A James Webb űrteleszkóp segítségével is sikerült megfigyelni a ZTF SLRN-2020 nevű csillagot, amely a jelek szerint nem úgy pusztította el a bolygóját, ahogy korábban sejteni lehetett.
Gyakran vékony, repedezett rétegek borítják egyes bolygók felszínét, amelyek mintázatai nem véletlenszerűek: geometriájuk információt hordoz keletkezésük körülményeiről. Erről jelent meg egy friss nemzetközi tanulmány, amelyben a HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport két kutatója is részt vett.
Kanadai és amerikai kutatók szerint elképzelhető, hogy egy idegen, a Jupiternél nyolcszor nehezebb objektum – valószínűleg egy bolygó – haladhatott át a Naprendszeren, megváltoztatva a bolygók keringési pályáját.
Az LHS 1140b az egyik legjobb esély arra, hogy a tudósok a Naprendszeren kívüli élet után kutassanak.
Mennyire érzékelik a magyar gyerekek a klímaváltozást maguk körül? Hogyan segít a játszva tanulás kis korban, hogyan segít a közösségi cselekvés tinédzserként? Mi a szerepe a szülőnek, és fordítva mit tanulhat a gyerekétől? Erről beszélgettünk fenntarthatósági podcastunkban.
A NASA tudósai megtalálták az eddigi legnagyobb tömegű olyan exobolygót, amelynek sugara kisebb, mint a Föld sugarának kétszerese.
Amerikai kutatók szerint a Vénusznak a Naprendszer keletkezésekor még lehetett saját holdja, ám azt végül a bolygó gravitációja semmisítette meg. Ez megmagyarázná a különös mozgását.
Az Erg Chech 002 jelű meteorit idősebb a Földnél is, és egy olyan protobolygóból származhat, amely a Naprendszer születésének idején létezett.
Ritkán sikerül rögzíteni, ahogy egy objektum becsapódik a Jupiterbe, az idei év azonban ebből a szempontból különlegesen szerencsésnek mondható.
Sokat számít, mi után kutatunk a távoli exobolygókon, és akár még az is lehetséges, hogy olyat találunk, ahol az egykori földi élethez hasonló zajlik le épp.
Német asztrofizikusoknak sikerült oxigénatomot kimutatniuk a Vénusz Naphoz közelebbi oldalán, a kénsavfelhők és a bolygó szélcsatornája között.
A Föld mélyén kontinens méretű foltok úsznak, amelyek eredetéről nem sokat tudni. Egy nemrég lefuttatott szimuláció azt mutatja, egy kataklizma miatt lehetnek a magnál a különös képződmények.
Brit kutatók a Keck Obszervatórium által 2006-ban rögzített adatok alapján mutatták meg, hogy miként lehetne látni a sarki fényt az Uránuszon, ha az szabad szemmel is látható volna.
A jelek szerint 150–200 km-rel kisebb lehet a Mars magjának sugara annál, amit korábban számoltak. A pontosabb eredményeket egy meteorit becsapódásának köszönhetjük.
Az 55 Cancri e felszínén nappal 2247, éjszaka 1127 Celsius-fok van, miközben a vulkánok forró, szénben gazdag gázokat lövellnek ki magukból. A bolygó emiatt villoghat annyira furcsán.
Fiatal kőzetekben sikerült kimutatniuk amerikai kutatóknak a hélium izotópjait, és ez azt jelenti, hogy az anyag nem az ősi légkörből került oda.
A Jupiter egyenlítőjénél, a felhők felett nagyjából 40 km-re találtak egy futóáramlást. Ezt eddig egyik megfigyelő sem vette észre, most a James Webb űrteleszkóppal szúrták ki.
Méretében a Neptunuszhoz hasonló, de annál jóval sűrűbb bolygóra bukkantak brit kutatók a Földtől 544 fényévre. Az égitest egy narancssárga törpecsillag körül kering.
Kanadai és japán tudósok szerint a Földnél mintegy másfélszer-háromszor nagyobb bolygó rejtőzhet valahol a Naprendszerben. Az lehet felelős a Kuiper-övben lévő objektumok furcsa mozgásáért.
A Floridai Egyetem kutatói a Kepler és a Gaia teleszkópok adatait vizsgálva arra jutottak, hogy a Tejútrendszer minden harmadik bolygójának felszínén lehet folyékony víz.
