Hüvelyi fertőzések és hüvelyszárazság: ezek a lényeges különbségek

Bakteriális és gombás fertőzések

Az egyetlen azonosság a hüvelyszárazság és a hüvelyfertőzés között, hogy ugyanazt a női nemi szervet érintik, azaz mind a kettő hüvelyi probléma. A tünetek és a kiváltó okok azonban eltérnek egymástól, ezért a kezelésük is teljesen más.

„Nekem volt szerencsém már mindkettővel találkozni, és valóban mást tapasztaltam, amikor E. coli baktérium okozta hüvelyi fertőzésem volt a harmincas éveim elején, és más a helyzet most, amikor változókorúként a férjemmel már nem ugyanúgy tudok szexuális életet élni, mint régebben. A hüvelyfertőzés kapcsán a borzasztó kellemetlen folyásra emlékszem, a hüvelyszárazságot viszont égő-szúró érzés kíséri, ami miatt állandóan egy perzselően forró homokkal teli sivatag képe lebeg a lelki szemeim előtt” – foglalja össze tömören a lényeget Csilla. Aki a fertőzésről annak idején is tudta, hogy az majd elmúlik a kezelésektől, most azonban tisztában kell lennie azzal, hogy életkorából fakadóan a hüvelyszárazság már mindig vele marad.

Hogy tovább cizelláljuk a különbségeket, nem árt tudni, hogy a hüvelyfertőzés a leggyakrabban bakteriális, illetve gombás eredetű. Nézzük először a bakteriális fertőzéseket: ezek olyankor fordulnak elő leginkább, ha a normál hüvelyflórát alkotó Lactobacillusok száma valamilyen okból lecsökken, a savas pH-érték lúgos irányba tolódik el, és ilyen körülmények között az ott jelen lévő kórokozó baktériumok képesek elszaporodni. A bakteriális vaginózis legjellemzőbb tünete a kellemetlen szagú, bőséges hüvelyfolyás.

A bakteriális vaginózist fontos kezelni, hiszen a fertőzés tovább terjedhet felfelé, méhnyálkahártya-, vagy kismedence-gyulladást okozva. Várandósság alatt még nagyobb odafigyelést igényel, mert kezeletlenül a magzatburok idő előtti megrepedéséhez, így akár koraszüléshez is vezethet.

Megdöbbentő lehet, de a hüvelyfertőzések másik gyakori típusa, a Candida gombák okozta problémák minden nyolcadik nőt legalább egyszer érintik az élete folyamán. A tünetek között itt is a hüvelyváladék megváltozása a legjellegzetesebb: hüvelygomba esetén a folyás fehéres-sárgás színűvé, illetve darabos, "túrós" jellegűvé válik. Ha a gombás fertőzés hosszabb ideig fennáll, akkor a folyás még bővebbé, hígabbá, akár "tejszerűvé" is válhat, a szeméremtesten pedig erős viszketés, égő érzés jelentkezik. A makacs hüvelyi gombás fertőzés többször is visszatérhet, és ha ez egy éven belül 5-6 alkalommal is bekövetkezik, akkor annak hátterében valószínűleg az immunrendszer gyengesége áll.

Mind a bakteriális, mind a gombás fertőzésnél az orvos feladata annak eldöntése, hogy kúpot, kenőcsöt vagy tablettát kell-e használni a betegség kezelésére.

Amikor száraz a hüvely

A nők közel kétharmada az orvosának sem beszél a hüvelyszárazság okozta problémájáról, mert tabutémának érzi azt. Pedig, ha előbb nem is, a menopauzában a többségük találkozik ezzel a panasszal, hiszen a petefészekhormonok termelésének hanyatlása, majd megszűnése mindenkit utolér. Az ösztrogénhiány a mindennapokban kellemetlen hüvelyi diszkomforttal, azaz „száraz” érzéssel jár, de a legjellemzőbb mégis az ebből logikusan következő fájdalmas nemi aktus.

A hüvelyszárazság fő tünete ugyanis az, hogy nem termelődik elég váladék, a hüvely a felszínét borító hámban bekövetkező változások miatt érzékennyé válik, ami irritációt és égő érzést okoz. A szárazság miatt akár apró vérzések is kialakulhatnak, és az együttlét során jelentkező fájdalom a szexuális életet is erősen visszavetheti.

A nők szubjektív benyomásai is döntőek a hüvelyszárazság diagnosztizálásakor, ugyanakkor a probléma súlyosságát akár mérni is lehet: mikroszkópos vizsgálattal meg tudják határozni az úgynevezett maturációs indexet, amely érték megmutatja, hogy a menopauza következtében a hüvely fala mennyire vékonyodott, illetve sorvadt el.

A hormonhiány miatt kialakuló hüvelyszárazság esetén az együttléteket megkönnyítő síkosítók mellett ösztrogénterápia is szóba jöhet, de sokan vannak, akik inkább a hüvelyben alkalmazható, úgynevezett lokális hatású, természetes alapú készítményeket részesítik előnyben.

„A zökkenőmentes házaséletért jelenleg különböző trükkökhöz kell folyamodnunk. Időnként síkosítókat, máskor a hüvelyszárazságra kifejlesztett készítményeket használok. Mondhatni valóságos áldás, hogy léteznek ezek, ha az ember elmúlt ötvenéves…” – véli Csilla.

Hüvelyszárazság egyébként egyáltalán nem csak a változókorban alakulhat ki, hanem akár fiatalabbaknál is, átmenetileg felléphet például szülés után, fogamzásgátló mellékhatásaként, tartós stressz miatt vagy erős trauma hatására is.

És most, hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba a hüvelyszárazság és a hüvelyi fertőzés közötti különbségeket illetően, azt se hallgassuk el, hogy sajnos előfordulhat akár a kettő egybeesése is: az elvékonyodott, száraz hüvelyhám ugyanis könnyeben válhat a kórokozók áldozatává. A fertőzés pedig tovább is terjedhet, akár vizelési panaszokat, véres vizeletet is okozva – ilyenkor felülfertőződött hüvelyszárazságról beszélhetünk.