1970. június 17. emlékezetes nap a brit autógyártás történetében, ekkor mutatták be ugyanis az első Range Rovert. Az igen fejlett terepjáró-képességeket angol eleganciával kombináló úttörő modell olyannyira sikeressé vált, hogy kisebb-nagyobb fejlesztésekkel egészen 1996. május 15-ig gyártásban maradt, utódjai pedig mind a mai napig velünk vannak.
2005-ben látott napvilágot az első testvérmodell, az akkor még Land Rover Discovery alapokra épített, később aztán valódi Range Rover platformra átállított, némileg kisebb és sportosabb hangvételű Range Rover Sport.
Jelen tesztalanyunk pedig nem más, mint a 2021-ben debütált és általunk is alaposan letesztelt ötödik generációs Range Roverre épülő, 2022-ben kijött harmadik Range Rover Sport legfrissebb, esetünkben külsőleg tölthető hibrid változata.

Első blikkre Range
A dizájnerek hosszú évtizedek óta kiváló munkát végeznek, melynek eredményeképp még a laikus szemlélődők számára azonnal is átjön, hogy ez bizony egy Range Rover. Ami hasonlóképp emlékeztet az 56 évvel ezelőtti ősére, mint ahogy egy 2026-os Porsche 911 formatervén is azonnal visszaköszön a legendás első neunelfer vonalvezetése.
A szigorú tekintetet biztosító vékonyra vett fényszórók elegánsan lapos hűtőrácsot fognak közre, nincs is szükség semmilyen hatalmas hűtőmaszkra, a brit road presence valahogy pont így tökéletes.

A 23 colos kerekek gigantikusak, de valahogy mégis remekül passzolnak a komoly kiállású, masszívan maszkulin dizájnú karosszéria finoman kivasalt kerékjárati íveibe. A tetővonal némileg alacsonyabban fut, mint a normál Range Rover esetében, az övvonal finoman emelkedik, a külső kilincsek a légellenállás csökkentése érdekében motorosan süllyesztett kivitelűek.
A 0,29-es légellenállási együttható ugyan 15 százalékkal javult az elődhöz képest, de a 0,20-0,25-ös értéket virító legújabb elektromos divatterepjárók korában már erősen túlhaladottnak nevezhető.

A 4,94 méteres hossz közel 11 centiméterrel csekélyebb a Range Rover normál kivitelénél, melyből ugyebár nyújtott tengelytávú és akár három üléssoros verzió is rendelhető. Érdekesség, hogy a Range Rover Sport ugyanúgy 2,99 méteres tengelytávú, mint a nagyobb testvér.
A tető hátsó traktusában jól mutat a dupla cápauszony, melyek közül a bal oldali ad helyet a belső digitális visszapillantó-tükör kamerájának. A magasan trónoló kamera furcsa perspektíváját szokni kell, mindenesetre hasznos lehet a feature, ha éppen kosárlabdázó alkatú hátsó utasok blokkolják a normál tükör képét.
A filigrán hátsó lámpatesteket márkafeliratot felvonultató fekete betét köti össze, a bal lámpa alatt egy diszkrét Sport logó figyel, és mindenképpen jár a piros pont a nem kamu, hanem nagyon is igazi kipufogóvégekért.

Luxustól tocsogó utastér
A masszív ajtók elképesztően finoman, soft-close rásegítéssel csukódnak, ezt követően pedig olyan érzésünk támadhat az utastérben, mintha teljesen elszeparáltak volna bennünket a külvilágtól. Látjuk ugyan az elsuhanó autókat, de a hangjukból alig valami szűrődik be a kabinba.
A vaskos hangszigetelésnek és a szupermodern aktív zajelnyomásnak köszönhetően a motorhangról és a kerekek surrogásáról is legfeljebb csak sejtéseink lehetnek.

A minőségérzet meghaladja az elvárásainkat, bármerre tekintünk, tapintunk vagy éppen szaglunk, a luxus életérzés maximálisan átjön.
Az elegánsan ívelt felületek javát finoman illatozó minőségi bőr borítja, még az ajtók feletti kapaszkodókat is, kritikát egyedül talán csak a középkonzol könnyen karcolódó zongoralakkja kapcsán fogalmazhatunk meg.
A kellemes fogású kormányon remek nyomáspontú gombok és tekerőgombok találhatók, a napellenző alá bújtatott 13,7 colos digitális műszeregység kiváló felbontású, informatív és akár a térkép is megjeleníthető rajta.

A finoman ívelt 13,1 colos infotainment érintőkijelző szintén nagy felbontású, ízléses grafikájú és néhány döccenést leszámítva gyors reagálású. Apró, ám annál inkább bosszantó hiba, hogy a hangulatvilágítás menüjében az accent szót hangsúly helyett nyelvjárásnak fordították.
Opcionálisan haptikus visszajelzés is bekapcsolható, ilyenkor olyan érzésünk van a virtuális gombok érintésekor, mintha igazi gombokat nyomkodnánk.
A legújabb termékfrissítés hozadéka, hogy a középkonzolról nemcsak a klímavezérlő panel, hanem a terepfunkciók kezelőszervei is eltűntek. Tény, hogy ezáltal letisztultabb összképet kapunk, ergonómia fronton azonban visszaléptünk egyet, és ha már itt tartunk, a belső kilincsek kialakítása is lehetne némileg átgondoltabb.


A fejedelmien kényelmes ülések fűthetők, szellőztethetők és masszírozni is képesek, és természetesen minden irányban elektromosan állíthatók, illetve még a hátsó üléstámlák is motorosan dönthetők. Apró figyelmesség, hogy az első ülések belső oldala mellett vékonyka extra kartámasz hajtható le.
A helykínálat példás, egy 1,84 méter magas sofőr mögött úgy fér el egy hasonló méretű utas, hogy a térde előtt 4-5 centiméternyi légrés marad.
Tény, hogy ez még nem az e tekintetben verhetetlen Skoda Superb szintje, de ha esetleg nem elégszünk meg ezzel, akkor még mindig ott a tágasabb utasterű hagyományos Range Rover.


Az 1 millió forint felárú hatalmas panoráma üvegtető első része nyitható, a 720 ezer forint ellenében 19 hangszórót és 800 W-ot felvonultató Meridian 3D hangrendszer pedig mind hangminőség, mind hangerő fronton letaglózó produkciót ad elő, bár az A-oszlopok aljába nem túl esztétikus módon integrálták a magas hangszórókat.
A 11,4 colos hátsó multimédia kijelzők felára 1,5 millió forint.
A kalaptartóig 450 literes csomagtartó nem túl nagy, de legalább az alatti kialakított rekeszben elegánsan elrejthetők a töltőkábelek. Tetőig pakolva 835 literes, a hátsó üléstámlákat lehajtva pedig 1860 literes térfogat áll rendelkezésre.

Hangtalan suhanás
A Start gombra rányomva hangtalanul kel életre a technika, ilyenkor nem feltétlenül röffen be a benzinmotor, hiszen egy plugin hibrid Range Rover Sporthoz van szerencsénk.
A 218 lóerős villanymotor bőven elég erős ahhoz, hogy tartósan és dinamikusan elektromos autóként használjuk az új Range-t.
Ha nem tiporjuk padlóig a gázpedált, akkor lokálisan zéró emissziós módban 11 másodperc körüli 0-100-as gyorsulást kapunk, és egészen 140 km/h-ig suhanhatunk lényegében hangtalanul.

A bruttó 38,2, nettó 31,8 kWh kapacitású akkumulátor akkora, hogy jó néhány korábbi/kisebb tisztán elektromos autó megirigyelné. A 120 kilométer körüli WLTP-hatótávot a téli teszthét során megközelíteni sem sikerült, de 70-80 kilométert azért gond nélkül sikerült megtenni egy-egy teljes töltéssel.
AC-n 7,2 kW, DC-n 50 kW jelenti a plafont, és ideális esetben 1 óra alatt le lehet tudni egy 80 százalékra történő feltöltést. Sötétben negatívum, hogy a töltőcsatlakozó nincs megvilágítva.

Elő a 6 hengerrel!
Padlógázra, vagy ha fogytán az aksi kapacitása, késlekedés nélkül és finoman indul be a 3 literes motor, melynek kellemes 6 hengeres orgánuma abszolút nem tolakodóan, hanem inkább visszafogott módon kényezteti a petrolhead füleket.
A legutóbbi frissítés során 440-ről 460 lóerőre nőtt a teljesítmény, ami a 660 Nm-es csúcsnyomatékkal társítva igen dinamikus haladást tesz lehetővé.
Bár alapvetően az elegáns vonulás áll jól a plugin hibrid Range-nek, ha kell, akkor 5,5 másodperc alatt katapultként lövi ki magát és utasait, és gyorsul egészen 225 km/h-ig.

A 2735 kilogrammos tömeg nem csekély, főleg féktávon, illetve kanyarban érződik, hogy az amúgy remek tapadású négyévszakos gumik mennyire küzdenek az életükért a hideg aszfalton. A kormányzás egészen élettel teli és pontos, a felfüggesztésről pedig csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni.
A kétkamrás légrugós rendszer minden úthibát elnyel és bámulatosan kisimítja az útegyenetlenségeket, ami különösen annak fényében komoly produkció, hogy a tesztautó nem éppen alapáras 20 colos ballonos, hanem 23 colos peres gumikon gördül.
A nyolcfokozatú ZF automata váltó finoman és gyorsan vált, lényegében zéró késztetést érezni arra, hogy a kormány mögötti fém fülekkel átvegyük felette a kontrollt. A fékrendszer erős, a fékerő finoman adagolható.


A benzinfogyasztás 0-12 liter között igen tág korlátok között nemcsak a jobb lábunk nehézsége, hanem töltési hajlandóságunk/lehetőségeink függvényében is alakul.
Ugyanez a PHEV hajtás a facelift során 510-ről 550 lóerőre erősített változatban is elérhető, ha pedig oldschool gázolajos módon szeretnénk szerény fogyasztást produkálni, akkor erre a 250, 300 és 350 lóerős 3 literes 6 hengeres dízelek jelentik a megoldást.
A csúcsot a BMW-től származó 4,4 literes biturbó V8-as erőforrás képviseli a maga 530-635 lóerejével, akár 3,8 másodperces 0-100-as sprintjével és 290 km/h végsebességével.
Kétségkívül ez utóbbi a leginkább driver's car az aktuális Range palettáról, többek közt már csak azért is, mert bő 2 mázsával könnyebb a PHEV verziónál.

Terepre vele!
Egyesek talán azt feltételezik, hogy egy ilyen puccparádé luxusterepjáró béna kacsaként viselkedik amint elhagyjuk vele az aszfaltozott utakat. Ez azonban messze nincs így, hiszen a Range Roverek mindig is remek terepjáró-képességükről voltak híresek.
Nem állítanánk, hogy pont ezzel a gigantikus csajozós felnivel érdemes leginkább nekivágni a komolyabb terepeknek, mindenesetre a lehetőség adott, és extrém saras szituációkat leszámítva csekély az elakadás esélye.

A kényelmes beszállást segítendő automatikusan porig ülteti magát a Range, majd pedig elinduláskor finoman normál pozícióba emelkedik a futómű. A légrugós egység gombnyomásra további közel 6 centiméterrel megemelhető, ilyenkor olyan érzésünk lehet, mintha magas gólyalábakon közlekednénk.
Többféle terep üzemmód választható, de bátran rábízhatjuk magunkat az automata terepfelismerésre, ezenkívül pedig a terepfokozat, a kapcsolható elektronikus diffizár, a lejtmenetvezérlő és a tereptempomat mellett sem mehetünk el szó nélkül.

A gázlómélység 90 centiméter, a fedélzeti számítógép a tükrökbe szerelt szenzorokkal méri az aktuális vízmélységet, és adott esetben a szellőzők lezárásával teszi vízhatlanná a kasztnit.
Messze nem terepen, hanem inkább szűk városi utcákban és tömött parkolókban jön zavarba a Range Rover Sport, melynek ilyen körülmények melletti terelgetését a hátsó kerekeket maximum 7,3 fokkal elfordító összkerék-kormányzás segíti.


Konklúzió, árak
A Range Rover Sport elsősorban azoknak ajánlható, akik bár szemeznek a Range Roverrel, annál valamivel kisebb, kezesebb és olcsóbb brit luxusterepjáróra vágynak.
Az általunk is kipróbált plugin hibrid verzió pedig azok tetszését nyerheti el, akik szeretnének adott esetben hangtalanul suhanni, és az akár jelentősen csekélyebb fogyasztásért cserébe hajlandóak időről időre elővenni a töltőkábelt.
A Sport típusjelzés megtévesztő lehet, jelen tesztalanyunk messze nem sportterepjáró. Akad néhány nála sokkal sportosabb SUV, azonban olyan nem nagyon, mely ilyen szintű luxust ilyen komoly terepes képességekkel kombinálna.

A Range Rover Sport 460 lóerős PHEV verziója 46,1 millió forinton nyit, az általunk kipróbált Dynamic HSE kivitelű példány pedig néhány extrával megspékelve 61,5 millió forintba kerül. Az egyik legfőbb riválisért, a 470 lóerős Porsche Cayenne E-Hybridért minimum 48,5 millió forintot kell a kasszában hagyni.
A legolcsóbb 250 lovas dízel Range Rover Sport 40,5 millió forinttól indul, a legdurvább 635 lóerős SV Carbon pedig alaphangon 89,2 millió forintot kóstál.
Viszonyításképp, a márka kisebb modelljei közül az Evoque 22,6 millió forinton, a Velar pedig 31,9 millió forinton nyit, és a minimum 62,6 millió forintba kerülő csúcsragadozó Range Rover jól felszerelt példányainak ára akár a 130 millió forintot is megközelítheti.
És hogy mit hoz a jövő? Nem titkoltan teljesen elektromos Range Rovert, mely 550 lóerős duplamotoros hajtással és 117 kWh kapacitású gigantikus akkumulátorral támad.






