Maga az, hogy kiállítási intézmények párhuzamosan könyvkiadói tevékenységet is folytatnak, annyiban persze nem egyedülálló, hogy ez ne lehetne egy állami múzeum kötelezően felvállalható feladata, körbetekintve azonban kulturális intézményrendszerünk publikációs gyakorlatán – és nem kevésbé annak színvonalán –, a Magyar Fotográfiai Múzeum ilyen irányú tevékenysége kimondottan örömteli jelenség. A kevés kivétel között ugyancsak komoly jelentőséggel bírhat a Capa Központ, mely a kezdetek óta komoly figyelmet fordít egyéni vagy tematikus kötetek publikálására. Látszatra a két párhuzamos erő kimondottan serkentően hat a fotográfiával kapcsolatos kiadványok és kötetek megjelenésére, és általuk az egyes alkotói programok megismertetésére.
Czigány Ákos: Bet
Műértő
Most úgy tűnik, a Baki Péter vezette Magyar Fotográfiai Múzeum is ráerősített. Ugyan már évek óta jelentet meg kortárs fotográfusokról kisebb-nagyobb jelentőségű önálló köteteket, de legújabb és jövőbeni terveik lendületesebb irányba látszanak mozdulni. Épp legutóbb a kortárs fotográfiai tér egyik legizgalmasabb, rendszerfüggetlen alkotójának, Czigány Ákosnak az első önálló kötete látott náluk napvilágot – a Várfok Galéria közreműködésével.
Zavartan nézem ezt a tárgyat előttem az asztalon. Nagy, fekete hasáb, ha a fény súrolja, kidomborodik belőle egy geometrikus jel vagy ahhoz hasonló. A tárgy egy doboz, amely egy másik tárgyat bújtat: vörös gerincű, vastag papírra nyomott, tekintélyes és elegáns fehér könyv csusszan ki belőle. Rajta megint ugyanaz a jel. Fent egy szürke, lent egy fekete trapéz, összeköti őket egy sötétebb, keskeny álló hasáb. Persze, tudom, miről lesz itt szó, Czigány Ákos könyve ez, de valahogy…
Kinyitom a belsejét, valóban könyv: Czigány Ákos: Bet. Lapozok tovább, megnyílik az ég, az egek, aztán a föld, meg ami összeköti őket: a ház. A héber B betű (ב), azaz bet (vagy bész), kimondva azt jelenti: ház. Innen hát a borító enigmatikus kalligramja: fent, lent és közötte. Benne vagyunk a kabbalában; Zóhár, a ragyogás könyve. A Genezis első hangja: Börésit bará Elóhim… Kezdetben teremté Isten… – így kezdődik a Biblia.
Nem akarnék beleveszni itt a spekulatív térbe, de a fenti hármasság osztja trilógiává a könyvet is. Összefogja Czigány legutóbbi években készült munkáit, közülük talán a legtöbbet szerepelt, nemzetközileg díjazott Ég című sorozatát. A budapesti bérházak sötét udvaraiból az ég felé feltekintő képeit Sugimoto jól ismert Theaters sorozata ihlette. A vidéki amerikai filmszínházakban és szabadtéri autósmozikban készült felvételek – ahogy a vetített filmek is egyfajta időkapszulák metaforái – a fényben elenyészve szüntetik meg a saját idejüket, elveszve a vászon által behatárolt térben, és ilyen mód értelmezhetetlenné válnak a valós időben, míg Czigánynál a tér bomlik fel és veszíti el minden megfoghatóságát. Látszatra a Sugimoto-sorozattal képez formai referencialitást, valójában mindkét esetben a kitáruló végtelen tér emelődik át egy spirituális világba. Megkapóan triviális, és megfoghatatlanul fenséges. Vakítóan kinyílik a fény; ilyen lehet a halál kapuja, vagy a találkozás az Úrral. A végtelen csendek örök ragyogása, „amikor még mindenek kezdete világított” (Zóhár, a ragyogás könyve – fordította Biró Dániel és Réti Péter).
A trilógia másik része a Föld sorozatcímet kapta. Ennek legkorábbi darabja még 2005-ből származik. Városi mélygarázsok – egyesével, a Czigányra jellemző perfekcionizmussal megformálva – nyitnak tátongó üreget a föld sötétje felé. A hatás közelít az Ég sorozathoz, talán kevesebb elragadtatottsággal és fennköltséggel, annál erősebb szorongással és Unheimlichkeit-érzéssel. És végül Otthon a címe a trilógia ég és föld közötti, harmadik részének. Mérnöki szakszerűséggel összegyűjtött házhomlokzatok, eredeti környezetükből kiollózott szikár embernélküliség, a tér hieroglifái. A ciklus utolsó tagja monoton repetícióra vált.
Czigány Ákos: Bet
Műértő
Figyelemre méltó a könyv tartalmi szerkesztése, újabb és újabb rejtett rétegek nyílnak föl minden újralapozás után.
A képek mellett két szerző ide készült szövege is helyet kapott a kötetben. Térey János novellája bravúros rutinnal és zajjal csörtet végig a hártyafinom tipográfiával megformált néhány oldalon. Előjön minden, ami szokott: csókolózós belvárosi házibuli, mikativadar, elveszett múlt, angol sörturisták, sárga villamos, bódayúr, jesiva meg zsidók, hogy aztán visszaadja a csendet a kontemplációnak. Ehhez nagyban hozzásegít a másik szerző, Gigliola Foschi elemző szövegének okos és érzékeny merengése.
Czigány Ákos első kötete egyéni és különleges szerepet kapott a fotográfiai albumok polcán. Kiadója szándéka szerint mindössze száz példányban jelent meg, ellenben annál igényesebb nyomdai minőségben, ami egyedi művészkönyv jelleget ad neki. A tipográfia Katyi Ádám gondosságát dicséri. Kicsit sajnálom a könyv kültakaróját. A tartalomhoz méltóbb kötészeti munkát érdemelt volna. (Czigány Ákos: Bet, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2017)
Gerhes Gábor
Megjelent a Műértő 2018 áprilisi lapszámában
