Bár a magyarországi olimpiarendezés ábrándját a bizonytalan jövőbe száműzte egy egyszerű népszavazási kezdeményezés, a kormány „Bicskéig meghosszabbítva” is tető alá hozta a tervezett beruházások nagy részét.
Az egységes piac és a brüsszeli támogatások nélkül a magyar gazdaság már rég a padlón lenne. Az apanázs híján ráadásul sokan nem tudnának meggazdagodni Orbán környezetéből, írja a német Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Matolcsy György sikerpropagandájában a nehézségeket legyőzve a fényes jövőbe ugrunk, ám Orbán Viktort már ez sem tudja izgalomba hozni. A miniszterelnök tíz éve még csak a hatalmat akarta, ma már a világot is.
Kádár János kínosan kerülte az urizálást, Orbán Viktornak viszont az az álláspontja, hogy ő az a fajta főúr, akinek Habsburg-kastély jár. Vélemény.
Ha valóban elegünk van a korrupcióból, nem csak a Fidesz klientúraépítését kell elutasítanunk, írja szerzőnk.
A jelenlegi alaptörvény keretein belül nincs visszaút a demokráciához, ahhoz az alkotmányellenes közjogi állapotot fel kell számolni – véli Vörös Imre akadémikus, volt alkotmánybíró, a napokban megjelent Államcsínytevők című könyv szerzője.
A berendezkedést apránként is fel lehet építeni, ha éveken át célirányosan alakítják át a jogszabályokat, ide-oda tolják a pénzeket, nyomást gyakorolnak a bíróságokra és az ügyészségekre, felszámolják a kellemetlenkedő sajtót és mindezek felett kinevelik az oligarchákat, írja a történész-újságíró.
Orbán hatalmába kerítette a demokratikus ellenőrzés intézményeit, Kurz viszont „csak” zavaró tüzet zúdít azokra, írja az osztrák lap.
Az Orbán-rendszer névadója igényt tart arra, hogy hű fegyverhordozói ideológiai keretet barkácsoljanak a tevékenységének, ők pedig ezt sietve teljesítették is.
A német kancellár szavakban mindig kiáll a szabályokra épülő nemzetközi rendszer mellett, de sok esetben lovat ad a tekintélyuralmi vezetők alá, írja a Financial Times jegyzete.
Ami a 2022-es választások utáni helyzetet illeti, a legdrámaibb lehetőségekkel is számolnunk kell.
Nehéz új kliséket teremteni a hajbókoláshoz, ez derült ki az évtizede a hatalom csúcsán regnáló Orbánt méltató brosúra múlt heti bemutatóján, ahogy magából a kötetből is.
Hetven körüliek, magasan képzettek és sok a szabad idejük – így jellemezhetők leginkább a tüntetésekre járók Magyarországon. Semmit rólunk nélkülünk című új könyvében Mikecz Dániel, a Republikon Intézet vezető elemzője a demonstrációk, politikai mozgalmak alakulását vizsgálta az Orbán-rezsim tíz éve alatt.
Ma már csak olyan kormányváltásnak van értelme, amelyet kíméletlen elszámoltatás követ. Vélemény.
Örökös kormányfőnk sosem megy szembe a többség akaratával, írja szerzőnk. Olyan, mint a hedonista-karrierista férj, aki az önmegvalósításnak szenteli életét, de közben bölcsen megteszi azt a néhány dolgot, amit a felesége megkövetel.
Egy évvel járunk a 2022-es parlamenti választás előtt. Az ország az elmúlt évtizedek legsötétebb óráit éli – naponta százak halnak meg, családok tízezrei mennek tönkre, egész iparágak kerülnek a tönk szélére. Közben a Orbán-kormány gyilkos alkalmatlansága példátlan személyes vagyoni felhalmozással párosul. De hosszú idő után először Orbán verhető – erről szól az előttünk álló egy év. Vélemény.
Miért kell „a jogállami restauráció kérdését” a választási küzdelem középpontjába állítania az ellenzéki összefogásnak, és többek között erre is felhatalmazást kérnie a választóktól? Alkalmas-e az ellenzék a rá váró feladat elvégzésére? Erről ír Elek István cikksorozata új részében, mely Ellenzék 2020 című sorozatunk újabb stációja.
Mi volna a feladata egy esetleges 2022-es ellenzéki győzelem után az új, alkotmányhű többségnek? Miért elengedhetetlen az orbáni önkényuralmi rendszer alkotmányjogi illegitimitásának parlamenti kimondása? Hogyan fest az Orbán-rendszer kizárólagos hatalomra törekvésének folyamata, s mik annak a büntetőjogi konzekvenciái. A cikk Ellenzék 2022-sorozatunk újabb állomása, Elek István tavaly, hasonló címmel, ugyanebben a sorozatban megjelent írásainak folytatása. A cikk következő részét holnap közöljük.
A magyar nemzetet és a nemzeti hagyományt nem a szólás- és a sajtószabadság védelme, hanem a szabadság leépítése sérti, írja szerzőnk.
