BYD, Chery, Nio, Xiaomi, Xpeng – mostanság leginkább az ilyen és ehhez hasonló kínai autógyártókkal vannak tele a híradások, mely cégek közül némelyik alig pár éves iparági múltra tekint vissza.
Ehhez képest a világ harmadik legrégebbi autógyártójaként jegyzett Skoda idén már a 130. születésnapját ünnepli.
Ennek kapcsán meghívást kaptunk a jeles évfordulóra egy limitált szériás Fabia 130-es modellt készített patinás cseh gyártó központjába, hogy ott testközelből, benzingőzt letüdőzve ismerkedjünk meg a márka nem egy könyvet, hanem akár egy könyvtárat is megtöltő történelmével.

A kezdetek
Történetünk 1895. december 18-án kezdődik, amikor is két Václav, a gépészmérnök végzettségű Laurin és a könyvkereskedéssel foglalkozó Klement a csehországi Mlada Boleslavban megalapította a Laurin & Klement nevezetű céget.
Az első termék nem volt más, mint egy kerékpár, mely Slavia márkanéven került forgalomba, és amelynek emblémáján kis méretben ugyan szerepeltek az alapítók nevei, de azt inkább egy a szláv népet jelképező, zöld hársfalevelek által körbevett kerék dominálta.

A vállalat 1899. november 18-án dobta piacra első motorkerékpárját, és ezekből aztán 1910-ig összesen mintegy 4 ezer példány készült. Érdekesség, hogy Németországban Germania, az osztrák területeken pedig Republic néven is kaphatóak voltak a Laurin & Klement modellek.
Az első Slavia motorkerékpár 850 koronába került, mely összegből hét darab hasonló márkájú biciklit lehetett vásárolni.

Az egyhengeres Slaviák közül a 184 köbcentiméteres Type A 1,25, a 240 köbcentiméteres Type B pedig 1,75 lóerős produkciót adott elő. A bőrszíjjal meghajtott hátsó kerekű korai típusok végsebessége 30-40 km/h magasságában alakult, a későbbiekben pedig 2 és 4 hengeres modellek is napvilágot láttak.
A Slavia márkanév eltűnt a süllyesztőben, hogy aztán 2021-ben egy kifejezetten a fejlődő piacokra szánt új Skoda típusneveként visszatérjen.

Az első négykerekű
1905-ben vezették be a nagyméretű L és K karakterrel ékesített, az Art Nouveu stílus jegyében fogant zöld babérkoszorús Laurin & Klement logót, és ekkor debütált a cég első autója, melyet csehországi látogatásunk során menet közben is sikerült kipróbálnunk.
Az 1906-os évjáratú Voiturette A beindítását és vezetését nem véletlenül bízták a gyári múzeum szakavatott munkatársaira, de maga Klaus Zellmer, a vállalat igazgatója is a kormány mögé pattant:

Itt bizony még nem slusszkulcs elfordítással, hanem kurblizással indítható be a komoly prüszköléssel és remegéssel életre kelő motor, és bizony egy ilyen 119 éves járművet vezetni is teljesen máshogy kell, mint a modern, vagy akár néhány évtizedes múltra visszatekintő autókat.
A szél és az időjárás egyéb viszontagságai ellen semmi nem véd, sem szélvédő, sem tető, sem pedig ajtók nincsenek a Laurin & Klement első autóján, mely favázas járgány fém küszöbdíszítése büszkén hirdeti az autó pontos származását.


A kétszemélyes és jobbkormányos Voiturette A esetében persze nem kell orkánszerű menetszéltől tartani, hiszen a végsebesség alig 40 km/h, és a kényelmes utazósebesség nem meglepő módon elmarad ettől.
Az 1905 áprilisában Prágában bemutatott 1005 köbcentiméteres folyadékhűtéses kéthengeres erőforrást ősszel szerelték be először a Voiturette A-ba, melynek első példánya 1906. január 18-án lett forgalomba helyezve, és amelyet elsőként április 15-én állítottak ki a nagyközönség számára.

A 7 lóerős teljesítményű létraalvázas járgány akár 20 százalékos emelkedőt is le tudott küzdeni, és az akkoriban még tömegre mért üzemanyagból 4 kilogrammot fogyasztott 100 kilométerenként.
Az elöl-hátul laprugós merevtengelyes kocsi háromfokozatú váltóval és kardántengelyes, illetve feláras láncos hátsókerék-hajtással került forgalomba.
A fékpedál lenyomásával a váltó mögötti dobfék (kardánfék) kezelhető, és ha komolyabb fékhatásra van szükség, akkor a hátsó dobfékekre ható kéziféket is meg kell húzni.

Az alapmodellek fafelnis, a jobban felszerelt példányok fémfelnis kerekeken gördültek, és a világítás is feláras tétel volt.
A négyfelé színben gyártott, 500 kilogramm tömegű Voiturette A versenyképes alapára 3600 korona volt akkor, amikor egy gyári munkás naponta átlagosan 2 koronát keresett.
A típusból 44 példány készült, melyek közül mindössze 5 élte meg napjainkat, és ezek egyikét volt szerencsénk megismerni testközelből. Az 1399 köbcentiméteres motorral szerelt utódmodellből, a Voiturette B-ből már többet, 200 darabot gyártottak.

Az első Skoda
Az Emil von Skoda által 1859-ben Pilzenben alapított Skoda gépgyár 1925. június 27-én megvásárolta a szebb napokat is látott Laurin & Klementet, melynek technikai igazgatója továbbra is Václav Laurin maradt. Ezt követően az első autók egy darabig még Laurin & Klement, illetve Laurin & Klement – Skoda néven kerültek forgalomba, és csak később lett Skoda a hivatalos márkanév.
1926-ban vezették be a babérkoszorú peremű ovális új emblémát, melyet már a Skoda név uralt.
A Skoda első autója az a 4,2 méter hosszú 110-es modellt volt, mely eleinte Laurin & Klement 110, majd pedig Laurin & Klement – Skoda 110, végül pedig egyszerűen csak Skoda 110 néven volt kapható.
Az általunk kipróbált korai példányon még nincs Skoda típusjelzés. Az 1926 elején készült kocsi nyitható tetejű, de többek közt limuzin, furgon és mentőautó kivitelek is készültek a típusból.

A favázas, acéllemez karosszériás 110-est a kezdeti időkben 1791 köbcentiméteres soros 4 hengeres vízhűtéses benzinmotorral szerelték, melynek 25 lóereje a hátsó kerekeket hajtotta.
A mind a négy kerekén dobfékek által lassított, elektromos indítómotoros kocsi később 1944 köbcentiméteres erőforrást kapott, mely már 30 lóerőt adott le a négyfokozatú kézi váltón keresztül.
A kiviteltől függően 910-1280 kilogrammos modell végsebessége 80 km/h. Mi ennyivel nem haladtunk a félórás tesztkör során, többek közt már csak azért sem, mert az igen kényelmes süppedős hátsó ülésen helyet foglalva a szélvédelem egyenlő a nullával, a hőmérséklet pedig 10 Celsius fok közelében mozgott.


Nils Bohlin, a hárompontos biztonsági öv svéd feltalálója 1926-ban még csak 6 esztendős volt, így logikusan semmi hasonló biztonsági megoldás nincs a fedélzeten, az irányváltási szándék pedig a szélvédő melletti méretes nyíl piktogram elfordításával jelezhető.
A 110-es volt az utolsó Laurin & Klement gépkocsi, a jól hangzó név hosszú évtizedekkel később a legmagasabb felszereltségi szint jeleként tűnt fel a modern Skodákon, és velünk van mind a mai napig.

1929-ig összesen 2985 110-es modell hagyta el a gyártósort, a Skoda első igazi nagy dobása pedig az 1934-ben bemutatott Popular lett, ami azonban már egy másik történet.
Hamarosan következik a folytatás, ugyanis a Skoda 130. évfordulós rendezvényén nemcsak a szuper áramvonalas 1940-es Rapid OHV-t, hanem olyan fiatalabb ínyencségeket is vezettünk, mint például egy 1971-es 110 R Coupét, egy 1978-as 120 GLS-t és egy 1988-as Rapid 135-öt.
