Moretti évek óta vezet startupokat, testközelből látja, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a vállalkozások, az oktatás és a mindennapi tanulás világát. Az alábbi interjúban többek között AI-fáradtságról, az „exkluzív” minőségű oktatás skálázhatóságáról, a szülők és tanárok felelősségéről, valamint az úgynevezett „vibe coding” szemléletről beszél.
HVG BrandLab: Régóta vezetsz startupokat. Mit gondolsz, hogyan változtatja meg ezt a területet az AI térhódítása? Csökkenti vagy inkább emeli a belépési küszöböt a startup világban?
Caio Moretti: A mesterséges intelligencia megjelenése egyértelműen megemeli a lécet. Startupnak lenni nem új dolgok kitalálását jelenti, hanem azt, hogy már a kezdetektől gyorsan tudj reagálni, igazodni az ügyfél igényeihez, és folyamatosan keresd a termék és a megoldás közötti szorosabb illeszkedést.
Most azt látjuk, hogy zavar van akörül, mi épít valójában egy céget, márkát vagy hírnevet. Itt komoly előnyben lesznek azok, akik megtanulják az AI-t arra használni, hogy gyorsabbak legyenek, és ezáltal fogják felforgatni a piacot. Ma már órák alatt lehet eljutni az ötlettől a gyártásig, ez korábban hónapokat igényelt. Ezen a ponton pedig a „jó” már nem elég, „nagyon jónak” kell lenni.
Caio Moretti, a Quest.edu vezérigazgatója
H. B.: Maradva a startupoknál és az AI-nál: sokan emlegetik az „AI-fáradtságot”, a felhasználók kezdenek belefásulni, hogy mindenhonnan az AI ömlik rájuk. Hogyan lehet ezt kezelni, ha egyszer ez a legforróbb technológia?
C. M.: A startupok nézőpontjából az AI-fáradtság csak egy új kifejezés arra, hogy nem az ügyfél problémájára fókuszálunk. Bár az új modellek és termékek tempója lenyűgöző, kevés azoknak az eseteknek a száma, ahol valóban többletértéket ad, ha megoldásról megoldásra ugrálunk.
A sikeres AI-startupok fontos adottsága, hogy tudják, mikor elég jó már a termékük. Az viszont csak pár kattintást fog hozni, ha egy weboldalra kiírjuk, hogy mesterséges intelligenciát használunk. A kulcskérdés az: ha egy új dolgot bevezetek a saját kontextusomban, az nagyobb értéket hoz-e, mint a változtatás költsége?
H. B.: A Qconcursos és a Quest.edu révén Dél-Amerika egyik legnagyobb oktatási platformját vezeted. Hogyan formálja át az AI az oktatás világát?
C. M.: Amikor az oktatás minőségéről beszélünk, gyakran nem vesszük figyelembe, hogy a magas színvonalú tartalom világszerte exkluzív. A mentorálás, a személyre szabott tananyag, a magántanár és a hálózatépítési lehetőségek tesznek egy iskolát igazán naggyá. Amit az AI hoz, az viszont példátlan: exkluzív minőséget tudunk skálázhatóan, mindenkihez eljuttatni.
Nem azt mondom, hogy az AI átveszi a nagy iskolák helyét, hiszen ők is emelni fogják a lécet, de a következő években rengeteg új diák jelenik majd meg az oktatásban, mert végre hozzájutnak a lehetőséghez. Érdemes ezt összevetni azzal, hogy egyetlen tanár valójában hány diák élményét tudja egyedivé és tanulásban gazdaggá tenni. Az oktatás mostantól rugalmasabban lesz jelen az életünkben: nem különálló részként, hanem állandó kísérőként.
H. B.: Mit üzennél a saját tágabb családodban a gyerekeknek és a szülőknek az oktatásról? Hogyan közelítsenek a tanuláshoz az AI-eszközökkel teli világban?
C. M.: Nekem is van egy 4 éves fiam és egy 2 éves kislányom, és tanítom őket együttműködni az AI-jal. Játszanak a hanggal vezérelhető digitális asszisztensekkel, kérdeznek, történeteket hoznak létre, zenét játszanak le. Úgy hiszem, az én dolgom az, hogy kíváncsivá, kreatívvá tegyem őket, és megtanítsam, hogy összefüggésekben gondolkodjanak. Már most is ott van minden válasz a kezükben, innentől az a lényeg, hogy milyen kérdéseket fognak feltenni.
Korábban hajlamosak voltunk elveszíteni a türelmünket a gyerekek kérdéseivel kapcsolatban, és leültetni őket „csendben hallgatni”. Most viszont lett egy szövetségesünk, van, ami segít a legvadabb álmaik megvalósításában. Egyszóval: ha megtanítjuk a gyerekeket jó kérdéseket feltenni, az AI csak egy eszközként jelenik majd meg az életükben, nem problémaként.
H. B.: Mi lesz a kevésbé technikai beállítottságú szülők gyermekeivel? Elkerülhetetlen, hogy lemaradjanak, vagy a tanárok feladata, hogy ezt megelőzzék?
C. M.: Szeretek különbséget tenni tanítás és nevelés között. A tanárok valószínűleg az AI technikai tudásának fő forrásai lesznek: mi ez, hogyan használjuk, hogyan működik? De az AI-jal kapcsolatos nevelés egészen más: mikor helyes használni, hogyan kezeljük az etikai kérdéseket, hogyan tekintsünk rá eszközként, és ne az igazság forrásaként.
Valós jelenség, hogy a szülők nemcsak a tanítást bízzák az iskolákra, hanem a nevelést is, ez az, ami nem fog működni. Nem kell techszakértőnek lenni ahhoz, hogy erről beszélgessünk otthon – bár kétségkívül sokat segít –, de át kell gondolni a saját álláspontunkat, és nyíltan beszélni róla. A technológiában kevésbé jártas szülők gyerekei akkor maradnak le, ha nem találkoznak AI-jal, és nem kapnak etikai iránymutatást; a technikai készségek hiánya önmagában nem döntő.
H. B.: Az AI-jal kapcsolatban valós probléma a megbízhatóság, olyan jelenségek miatt, mint a hallucinációk, illetve a hamis vagy hibás információk meggyőző tálalása. Hogyan készülhetnek fel erre a tanárok világszerte?
C. M.: Társadalomként nem vagyunk készek a keletkező információmennyiség kezelésére, elvégre évek óta küzdünk a blogokkal, közösségi médiával, álhíroldalakkal. Érdekes, hogy a felnőttek éppúgy ki vannak téve ennek, mint a gyerekek, és nem taníthatjuk, amit mi sem tudunk.
Hiszem, hogy az iskolák és tanárok a formális tudás alapjai, de a családi háttér, illetve az iskola és az egyetemek megbecsülése nélkül ez a rendszer nem működik. A tanároknak nem azon kell aggódniuk, hogy a diákok AI-jal csalnak-e, ez a szülők dolga. A kíváncsi diákok pedig mindig ellenőrzi fogják a válaszokat.
H. B.: Nem reprezentatív, inkább megfigyelés, de vannak már kisgyerekek, akik az „áltartalmakat” automatikusan az AI-jal azonosítják. Hogyan kerülhető el, hogy a fiatalok félreértsék a technológiát?
C. M.: Jó szülőnek lenni nehéz, és nem lesz könnyebb. Ha a fiad a természeténél fogva erős, meg kell tanítani a gyengédségre, mert a világ „közvélekedése” szerint az erős fiúk durvák, és ő ezt el is hiheti. A félreértés pedig nem tudáshiány, hanem a helyes tudás felé mutató irányítás hiánya, ami miatt „elvétjük” a lényeget.
Az AI a társadalmat formálja át, nem csak az oktatást vagy a cégeket. A szülőknek aktívan keresniük és kutatniuk kell; nincs „kézikönyv”, és ez időt igényel. Nem szabad kerülni ezt a témát, és nem szabad félvállról venni a hatásait. Most kell megtanulnunk, hogyan ellenőrzünk tényeket, mely weboldalak megbízhatók, mit kezdünk a közösségi médiával. Ezek legyenek napi beszélgetések témái otthon, a gyerekekkel.
H. B.: Az áltartalom kérdése csupán PR-probléma az AI számára, vagy alapjaiban vakvágányra terelheti a technológiát?
C. M.: Lehet, hogy provokatív leszek: az AI nem gyárt „hamis tartalmat”, mert nem is tények előállítására törekszik – az AI-ügynökökről, speciális modellekről most nem beszélek. A mostani hype középpontjában álló nagy nyelvi modellek, az LLM-ek lényege egyszerűen az, hogy a következő legvalószínűbb szót próbálják megjósolni a kérdésedre.
Nem ellenőrzésre és nem is tényszerűségre tervezték ezeket az eszközöket. A „legvalószínűbb” szó is érdekes: a legvalószínűbb következő szó nem feltétlenül a legpontosabb. Van egy „hőmérsékleti” paraméter (0–1), amellyel megmondjuk, mennyire legyen szigorú a választás. Meglepő lehet, de a leggyakrabban a ~0,8-at használjuk, miközben 0 a legprecízebb. Miért? A 0-s szöveg gépi, nem emberi hatású.
Mindezzel együtt a gond nem az AI által generált „hamis tartalom”, hanem azok ellenőrzés nélküli terjesztése tényként. Ez a probléma nem fogja kisiklatni a technológiát, de idő kell, amíg a társadalom megtanulja kezelni.
H. B.: Az AI Talks-előadásodban a „vibe coding” jelenségéről beszélsz. Hogyan formálhatja ez a megközelítés a világot? Hogyan változtatja meg a „szakértelem” fogalmát? Hogyan válhatnak a „vibe coderek” veterán szakértőkké, ha a szakértelmüket AI erősíti fel?
C. M.: A nagy nyelvi modellek már most is kiváló kódot tudnak előállítani, nem azért, mert kreatívak, hanem mert a programnyelvek a valaha volt legjobban dokumentált rendszerek. De a dokumentáció ismerete nem tesz nagyszerű fejlesztővé, ahogy az sem tesz kiváló sofőrré, ha tudod használni a kézi váltót.
Ami igazán számít, az az, hogy miért kell valamit megépíteni, nem csak az, hogyan. A vibe coding áthelyezi a súlypontot a programozói logikáról a kreatív és kontextusérzékeny problémamegoldásra. Ennek a korszaknak a legjobb kódolói azok lesznek, akik mélyen értik a felhasználókat, a piacot, az üzleti logikát, és ezt AI-együttműködéssel valósággá tudják formálni. Azok a fejlesztők, akik csak a kódírásra fókuszálnak, lemaradnak. Akik valós problémákat oldanak meg, akár kóddal, AI-jal vagy bármely megfelelő eszközzel, ők határozzák meg a szakértelem következő generációját.
A HVG és az Amazing AI közös AI Talks rendezvényének keretein belül a fellépő szakértőkkel az Amazing AI indított podcastsorozatot:
