Miért nem elegendő önmagában az, hogy egyre több helyen lehet elektronikusan fizetni?
Amikor digitalizációról, szolgáltatásokról vagy értékláncokról beszélünk, önmagában a fizetés már nem elég. A felhasználók nem fizetni akarnak, hanem valamit gyorsan, kényelmesen és biztonságosan elérni.
Jó példa erre a mobilos jegyvásárlás a közösségi közlekedésben. Ott nem maga a fizetés a cél, hanem az, hogy az ember egyszerűen eljusson A-ból B-be. A felhasználó számára az a fontos, hogy tudjon tájékozódni, jegyet vásárolni, jogosultságot igazolni, és mindez lehetőleg egyetlen jól működő digitális folyamatban történjen.
Ezért a digitális fizetés ma már nem önálló végpont, hanem egy szolgáltatási élmény része. A verseny egyre kevésbé arról szól, hogy hol lehet elektronikusan fizetni, hanem arról, hogy a fizetés mennyire gyorsan, egyszerűen és észrevétlenül illeszkedik be a teljes szolgáltatási folyamatba.
Hogyan válik az elektronikus fizetés a gazdasági versenyképesség részévé?
Az elektronikus fizetés versenyképességi szempontból több oldalról is fontos. Az egyik nyilván a költség, hiszen minden digitális fizetési megoldásnak van ára, amelyet a rendszer valamelyik szereplője megfizet. Még ha ezt a felhasználó nem is mindig közvetlenül érzékeli, a költség végső soron megjelenik a szolgáltatásokban, az árakban vagy az üzleti modellekben.
Ugyanakkor ma már nem csak a költség számít. Legalább ennyire fontos az élmény, a kényelem, a gyorsaság és a bizalom. Egy gazdaság digitális versenyképességét az is meghatározza, hogy az emberek és a vállalkozások mennyire egyszerűen tudják használni a szolgáltatásokat.
Ha egy digitális szolgáltatás nehézkes, lassú vagy bizalmatlan környezetben működik, akkor az visszafogja a használatot. Ha viszont a fizetés, az azonosítás, az ügyintézés és a szolgáltatás elérése egységes, jól működő folyamatként jelenik meg, az már valódi versenyelőnyt jelenthet.
Hogyan képes a digitális fizetés összekapcsolni a vállalkozókat, a közszolgáltatásokat és a felhasználókat?
Idővel természetes igénnyé vált, hogy ha már ott van nálunk a telefon, akkor ne csak maga a fizetés történjen digitálisan, hanem a teljes szolgáltatási folyamat. Az emberek a mobiljukon akarnak tájékozódni, összehasonlítani, választani, vásárolni, jogosultságot igazolni és végül fizetni is.
Ez különösen a fiatalabb generációknál vált természetessé, de ma már szélesebb felhasználói elvárásról beszélünk. A fizetés akkor működik jól, ha nem töri meg a szolgáltatási folyamatot, hanem annak természetes része.
Ez vezetett oda, hogy megjelentek a digitális platformok, amelyek több szolgáltatási elemet kapcsolnak össze. Ha valaki nemcsak fizet, hanem kínálatot böngész, szolgáltatásokat kombinál, kedvezményeket vesz igénybe vagy egy csomagban vásárol meg különböző termékeket, akkor már több szereplő együttműködésére van szükség.
Ez közelebb hozza egymáshoz az állami és piaci szolgáltatásokat, valamint a különböző iparági szereplőket is. A digitális fizetés így nemcsak pénzügyi tranzakció, hanem összekötő elem a szolgáltatók, a közszolgáltatások és a felhasználók között.
Mit jelent a gyakorlatban a digitális platformlogika a mindennapi szolgáltatásokban?
A platformlogika lényege, hogy a felhasználó nem különálló szolgáltatásokat akar kezelni, hanem egy adott élethelyzetre keres egyszerű megoldást. Nem külön fizetési tranzakciót, külön alkalmazást és külön ügyintézést szeretne, hanem egy jól működő digitális folyamatot.
Erre jó példa a városi közlekedés. Egy nagyvárosban ma már többféle közlekedési forma érhető el: közösségi közlekedés, carsharing, mikromobilitási szolgáltatások, például roller- vagy biciklikölcsönzés. A felhasználót azonban alapvetően nem ezek külön-külön érdeklik, hanem az, hogy eljusson A-ból B-be a számára legkényelmesebb, leggyorsabb vagy legkedvezőbb módon.
Ezért fejlődik a közlekedés is abba az irányba, hogy már nem különálló szolgáltatásokról, hanem mobilitási szolgáltatásokról beszélünk. Van, amikor a busz a legjobb megoldás, máskor a metró, egy roller, egy autómegosztó szolgáltatás vagy ezek kombinációja.
A platformlogika lényege, hogy ezek a lehetőségek egyetlen digitális környezetben legyenek elérhetők. Ugyanazon a felületen találkozhatnak állami, önkormányzati és piaci szolgáltatások. A felhasználó pedig ezt egységes szolgáltatásként érzékeli, nem különálló rendszerekként.
Ön szerint Magyarországon milyen digitális infrastruktúrákat kellene megerősíteni?
Az egyik legfontosabb terület a digitális azonosítás. Ez nemcsak magyar, hanem európai szinten is stratégiai kérdés. Egyre nagyobb az igény arra, hogy ugyanazokat a digitális megoldásokat biztonságosan, egységesen és akár határon átnyúlóan is lehessen használni.
Ha valaki külföldre utazik, munkát vállal, szolgáltatást vesz igénybe vagy ügyet intéz, akkor is szeretné egyszerűen használni a digitális megoldásokat. Ehhez olyan azonosítási rendszerekre van szükség, amelyek megbízhatók, interoperábilisak és képesek támogatni a határon átnyúló szolgáltatásokat.
A másik fontos pillér a digitális fizetés. A szolgáltatási folyamatok végén a fizetés továbbra is kulcselem marad, ezért fontos, hogy ezek a megoldások gyorsan, biztonságosan és kényelmesen tudják kiszolgálni a felhasználói igényeket.
Emellett az adatok szerepe is meghatározó. Minél több adat és szolgáltatás érhető el digitálisan, annál jobban működhet az egész rendszer. Ebben az állami oldalnak is fontos szerepe van: a közszolgáltatásoknak nyitottabbá, integrálhatóbbá és digitálisan jobban használhatóvá kell válniuk, technológiai és üzleti szempontból egyaránt.
Hogyan tudnak együttműködni a bankok, a fintech cégek, az állami szereplők és a nagyvállalatok?
A magyar piac mérete korlátozott, ezért sok esetben nem az a legjobb megoldás, ha minden szereplő külön próbál versenyezni. Sokkal nagyobb lehetőség rejlik abban, ha a szereplők megtalálják azokat a pontokat, ahol ki tudják egészíteni egymást, és közösen hoznak létre új szolgáltatásokat, értékláncokat vagy digitális infrastruktúrákat.
Ez nemcsak a hazai piacon jelenthet előnyt, hanem nemzetközi szinten is segítheti a terjeszkedést. Egy jól működő hazai digitális szolgáltatási modell később más piacokon is értelmezhetővé válhat.
Az Elektronikus Fizetési Szolgáltatók Szövetsége ebben a környezetben nemcsak a digitális fizetési szereplők szakmai fóruma, hanem olyan együttműködési tér, ahol banki, fintech, technológiai, állami és nagyvállalati szereplők közös szolgáltatási logikában tudnak gondolkodni.
A cél az, hogy közösen jöjjenek létre olyan megoldások, amelyek méretben, minőségben és ügyfélélményben is versenyképesek lehetnek a nemzetközi szereplőkkel szemben. Külön-külön ezt jóval nehezebb lenne elérni.
Hol van a határ a piaci innováció és az állami infrastruktúra szerepe között?
Az államnak alapinfrastruktúrákat, szabályozási kereteket és közszolgáltatásokat kell biztosítania. Ugyanakkor ezekben is meg lehet találni azokat a pontokat, ahol a piac gyorsabban, rugalmasabban vagy ügyfélközpontúbban tud működni.
A jó modell nem az, ha az állam és a piac egymás helyett próbál működni, hanem az, ha világos szereposztás alakul ki. Az állam biztosíthatja az alapinfrastruktúrát, a szabályozási biztonságot és a közérdekű működési kereteket, miközben a piaci szereplők innovatív szolgáltatásokat, jobb ügyfélélményt és versenyalapú fejlesztéseket hozhatnak létre.
Ehhez nyitott rendszerekre van szükség. Olyan technológiai és szolgáltatási környezetet kell kialakítani, amelyre más szereplők is tudnak építeni. A tapasztalatok szerint az ügyfelek elérésében és a végfelhasználók kiszolgálásában sokszor hatékonyabb egy nyitott modell, amelyben több szereplő jelenhet meg.
Milyen kockázata van annak, ha a digitális gazdaság alaprétegei kizárólag globális szereplők kezébe kerülnek?
A digitális fizetésekből és más online szolgáltatások használatából rengeteg adat keletkezik. Ezek az adatok komoly stratégiai értéket képviselnek, mert sokat elárulnak arról, hogyan működik egy gazdaság, hogyan változnak a fogyasztási szokások, milyen szolgáltatásokat használnak az emberek, és milyen irányba alakulnak a mindennapi tranzakciók.
A kérdés ezért nemcsak adatvédelmi, hanem gazdasági és szuverenitási kérdés is. A stratégiai cél az, hogy az adatokból keletkező gazdasági és innovációs érték ne kizárólag globális platformoknál csapódjon le, hanem abból az európai és hazai szereplők is részesüljenek.
Ez nemcsak magukra az adatokra igaz, hanem a digitális infrastruktúra egészére: az adatátvitelre, a távközlési rendszerekre, az adatközpontokra, az adattárolásra, a digitális azonosításra és a fizetési infrastruktúrákra is.
Ha ezek az alaprétegek kizárólag külső szereplők kezében vannak, akkor a gazdasági értékteremtés, az innovációs képesség és az adatalapú döntéshozatal jelentős része is kívülre kerülhet. Ezért fontos, hogy Európa és Magyarország is képes legyen saját digitális képességeket, infrastruktúrákat és szolgáltatási modelleket építeni.
Mik azok a digitális szolgáltatások, amelyekkel Magyarország nemzetközi hálózatokhoz kapcsolódhat, és ez milyen előnyökkel járhat a felhasználók számára?
Magyarország az országos azonnali fizetési infrastruktúrával európai összevetésben is erős alapokra építhet. A rendszer gyors, folyamatosan elérhető belföldi fizetési képessége nemcsak technológiai adottság, hanem olyan versenyképességi lehetőség, amelyre új digitális szolgáltatások és üzleti modellek épülhetnek.
A fizetési rendszereken túl az azonosítás területén is jó adottságai vannak Magyarországnak. Egyre több olyan digitális szolgáltatás jelenik meg, amely összekapcsolja az azonosítást, a jogosultságkezelést, a szolgáltatás igénybevételét és a fizetést, miközben mindezt a felhasználó számára egyszerűvé és szinte észrevétlenné teszi.
Ez a logika később más területekre is kiterjedhet: a mobilitásra, a turizmusra, a városi szolgáltatásokra, a közszolgáltatások digitális elérésére vagy akár a határon átnyúló szolgáltatásokra.
A lehetőség abban rejlik, hogy Magyarország ne csak átvegye a külföldi digitális megoldásokat, hanem saját fejlesztésekkel, saját szolgáltatási modellekkel és együttműködési konstrukciókkal jelenjen meg más piacokon is. Ehhez az állam, a pénzügyi szektor, a technológiai szereplők és a nagyvállalatok együttműködésére van szükség.
Ha ez sikerül, akkor a felhasználók egyszerűbb, gyorsabb és kényelmesebb digitális szolgáltatásokat kapnak, a hazai gazdaság pedig olyan digitális infrastruktúrákra építhet, amelyek nemcsak itthon, hanem nemzetközi környezetben is versenyképesek lehetnek.
A tartalom az Elektronikus Fizetési Szolgáltatók Szövetsége közreműködésével, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége és nem vett részt.
