HVG: A Mindörökké már 2015-ben majdnem kész volt, de csak tavaly mutatták be a tallinni filmfesztiválon. Miért előzte meg a 2018-ban kijött Az Úr hangja című filmje?
Pálfi György: Az Úr hangját pénzből csináltuk, tudtam fizetni a munkatársakat, ezért elsőbbséget élvezett. Még Andy Vajna idejében kaptunk rá támogatást, mert nekik fontos volt fenntartani a látszatot, hogy nem politikai megfontolásból tolnak félre alkotókat. Ők is meg akarták osztani a szakmát, parkolópályára tettek embereket, de az, hogy teljesen eltöröljék néhányunkat, még nem volt annyira evidens, mint most, a Káel-korszakban. A sok-sok beadott ötletemből, a Toldi és a Szőke ciklon, a nagyközönségnek szánt szórakoztató filmek elkaszálása után végül kiválasztottak egy szerzői filmes ötletet, ami a legkisebb eséllyel válhatott felkapottá. Valami Stanislaw Lem nevű lengyel író sci-finek hívott regényéből készül, lila köd az egész, biztosan blöff, de ettől kezdve nem jöhet Pálfi azzal, hogy félreállítottuk. Benne volt az ő érdekük meg a mi nyomulásunk.
