosz görög városban megtalált, parafával lezárt, még bort is tartalmazó amfora, de hasonlóra leltek a Kr. u. 1. században a Vezúv által elpusztított Pompejiben is. Idősebb Plinius római író pedig a Naturalis Historiae című monumentális művében ecsetelte a parafa kedvező tulajdonságait. Portugália már 1209-ben törvényi oltalom alá helyezte a parafaerdőket, a paratölgy kérgéből készült dugó használata viszont csak a 16. századtól terjedt el, miután Dom Perignon francia bencés szerzetes – a híres pezsgő névadója – ily módon zárta le habzóborát. A sejtszerkezet tulajdonságait először, a 18. században, Robert Hooke angol fizikus mérte fel mikroszkópján. A 19. században Franciaországban, Portugáliában, Olaszországban és Tunéziában módszeresen kezdték ültetni a paratölgyet, Nagy-Britanniában pedig üzembe állt az első parafadugó-készítő gép. A múlt század elején jelentek meg az első, több darabból préselt, jobb minőségű dugók. A kvalitásra vonatkozó elvárásokat a gyártók nemzetközi szövetsége (CEL) viszont csak 1996-ban fektette le.