Van kész válaszunk arra, hogy mi tesz minket emberré? Közhelyek forognak a szánkban, ha megkapjuk ezt a nagy és súlyos kérdést, talán érezzük, sejtjük, mégis nehezen körvonalazzuk. Szerencsére időről időre veszi valaki a fáradságot, és igyekszik megfogalmazni helyettünk ő. Lássuk, mire ment Maria Schrader és az Én vagyok a te embered.
Pedro Almodóvar tehetségéhez semmi kétség sem fér, de hosszú ideje nem értek már fel a filmjei a régi önmagához. A Párhuzamos anyák súlyos témákat és hátborzongató konfliktusokat vet fel kiváló színészekkel. Megnéztük.
A kleptomániás madár egy túrázó családtól nyúlta le a kamerát.
A drámai kommentárral és zenével kísért jelenetek az észak-koreai diktátor apai és anyai oldalát is bemutatják.
Nehezen, hidegen, és járványtól sújtva indult az év első hónapja. Januárban számos kiváló művésztől kellett búcsúznunk, de inspiráló történetekből is kijutott bőven. Djokovic és András herceg krimiszerű ügye, sztrájkra készülő pedagógusok, a Ne nézz fel! elsöprő sikere és kis európai kitekintés: ez volt a hónap a hvg.hu Kult és Élet + Stílus rovatában.
Szívességi alapon, a Filmalap támogatása nélkül született meg Pálfi György új rendezése, a februárban a mozikba kerülő Mindörökké. A háborús disztópiához időközben a társadalom is hozzászomorodott.
A rendező szerint a Petőfi-film egy újabb bizonyítéka annak, mennyire leértékelődött a szakmaiság, és milyen újabb szintre emelkedett az arcátlanság.
Az összetartozás, a barátság, az identitáskeresés, a siker és a zavarodottság sokszögében játszódó, magával ragadó alkotásaival a filmtörténetbe igyekvő norvég rendező, Joachim Trier legújabb filmjében egy percre még az idő is megáll.
Maria Schrader szellemes és abszolút humán megközelítésű filmjében, az Oscar-jelölt Én vagyok a te emberedben nem érvényes a robotika három törvénye, miként a konvencionális ember kontra gép filmek dramaturgiája sem.
A bátorság a fő témája a január 22-én kezdődő nyolcadik Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál versenyfilmjeinek. Íme öt különleges alkotás a programból.
Több produkckiót is forgatnának az amerikaiak az SEE-1 nevű modulon a világűrben. A szerkezet 2024 végére épülhet meg.
Az anyaság árnyoldaláról, a gyerekvállalással a nőktől elvárt önfeláldozás elvetéséről szóló Elena Ferrante-regényből Az elveszett lány címmel készült film.
Az örökbeadás a befogadó szülők keresésének hol felemelő, hol kiábrándító története, részben társadalmi dráma az elvárásokkal nehezített, kezelhetetlen dilemmáról, a sehova sem tartozásról.
A Jóbarátok továbbra is a legnézettebb sorozatok között van, de ezúttal a filmes mezőnyt is annak speciális adása vezeti.
Szívmelengető történet az állandó útkeresésről, amelyben az „Orális szex a #metoo korában” című cikknek éppúgy szerepe van, mint egy megbotránkoztató képregényfigurának vagy egy durva drogos tripnek. Joachim Trier filmjében, A világ legrosszabb emberében egy nagy színésznő berobbanását láthatjuk, miközben skandináv módra átértelmezzük a romantikus vígjáték fogalmát.
Saját családi tragédiája adta az ötletet az Oscar-díjas Deák Kristófnak első nagyjátékfilmjéhez. Az unokában idős emberek nem hagyják annyiban, hogy fondorlatos módon kicsalják tőlük a pénzüket, és akcióba lépnek.
Pedro Almodóvar élete első angol nyelvű nagyjátékfilmjére készül, nem is akármilyen témában.
Az anyaméhben eltöltött idejének emlékképeiről is beszélt Salvador Dalí egy interjúban, amit most David Pujol rendező filmjében láthatunk, más különlegességek mellett.
Több mint húsz évvel a Mátrix berobbanása után elkészült a trilógia negyedik része, amely megmutatja, mennyire abszurd egy hollywoodi akciófilm köré mitológiát építeni.
