Újabb kínai autómárka jött Magyarországra – az ilyen és ehhez hasonló híradásokra ma már egyre kevésbé kapjuk fel a fejünket, hiszen akkora a nyüzsgés a piacon, hogy lassan már a négykerekűek iránt fokozott érdeklődést mutatók is kezdik elveszíteni a fonalat.
A hazánkba viszonylag későn, csak idén év elején megérkezett Geely-t azonban botorság lenne egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Jelen esetben ugyanis egy olyan, magántulajdonban lévő kínai mamutcéghez van szerencsénk, mely nemcsak a Volvót, a Polestart, a Lynk & Co-t, a Zeekr-t, a Lotust, a Smartot, a Protont és a Farizont vonultatja fel a kínálatában, hanem részesedéssel bír többek közt az Aston Martinban és a Mercedesben is, és szoros együttműködést folytat a Renault-val.
Az 1986-ban alapított és személyautók gyártásával 1997 óta foglalkozó Geely jelenleg két teljesen elektromos és két plugin hibrid szabadidő-autót forgalmaz itthon, melyek közül mi most az ár/érték bajnok hibrid Starray EM-i-t mutatjuk be részletesen.

A nagy átverés
Első blikkre, főleg fotók alapján jelen tesztalanyunk sokkal kisebbnek tűnhet, mint amekkora a valóságban. A Starray EM-i egyáltalán nem kicsi, csak éppen a lágy vonalakkal operáló, közízlésnek abszolút megfelelni próbáló vonalvezetés rendesen átveri a szemünket.
Az elsőtől a hátsó lökhárítóig kihúzott mérőszalag nem kevesebb, mint 474 centiméter mutat, vagyis alig 1,8 centiméterrel kevesebbet, mint a sokak által a kategória európai etalonjának tartott Skoda Kodiaq esetében.
A 2,76 méteres tengelytáv sem mondható szerénynek, e tekintetben 3,4 centiméter a cseh rivális előnye.

A Ford Kugánál és a Toyota RAV4-nél jó arasznyival hosszabb Starray EM-i elejét a díszcsíkkal összekötött vékonyka nappali menetfények, a villanyautókéhoz hasonló fedett hűtőmaszk és az alaposan lekerekített lökhárító uralja.
A kiviteltől függően 18-19 colos könnyűfém-felnikkel szerelt újdonság sokak örömére hagyományos külső kilincseket vonultat fel, ajtajai pedig nagyon finoman nyithatók, csukhatók.
Az elektromos mozgatású csomagtérajtó tetején szolid kis légterelő trónol, egész karakteres a fénycsíkos hátsó világítás, a lökhárító pedig mentes az olyan bazári fícsöröktől, mint például a kamu kipufogóvég és diffúzor. Rangos design awardra nem igazán jelölnénk a hatféle színben rendelhető típust, de ki merjük jelenteni, hogy a tervezők rendes munkát végeztek.

Belül is vállalható?
A kellemes tapintásérzetet biztosító, hagyományos nyomógombos és alul-felül csapott kormány mögött egy 10,2 colos digitális műszeregység figyel, mely egyrészt kiváló minőségű, másrészt viszont csak minimálisan szabható személyre.
A HUD a szélvédőre vetít, a 15,2 colos vízszintes érintőkijelző nagy felbontású és a rajta megjelenített tartalmak villámgyorsan kezelhetők, de a felhasználói felület elég lelketlen, ahogy azt szinte az összes kínai autóban tapasztalhatjuk.
Régebbi USB-A és újabb USB-C csatlakozókból elöl és hátul is található kettő-kettő, a magasan húzódó középkonzol bal oldali slotja pedig 15 W-tal tölti a ráhelyezett mobilt. Remek dolog, hogy a klíma nemcsak az érintőkijelző nyomkodásával vezérelhető, a wireless mobiltöltő alatti felületen billenőgombokkal állítható a hőmérséklet és a légbefúvás erőssége.


Méretes tekerőgombbal növelhető/csökkenthető a Flyme hi-fi hangereje, a többek közt fejtámlába rejtett hangszórókat is felvonultató 16 csatornás hangrendszer a vártnál szebben szól, de azért nehezen hihető, hogy a kommunikált 1000 W-tal masszírozza a hallószerveinket.
A szerényebb felszereltségű példányokban csak 6 hangszórót találunk, de ezekből sem hiányzik többek közt a fűthető kormány, az elektromos első ülésállítás és a 360 fokos panorámanézet.
A minőségre nagyon odafigyeltek, mindenhol kellemes tapintású felületekkel találkozhatunk, és rossz utakon sem nyeszeg-nyiszog semmi. A közepes felszereltségi szinttől fűthető és szellőztethető első ülések nem annyira oldaltartásra, hanem sokkal inkább komfortra hangoltak.


A sofőrülés memóriás és a legmagasabb felszereltség masszírozást is felvonultat, azonban komoly negatívum, hogy az anyósülés magassága nem állítható, illetve megszokást igényel, hogy az ablakemelő gombok fordított logika mentén működnek. A hatalmas panoráma üvegtető részben nyitható és teljes felülete elektromos rolóval sötétíthető.
A szolid hangulatvilágításnál sokkalta fontosabb, hogy a hátsó sorban egészen kiváló a helykínálat, egy az átlagnál nagyobb sofőr mögött remekül elfér egy hasonló adottságú utas. Villanyautós vonás a kardánalagút hiánya, melynek köszönhetően hátul akár középen is egész kényelmesen utazhatunk, a két szélső utas ülésfűtést is kap, ezenkívül pedig a lehajtható könyöktámasz, illetve az első ülések hátán lévő zsebek mellett sem mehetünk el szó nélkül.
A csomagtartó 528-2065 literes és könnyen pakolható. A plugin hibrid RAV4 puttonya ennél jelentősen kisebb, de például a Kodiaq rakterének szintjére nem ér fel a Starray EM-i, mely felár ellenében sem rendelhető 7 üléssel. A 7 személyes külsőleg tölthető hibridre vágyók jobban teszik, ha inkább a Chery Tiggo 8 felé kacsintgatnak.



Indulás!
A kormány mögé bepattanva csak annyi a dolgunk, hogy lenyomott fékpedál mellett D-be húzzuk a kormány mögött jobb oldalt található PRND bajuszkapcsolót, és már indulhatunk is.
A Starray EM-i a legnagyobb csendben kezd el gurulni, és remek dolog, hogy az utastérben komolyabb tempó mellett is átlag feletti a béke, amiben komoly szerepe van például annak, hogy a hibridbajnok Toyota megoldásánál sokkal kevésbé „béget” az erőátvitel.
A Chery/Jaecoo/Omooda-féle hasonló járgányoktól eltérően, sok egyéb riválishoz hasonlóan turbó nélküli 1,5 literes 4 hengeres benzinmotor mindössze 99 lóerős, illetve 125 Nm-es produkciót ad elő, de szerencsére nincs egyedül. A plugin hibrid technikának ugyanis egy 218 lóerős és 262 Nm-es villanymotor is a részét képezi, mely különösebb nehézség nélkül mozgatja az 1,7 tonnás vasat.


A 8 másodperces 0-100-as gyorsulás és a 170 km/h végsebesség átlagosnak, a szürke hétköznapokban tökéletesen elegendőnek nevezhető, a 262 lóerős rendszerteljesítmény azonban a gyakorlatban egyértelműen kevesebbnek érződik. A kerekek közül kizárólag az elsők hajtottak, de hamarosan összkerék-hajtással is elérhető lesz a típus.
A rekuperáció ereje három fokozatban állítható, de sajnos csak a menüben, azért viszont mindenképp jár a piros pont, hogy a fék remekül adagolható és az erejére sem lehet panasz.
A kormány pehelykönnyen tekerhető, ami városban ugyan előnyt jelenthet, ezt leszámítva azonban kevés szerethető van a mindenféle visszajelzés nélküli, abszolút szintetikus kormányzásban.


A MacPherson első-, illetve multi-link hátsó futómű egyértelműen kényelemre és nem dinamikus haladásra lett hangolva – kínai viszonylatban véve a szerethetőbb felfüggesztések közé sorolható jelen tesztalanyunké. A távolságtartós tempomat és főleg a sávtartó elég darabos működésű, amin akár egy szoftverfrissítés is sokat segíthet.
A 18,4 kWh kapacitású LFP akkumulátor 83 kilométeres elektromos WLTP-hatótávval kecsegtet, amiből a relatíve hűvös időjárás miatt intenzívebb fűtés használat mellett mi 50-60 kilométert tudtunk hozni a gyakorlatban.
Az AC-n 6,6, DC-n 30 kW-tal tölthető telep ideális esetben 20 perc alatt pattintható fel 30-ról 80 százalékra. Létezik továbbá egy 29,8 kWh-s kivitel is, mely elsősorban 136 kilométeres e-hatótávjáról, illetve 60 kW-os tölthetőségéről ismerszik meg.


A 46,5 százalékos, igen jó termikus hatásfokú benzinmotor hangja csak komolyabb gázadáskor és/vagy emelkedőn válik zavaróvá, ilyenkor érződik, hogy egy turbó nélküli relatíve kicsi erőforrás rejtőzik a géptető alatt. A rendszer nem engedi 20 százalék alá csökkenni az akkumulátor töltöttségét, illetve arra is lehetőség nyílik, hogy a benzinmotorral utazás közben feltöltsük a telepet.
Lemerült akkumulátor mellett tapasztalataink szerint adott esetben akár 4,7 literes átlagfogyasztás is elérhető, dinamikusabb közlekedés és/vagy autópályázás mellett pedig esetünkben 8,8 liter jelentette a másik végletet. Kevés elektromos töltés és több nagy tempójú útszakasz mellett nekünk végül 1000 kilométeren 7 literre jött ki az átlagfogyasztás.
Az üzemanyagtartály 51 literes, így esetünkben 730 kilométerre jött ki a hatótávolság, ami adott esetben akár az 1000 kilométert is elérheti.


Konklúzió, árak
A Geely Starray EM-i egy szerethető formatervű, tágas utasterű, remek minőségű és modern technikájú középkategóriás kínai SUV, ami persze nem mentes a hibáktól és a hiányosságoktól, melyekért viszont bőven kárpótol a kedvező ár.
A korrekt felszereltségű alapmodell árcéduláján 12 millió forintos összeg szerepel, az általunk kipróbált jobban felextrázott középső verzió 13,7 millió forintba kerül, a nagyobb akkumulátoros csúcsmodellért pedig 14,4 millió forintot kérnek el.
A 12 millió forintos indulóár alá kevés rivális plugin hibrid tud becsúszni. Ilyen például a BYD Sealion 5 DM-i, mely 10,5 millió forintos szabadidő-autóban a Starray EM-i-ben lévőnél kisebb az akkumulátor, illetve a jelen tesztalanyunknál eggyel kisebb méretű Chery Tiggo 7, mely 11,5 millió forinton nyit.

A 13,2 millió forinttól induló Chery Tiggo 8 aduásza a 7 üléses kivitel, a BYD Seal U DM-i pedig alaphangon 13,6 millió forintba kerül.
Az európai konkurensek közül jó vétel a 2,5 literes motort 12,4 millió forint ellenében felvonultató, bár nem túl friss fejlesztésű Ford Kuga. A sokkal újabb Skoda Kodiaq plugin hibrid változata 16,5 millió forinton nyit, a sokak által etalonnak tekintett Toyota RAV4 külsőleg tölthető hibrid kivitele pedig minimum 21,4 millió forintot kóstál.
A Starray EM-i-nél némileg kisebb méretű, akár 475 kilométeres hatótávra képes teljesen elektromos E5-öt 13,5 millió forintért kínálja a Geely, az új csúcsmodell, a Párizsi Autószalonon általunk már alaposan körbejárt 334 lóerős plugin hibrid Monjaro indulóára pedig 14,3 millió forint.

