Az Orbán-klientúrát gazdagítják a meg sem rendezett budapesti olimpia százmilliárdjai
Bár a magyarországi olimpiarendezés ábrándját a bizonytalan jövőbe száműzte egy egyszerű népszavazási kezdeményezés, a kormány „Bicskéig meghosszabbítva” is tető alá hozta a tervezett beruházások nagy részét.
Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vagy az UEFA vezetett volna be jogállamisági mechanizmust a sportrendezvények vendéglátóival szemben, jobban állna a magyar köztársaság szénája. Ahogy ugyanis Orbán Viktor és köre megpróbálja kiszolgálni a nemzetközi sportszervezeteket, az demokratikus országoktól egyedülálló.
A hétvégén zárult labdarúgó-Európa-bajnokságon egyedül a Puskás Stadionban volt garantált telt ház, a drukkerekre más beutazási szabályok vonatkoztak, mint a többi külföldről érkezőre, és a korrupció miatt sokat kritizált funkcionáriusok is élvezhették a háborítatlanságukat biztosító magyarországi közeget. Orbán irodája máskor is nyitva áll a FIFA, a FINA és az IAAF vezetői, vagyis a labdarúgás, az úszás és az atlétika irányítói előtt.
A mostani kontinenstorna során felmerült, hogy a Wembley-be tervezett elődöntőket és a finálét is Budapestre hozzák, ha London a járványveszély miatt nem lenne hajlandó megnyitni stadionjának kapuit. A beugrás nem is lett volna példa nélküli: 2017-ben is így került a vizes-világbajnokság a magyar fővárosba, miután Mexikó képtelen volt fedezetet biztosítani az építkezésekre.
Már Tokió sem bánta volna, ha megszabadul a tavalyról elhalasztott, július 23-ától nézők nélkül zajló olimpiától, de másutt is sokat esett a játékok ázsiója. Vagyis nem annyira képtelen elrugaszkodás a valóságtól, ha eljátszunk a gondolattal: lehetne-e ötkarikás beugró Budapest, ha a következő olimpiai helyszínek egyike visszalépne?