A Horthy-hódolat az Orbán-kultusz igazi mintája

2021 Magyarországán Orbán Viktorról dicsérő szavakat megfogalmazni még mindig bátorság. Én vállalom ezt a bátorságot!

Talán az áhítattól elhomályosult szemmel üzente ezt Deutsch Tamás azon a videófelvételen, amellyel beszállt a múlt heti, könyvbemutatónak álcázott magasztalóversenybe.

„Korszakos” jelzőjével a brüsszeli képviselő nemhogy a történelem során, de még 2021-ben sem igen szerezhetett dobogós helyezést, hiszen Az Orbán-szabály című brosúra szerzője – önmeghatározása szerint az Orbán-csapat tagja –, G. Fodor Gábor is magasabbra tette a lécet, amikor tudományos eszmefuttatásában a kiválasztott emberhez rendelte a „politika világát újrateremtő”, „új nyelvet alkotó” „új fejedelem” epitheton ornansokat.

Az Orbán-szabály: A kalauzhal története a jóságos fehér cápáról

G. Fodor Gábor új könyvében a csúcsragadozó árnyékában kuksoló kalauzhalként mutatja be, mi teszi naggyá Orbán Viktort, mindeközben pedig akaratlanul is megmagyarázza a NER tizenegy évének pusztító sötétségét. Vélemény.

A kérdezés lehetőségét kizáró könyvpremier bátrainak – köztük a nemrégiben ismét előhúzott Stumpf Istvánnak, a szelíd lelkű-tollú jóbarát Bayer Zsoltnak, a könyvre megbízást és ösztöndíjat adó Schmidt Máriának, a hatalmi mélyfilozófia szellemében magának egyetemet gründoló Lánczi Andrásnak – egymást azért sikerült olykor-olykor túllicitálniuk.

S igaz, ami igaz, a józan paraszti észt a felcsúti plebejus mentalitással azonosító Stumpf-megállapítás még egyedinek is nevezhető. A gazdagon burjánzó jelzők, hasonlatok többségét (erkölcsi-politikai igazodási pont, küldetéses, példátlanul sikeres, Európa védőbástyája, jótevője) azonban a korábbi bátor kultuszkliségyártók már elhasználták.