Kedves csápoktól a többfunkciós képkeretig: így változtatja meg a technológia a művészetet

Építészet és kiterjesztett valóság találkozása

Kezdjük rögtön egy magyar vonatkozású installációval. A 2008-as Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában mutatták be a japán Sota Ichikawa és Kaoru Kobata, a svájci Max Rheiner és a magyar Maróy Ákos által közösen megálmodott Corpora in Si(gh)te nevű építészeti és médiaművészeti projektet, amely a fizikai tér és a valós idejű digitális információk interakcióját mutatta be a kiterjesztett valóság (augmented reality) technológiáját alkalmazva. Az installációban egymástól független, úgynevezett csomópontok (node) szubjektív nézőpontként viselkedve tették lehetővé a tér szemlélését, miközben dinamikusan alkalmazkodtak a környezethez. Ez annyit jelent, hogy a fizikai térből érkező információk (zajszint, hőmérséklet, a látogatók elhelyezkedésének sűrűsége) alapján a csomópontok megsokszorozták vagy épp elpusztították magukat, folyamatosan változó élményt nyújtva a látogatóknak.

A műtárgyat megérinteni SZABAD!

A dohos régi múzeumok elsőszámú szabályát dobja sutba a svájci képzőművészeti egyetem hallgatójának, Mathieu Rivier-nek Light Form ECAL nevű projektje, amely egy poligonokra osztott felület formájában jelenik meg. Az installációval érintés útján léphetnek interakcióba a nézők. A hőformázott, áttetsző műanyag lapokból álló felület különböző pontjainak érintésére különböző módokon reagál. Rivier munkája kettős volt: egyrészt létre kellett hoznia a különleges formavilágú felületet és az azt tartó állványt, majd megírni a szoftvert, amely érzékeli a különböző pontok érintését és végrehajtja a hozzájuk tartozó akciót. A művész ezzel reagált a mai, okostelefonokat és táblagépeket használó emberek igényeire, hogy a kezükkel vezéreljék a műalkotást, másfelől ezzel épp az egyik legősibb érzékszervünket helyezte a tecnhológia középpontjába.

Tévéből képkeret

A Samsung már az idei, Las Vegas-i szórakoztatóelektronikai szakvásáron, a CES-en is az érdeklődés középpontjába került, amikor bemutatták a The Wall nevű gigantikus MicroLED tévéjüket, amelynek lényege, hogy modul alapú, káva nélküli kialakításának köszönhetően lehetőséget nyújt arra, hogy a vásárlók saját igényeiknek megfelelően alakítsák televíziójuk méretét és formáját. A képernyő alkalmazkodik a különböző felhasználási célokhoz, a különféle igényeknek megfelelően akár egy teljes falat lefedő kijelzőként is funkcionálhat, amely hasznos információkkal szolgál, legyen szó az aktuális időjárási adatokról vagy épp a zenelejátszó kezelőszerveiről.

A dél-koreai gyártó mérnökei azonban nem csak ezzel gondolták újra a televíziók háztartásokban betöltött szerepét. A The Frame nevű, 4K-felbontású készülékük ugyanis már több egyszerű tévénél. A diszkrét keretet kitöltő hatalmas UHD-képernyőt ugyanis kikapcsolt állapotban állóképek megjelenítésére használhatjuk, így amikor senki sem tévézik, a jellemzően a szobák központi helyére telepített készülék nem egy barátságtalan, üres fekete lapként foglalja a helyet, hanem szervesen beépül a nappali dekorációi közé, akár egy festmény, akár egy (vagy több) családi fotó megjelenítésével. És, hogy mennyire valósághű a látvány? Talán magáért beszél, hogy a The Frame képességeit a bécsi Albertina múzeumban úgy mutatták be, hogy Claude Monet Vízililiomok című festményét cserélték le a különleges készülékre. Az illúzió annyira tökéletes volt, hogy a látogatók csak akkor jöttek rá, hogy nem a mester eredeti művét nézik, amikor a beépített emberek előhívták a tévé menüjét. Érdemes megnézni, hogyan reagálnak a múzeumlátogatók a turpisságra.

A készüléken keresztül a The Frame tulajdonosai a Samsung Art Store kínálatából válogatva a világ legjelentősebb galériáinak több száz jól ismert festményéhez férhetnek hozzá és ezekből választhatják ki, hogy mely műalkotás(oka)t szeretnék a televíziójuk segítségével viszontlátni a nappalijuk falán. A gyűjteményben magyar mesterek művei is hamarosan láthatóak lesznek. A Samsung és a Szépművészeti Múzeum együttműködésének köszönhetően, 2018 tavaszán a Múzeum gyűjteményéből 20 műalkotás válik elérhetővé a világ minden táján.

Francia csodaország, virtuáliában

A párizsi székhelyű Théoriz nevű francia cég tavaly nyáron mutatta be az úgynevezett mixed reality technológiát használó speciális szobáját, ahol a látogatóknak egészen szürreális élményben lehet részük. A mixed reality a fizikai valóságot keveri a digitálisan létrehozott virtuáliával, ráadásul mindezt úgy, hogy a felhasználónak nem kell különleges sisakot a fejére húzni, vagy videojáték-kontroller segítségével vezérelni a történéseket. Egyszerűen belép a szobába és a formák-színek megelevenednek körülötte. Ehhez egy speciális, projektorokkal és szenzorokkal teletömött szobára, néhány brutálisan erős számítógépre és a hollywoodi filmek felvételeinél is gyakran alkalmazott, úgynevezett RED-kamerára van szükség. A kamerák érzékelik a felhasználók mozgását, a komputerek pedig ez alapján valós időben jelenítik meg a különféle látványos jeleneteket.

David-Alexandre Chanel, a Théoriz társalapítója a bejelentést követően elmondta, hogy nem videojátékot szeretnének csinálni a fejlesztésükből, hanem olyan platformmá szeretnék alakítani, amelyen keresztül művészeti alkotásokat, installációkat lehet létrehozni, vagy akár olyan videoklipeket megjeleníteni, ahol központi elem a nézővel való interakció.

A jövő állatkertje

Egészen különleges környezetbe léphet be az, aki meglátogatja a Minimaforms nevű művészeti kollektíva „Petting Zoo” nevű installációját. Egy különleges robotállatkertről van ugyanis szó, ahol első ránézésre kissé talán ijesztőnek tűnő, színes csápok lógnak a mennyezetről. Ráadásul ezek a csápok „élnek”, de legalábbis a Corpora in Si(gh)te installációhoz hasonlóan reagálnak a környezetükre. Ha például egy nagyobb, hangosabb csoport érkezik, félénken visszahúzódnak, ha azonban valaki veszi a bátorságot és megcirógatja a csápokat, kedvesen hozzádörgölőznek. Míg ha valaki csak egy helyben áll, afféle kíváncsi macskaként először „megnézik” maguknak, aztán elunják és odébb tekeregnek. A Minimaforms installációjának célja az életre hajazó robotizált mozgás megalkotása volt. A jövőben ennek praktikus szerepe is lehet, a fejlett robotok ugyanis már képesek lesznek rá, hogy azonosítsák a körülöttük mozgó emberek érzelmeit és ezek alapján reagáljanak rájuk.