Ajándéklink létrehozása

A számítógépünk és a mobiltelefonunk sincs már biztonságban

Napjainkban a digitális technológiák már annyira átszövik a hétköznapjainkat, hogy azok használatában már meg kell különböztetnünk munkahelyi és privát mintázatokat. Ezek az eltérő helyzetek IT-biztonsági szempontból is jelentősen különböznek, miközben például céges környezetben biztosítani kell, hogy a professzionális és magánhasználatú digitális terek összeérése zökkenőmentes, és ami ennél fontosabb, biztonságos legyen. Nemes Imrével, a Magyar Telekom Kiberbiztonsági Kompetencia Központjának vezetőjével beszélgettünk digitális intimszféráról, mesterségesintelligencia-alapú csalásokról és arról, hogy miért nem elég ma már, ha egy szimpla vírusirtót futtatunk a számítógépünkön.

  • Telekom

A „digitális intimszféra” ott jön létre, ahol a munka és a magánélet egy készüléken találkozik. Mit jelent ez a gyakorlatban, például egy okostelefon esetében?

Nagyon komoly kihívást. Két alaphelyzetet érdemes megkülönböztetni egy munkahely szempontjából: az egyik az úgynevezett „bring your own device” modell, amikor a saját telefonját hozza be a dolgozó. Ilyenkor ezen a készüléken ott a magánlevelezése, a netbankja, a fél élete – erre az eszközre kerülnek rá a céges applikációk, és persze a különböző hozzáférések is. A másik, amikor a cég ad telefont, amit magáncélra is lehet használni. Ilyenkor jó esetben szigorú vállalati szabályzat védi az eszközt: mobil eszközmenedzsment, központi kliens, korlátozott telepítési lehetőségek. Ez tipikusan a nagyvállalati, „enterprise” környezet jellemzője, ami komolyabb befektetést igényel, egy néhány fős kkv ezt ritkán engedi meg magának. Közben ott tartunk, hogy egy cégnél már szinte mindent el lehet intézni laptop nélkül: digitális aláírással, mobilbankkal, vállalati appokkal. Innentől borzasztó nehéz határt húzni munka és magánélet között. A kiberbiztonságban örök alapszabály, hogy a kényelem és a biztonság között kell megtalálni a működő egyensúlyt.

Ma már nemcsak tűzfalról és vírusirtóról beszélünk. Milyen új fenyegetéseket lát, különösen a mesterséges intelligencia eszközök megjelenése óta?

A támadások kifinomultsága együtt fejlődik a technológiával. Most épp a mesterséges intelligencia által megnyíló új támadási vektorok virágkorát éljük: ilyenek a deepfake-videók, a hangklónozás vagy épp a személyre szabott adathalászat. Ma már nagyon nehéz megkülönböztetni, mi a valós: ha például kapok egy sürgető, szokatlan utasítást a „főnökömtől”, nehéz azt mondani, hogy bocsánat, mindjárt visszahívom egy másik csatornán. Pedig elengedhetetlen, hogy legyen bennünk egy ilyen reflex, hogy ki tudjuk szűrni mi a valós és mi valótlan.

Céges szempontból pedig ez azzal jár, hogy a biztonsági előírásoknak és a kollégák edukációjának kéz a kézben kell járnia. Hiába a legmodernebb technológia, ha az emberi tényező – ami jellemzően az egyik leggyengébb láncszem – nincs felkészítve. A mai adathalászati levelek, hamis weboldalak, üzenetek sokszor annyira valósághűek, hogy ránézésre már nehéz megállapítani a csalást.

A hazai kkv-knál gyakran magánfelhasználói mintákat látunk: otthoni licencek, házi wifi, ingyenes levelezők. Mekkora kockázatot jelent ez?

N. I.: Egyre inkább afelé megyünk, hogy ez már nem fér bele. Aki adattal dolgozik – ügyféladat, pénzügyi információ, egészségügyi adat, bármi – annak nem lehet kérdés, hogy szükség van egy biztonsági minimumra. Szerencsére az Európai Unió NIS2 kiberbiztonsági irányelve pont ezt a gondolkodást erősíti: ha nincs mindenhol egy alapvető biztonsági réteg, ami a legegyszerűbb támadásokat kiszűri, akkor nemcsak a kis cégek, de a fölöttük lévő nagyvállalatok sincsenek biztonságban. A beszállítói lánc biztonsága kulcskérdés: lehet, hogy a nagyvállalatnál tökéletesek a szabályok, de az ellátói láncon lefelé haladva, egy alulbiztosított partneren keresztül mégis be lehet jutni.

A jó hír, hogy ma már teljeskörű biztonsági megoldásokat lehet szolgáltatásként igénybe venni: tűzfalat, végpontvédelmet, mobilbiztonságot, sőt még információbiztonsági felelőst (IBF) is. Ez a jól ismert SaaS-modell kiszámítható költséget jelent, de az is fontos szempont, hogy nem kell saját szakembert felvenni az üzemeltetéshez. Természetesen a teljes folyamat tanácsadással kezdődik, amelynek keretében megkeressük az optimális megoldást.

Nemes Imre, a Magyar Telekom Kiberbiztonsági Kompetencia Központjának vezetője
Nemes Imre, a Magyar Telekom Kiberbiztonsági Kompetencia Központjának vezetője
Draskovics Ádám

Az úgynevezett „shadow IT”, azaz magánhasználatú felhasználói fiókok, privát appok vállalati használata, főleg a mesterséges intelligencia robbanása óta még több kockázatot hozott. Mit lehet ezzel kezdeni?

Ha van szabályzat, azt be is kell tudni tartatni. Ez technikai kérdés is: vállalati környezetben meg lehet kötni, milyen app telepíthető, milyen felhőszolgáltatás használható, milyen forgalom mehet ki. Ehhez kell mobil eszközmenedzsment, korszerű végpontvédelem, hálózati védelem, e-mail-szűrés, DLP: ezek ma már a minimum követelmények a vállalati kiberbiztonság terén.

Ami a mesterséges intelligenciát illeti, külön kérdés a céges adatok sorsa. Egy nyílt, publikus MI-nél nincs kontrollált adatforrás, nincs „grounding”. Nagyvállalati oldalon ezért van létjogosultsága a zárt, vállalati környezetben futó, saját adatra épülő MI-nek, ami a betöltött adatokat nem használja fel a nagy közös modell tréningezésére. Azt viszont technikailag lehetetlen teljesen ellenőrizni, amit valaki otthon, saját fiókkal csinál, például beönti a cég érzékeny dokumentumait egy publikus chat-botba. Itt marad az edukáció: tudatosítani kell, hogy mi történik az adattal, és milyen károkat okozhat, ha kikerül a kontroll alól.

Tíz éve még ki lehetett szúrni egy félresikerült adathalász e-mailt. Ma már a főnök vagy a gyerek hangját is le lehet másolni. Hogyan védekezzen egy laikus?

Sok mindenben segítenek az új szabályozások: a szintén európai uniós AI Act például az MI-használat módját, kritikus rendszerekhez való hozzáférését fogja keretek közé tenni, hasonlóan ahhoz, ahogy a GDPR tette az adatkezeléssel. De ez önmagában kevés.

Két dolog kulcsfontosságú: edukáció és visszaellenőrzés. Minden olyan helyzetben, ami a megszokottól jelentősen eltér – váratlan pénzkérés, szokatlan számlaszám, sürgető hangnem – tudni kell letenni a telefont, felhívni a főnököt, a családtagot egy másik csatornán, és igazolni, hogy tényleg ő volt-e.

Hasznosak lehetnek olyan, kevésbé ismert trükkök is, mint egy közös, szóbeli biztonsági jelszó a családban, vagy üzleti partnereknél hasonló előre egyeztetett azonosítási módszer. Korábban a klasszikus üzleti e-mail-csalások is azért működtek, mert a folyamatban részt vevő emberek nem kérdőjelezték meg az utasítást, sokszor még nagyon komoly, világszinten élen járó cégeknél sem. Egy biztos: 100 százalékos biztonság soha nem lesz. Az számít, mennyit fektettünk be a felkészülésbe.

A mesterséges intelligencia terjedése okozhat-e extra mentális terhelést, stresszt az embereknek? Ha már sem a szemünknek, sem a fülünknek nem hihetünk, hogyan lehet működni egy ilyen környezetben?

Ahogy a mondás tartja, attól még, hogy paranoiás vagyok, nem biztos, hogy nem követnek. Nagyvállalati környezetben az a cél, hogy a mindennapi működés során ne legyen tényező ez a fajta szorongás. Erre megvannak az optimális eszközök, a kétfaktoros azonosítás, a folyamatos monitoring, illetve az olyan modern védelmi rétegek, amelyek megfelelő működése esetén ezek a támadások el sem jutnak a felhasználóig.

A kiberbiztonság az egyik leggyorsabban növekvő iparág, éppen azért, mert a technológiát technológiával lehet a leghatékonyabban védeni: mesterséges intelligencia ellen mesterséges intelligenciával lehet a legjobban védekezni. Mivel pedig ezen a téren a támadók jellemzően lépéselőnyben vannak, az a cél, hogy minél hamarabb felismerjük az új támadási mintákat.

A Telekomnál éppen ezért külön megoldást hoztunk létre a mobileszközök védelmére: a MobileSecurity típusú szolgáltatások egy globális cyber threat intelligence adatbázishoz kapcsolódva vizsgálják a bejövő linkeket, az SMS-ekben lévő linkeket, QR-kódokat, adathalász próbálkozásokat, és a támadások döntő részét pedig még azelőtt kiszűrik, hogy a felhasználó találkozna velük. Emellett védelmet adnak az úgynevezett man-in-the-middle típusú támadások ellen is, amikor a felhasználó azt sem látja, hogy valaki rácsatlakozott a telefonja adatforgalmára. Ez nem jelenti azt, hogy onnantól mindent meg lehet tenni következmények nélkül – az emberi kreativitásnak, finoman szólva, nincs határa ezen a téren, de a támadások túlnyomó részét automatizáltan meg lehet fogni.

"A jó hír, hogy ma már teljeskörű biztonsági megoldásokat lehet szolgáltatásként igénybe venni"
"A jó hír, hogy ma már teljeskörű biztonsági megoldásokat lehet szolgáltatásként igénybe venni"
Draskovics Ádám

A nyilvános, védelem nélküli wifi-hálózatokat sokan még mindig reflexből használják. Mekkora kockázat ez?

Az egyszerű válasz: ne csatlakozzunk ilyen hálózatra. Semmi sincs ingyen, legfeljebb nem pénzben fizetünk. Aki egy nyitott hotspotot üzemeltet, az látja a csatlakozó eszközök azonosítóit, forgalmát, statisztikákat gyűjthet. Hogy pontosan mit és meddig, azt a felhasználó jellemzően nem tudja. Ezért, aki érzékeny adatokkal dolgozik, gondoskodjon olyan saját megoldásról, mint például VPN, vagy olyan mobilbiztonsági szolgáltatás, amely kikényszeríti a titkosított kapcsolatot. Ha nincs más opció, legalább egy VPN legyen a telefonon.

A fiatalabb generációk már az ilyen online technológiák mellett nőttek fel. Tudatosabbak a kiberbiztonságban?

Technikailag ügyesebbek, ez nem kérdés: készségszinten kezelik az eszközöket, appokat. De az adatvédelem szempontjából sokszor pont ez a természetesség a veszélyes. Rengeteg személyes tartalmat osztanak meg magukról, és nem feltétlenül gondolnak bele, mi lesz ezeknek a sorsa, meddig maradnak fent. Ma már bűnszervezetek a közösségi médiát figyelve látják, ki mikor megy nyaralni, meddig üres a lakás. Ez a fajta „cenzúrázatlan” digitális túlterjeszkedés ugyanúgy tud biztonsági kockázatot jelenteni, mint egy rosszul konfigurált tűzfal. Itt is a tudatosítás a kulcs: már gyerekkortól kellene beszélni arról, hogy mi az, amit érdemes megosztani, és mi az, amit jobb offline hagyni.

Borítókép: Draskovics Ádám

A tartalom a Magyar Telekom megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.

Hozzászólások