Ha egy cég elvesztette tőkéje felét, illetve a növekvő veszteségek, adósságok, a csökkenő forgalom közepette a tulajdonosa(i) képtelen(ek) talpra állítani, az uniós játékszabályok szerint akkor folyamodhat megmentési és szerkezetátalakítási támogatásért az államhoz. Ilyen vállalkozásnak találtatott a Transelektro Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések Zrt., s a leköszönő kormány a cégnek a kereskedelmi bankok által legfeljebb egy évre nyújtandó likviditási hitele mögé 2,071 milliárd forint egyedi készfizető kezességet vállalt. Ez a válság hatásainak enyhítésére és munkahelymegtartásra szolgál. A támogatásigényléshez – az uniós iránymutatás alapján – azt is igazolni kellett, hogy a cég megmentésére saját erejükből vagy bankhitellel már nem képesek a tulajdonosok, vagyis az előző Fidesz-kormányzás idején sztrádaépítésből nagyra nőtt Vegyépszer- és a szocialista–szabaddemokrata érában megizmosodott Resonator-csoport. Talán ezért is lepte meg a HVG-nek a Ganz-Röck ügyeit ismerő kormányközeli forrását a kezességvállalásról szóló, április legvégén kelt kormányhatározat: ilyen tőkeerős tulajdonosi háttérrel nem sok esélyt adott állami támogatásra.
Kengyel Gábor szakszervezeti titkár
Horváth Szabolcs
Az erőművi berendezéseket, kazánokat építő-szerelő társaság egy éve próbál állami segítséghez jutni. Ügyét leginkább Garai István Levente szocialista országgyűlési képviselő karolta fel, aki a párt Bács-Kiskun megyei területi listáját vezette. Kérdésekkel, interpellációkkal bombázta a T. Házat, és kitartóan ostromolta a miniszterelnöki kabinetet is, azt ecsetelve, hogy az ország egyetlen kazános cégéről van szó, amely speciális szaktudással rendelkezik, több mint 400 dolgozónak ad helyben munkát, és átmeneti segítségre van szüksége ahhoz, hogy a képviselő által 300-400 millió eurónyira becsült reménybeli rendelésállományát bevételre válthassa.
A kijelölt megmentő, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Zrt. (MFB) azonban hosszas tárgyalások és vizsgálódások után úgy ítélte meg, hogy a cégnek forgóeszközhitelre lenne szüksége, és nem kívánt beszállni a finanszírozásába. Hivatalosan csak annyit közölt az MFB a kormányhatározat után a HVG-vel, hogy ebben az ügyletben nem vesz részt, éven belüli forgóeszközhitelt nem is nyújthat. Más forrásból azonban úgy tudni, az MFB praxisában egyáltalán nem példa nélküli, hogy a válságra tekintettel valamely nagy foglalkoztatónak mégis forgóeszközhitelt nyújtson, munkahely- vagy ágazatmegmentési céllal.
Igaz, eredetileg a kormányhatározatban szereplőnél nagyobb összegű, hosszú lejáratú kölcsönre pályázott az MFB-nél a Ganz-Röck. A bank ehhez megfelelő szerződésállományt szeretett volna látni. A cégnek viszont éppen az a gondja, hogy bár lennének megrendelői, nem tud szerződést kötni, mert a kivitelezés finanszírozásához hiányzik a bankgarancia. Az elmúlt fél évben emiatt 50 millió eurónyi megrendeléstől esett el a Ganz-Röck – nyilatkozta a HVG-nek Szabó András, a Resonator Kft. ügyvezető-tulajdonosa. Bizonyára nem fokozta az állami finanszírozókedvet, hogy a nagy robajjal bedőlt Transelektro-csoportba néhány éve számolatlanul ömlött az állami pénz (HVG, 2006. január 28.), a 3 milliárd forintos államilag garantált kölcsön hegyébe az MFB-nek 4 milliárd forinttal tulajdonrészt is kellett szereznie (HVG, 2006. április 7.). Az 50 milliárd forintos kötelezettségállománnyal terhelt Transelektrót 2006-ban végül megszerezte a Közgép–Resonator–Vegyépszer-trió, ezzel azonban a jelek szerint az állami közreműködés nem fejeződött be.
Az új tulajdonosok a birodalom egy részét eladták, az ígéretesnek talált darabokat pedig, mint amilyen a Ganz-Röck, megtartották. A reorganizációt vezénylő Timár Gyula volt Vegyépszer-vezér fantáziát látott a cégben, mivel a transelektrós időkből jelentős rendelésállomány maradt rá, Boszniától Törökországig. 2007-ben még ment is a szekér, 15 milliárd forintos árbevétel mellett a mérleg némi nyereséget mutatott, 2008-ban azonban a forgalom már 10,7 milliárdra csökkent, és 1,9 milliárd lett a veszteség. A tavalyi eredményekről nem adott becslést Szabó, de az állami támogatás számításának metodikájából kikövetkeztethető, hogy a cég pénzügyi pozíciója milliárdokkal romolhatott. Igaz, közben a 12,8 milliárdos kötelezettségállomány is 8,5 milliárdosra csökkent. A Resonator–Vegyépszer-páros 2,5 milliárd forint hitellel segítette meg a Ganz-Röcköt – jelezte Szabó András a tulajdonosi részvételt.
Potenciális megrendelésekben a Ganz-Röck nem szenved hiányt, a pénzügyi válság az előfinanszírozást lehetetlenítette el. Folyamatban van egy 140 millió eurós dominikai munka előszerződése, kiküldte a szerződéstervezetet egy törökországi erőművi blokk 84 millió eurós felújítására, továbbá a Vegyépszer líbiai projektjének gépészeti munkáit végezheti – sorolta a lehetőségeket Szabó András. Az üzletkötést megkönnyítő mentőhitel folyósítása azonban csak azt követően lehetséges, ha azt az Európai Bizottság is jóváhagyja. Ráadásul a határozat további állami támogatásra is utal: a Ganz-Röcknek fél éven belül – ugyancsak az EB jóváhagyását igénylő – szerkezetátalakítási és reorganizációs tervet kell készítenie, s a további finanszírozás előkészítése az MFB feladata lesz.
Ilyen tervre szükség is lesz, hiszen a megmentési hitelből nem sok marad, ha az adótartozásokat lerója a társaság, valamint mintegy 320 dolgozójának kifizeti a 2-3 havi elmaradt bért. Továbbá fedeznie kell a szállítókkal kötött megállapodásnak megfelelő összeget is. A kiskunfélegyházi üzem alkalmazottaival a cégvezetés közölte, hogy a hitel felvételéig ezt nem tudja megtenni, vagyis a sztrájkbizottsággal legutóbb, április 9-én kötött megállapodást sem tudja betartani – mondta a HVG-nek Kengyel Gábor, a Vasasszakszervezet helyi alapszervezetének titkára. E szerint a cég április 12-étől kezdte volna meg a bérhátralékok fokozatos ledolgozását, és június közepén jutott volna el a májusi bérek kifizetéséig.
A dolgozók kifizetése nagyjából egy éve akadozik, a szakszervezet már több megállapodást is kötött a menedzsmenttel, és nem hozott eredményt a februári 12 napos sztrájk sem. Már az is felmerült, hogy esetleg a szakszervezet kérje a Ganz-Röck felszámolását, mert akkor a dolgozók legalább a bérgarancia-alapból megkaphatnák a jussukat. Mérlegelve azonban a felszámolási eljárások hosszadalmas menetét, ezt a verziót elvetették. Most tehát a hitelfelvételre várnak, amiből – úgy tudják – augusztusban láthatnak pénzt.
VITÉZ F. IBOLYA
