Katalógusból kiválasztott egyenorr, kilófaló galandféreg, amputált testrészek – A csúf mostohatestvér főhőse mindent megtesz, hogy a herceg Hamupipőkével szemben őt válassza. A film pedig minden eszközt bevet, hogy nézőjét sokkolja, de az együttérzését kivívnia nem sikerül. Kritika.
Tom Cruise leghíresebb filmsorozata hosszú évek óta kötelezően a legakciódúsabb, a leglátványosabb és a leginkább lélegzetelállító, ami amúgy nagyszerű, csak nehéz emelni a téteket. Az utolsó, nyolcadik részben addig-addig emelték, amíg az egész nevetségessé nem vált. Kritika.
Az első szériából megtanultuk, hogy az aranyos gyerekjátékoknak hogyan lehet a kifutása a vérengzés. A második inkább arra erősít rá, hogy nem kell semmi különös ehhez a vérengzéshez, megoldják azt az emberek maguk.
A Parthenopé – Nápoly szépe egy olyan ember történetét meséli el, aki minden lépésével az ellen lázad, hogy csak a gyönyörű nőt lássák meg benne.
Megnéztük az utóbbi hét legmagasabb nézőszámait produkáló magyar filmjét, a Futni mentem című romantikus vígjátékot, amely nem is annyira a futásról, hanem a személyiségfejlődésről szól.
Nem brit tudósok, hanem profi filmesek találták meg Donald Trumpban az embert: a Trump előtti Trump, a hatalomra még csak áhítozó ifjú Donald lép elénk a The Apprentice-ben, és egy romlott ügyvéd, akitől hősünk a fekete mágiát eltanulta.
Hajdu Szabolcs új filmje, az állami támogatás nélkül, fillérekből készült Egy százalék indián csak hat embert mutat egy szobában, mégis olyan, mintha az egész ország aktuális hangulatát mutatná be nyolcvan gyomorszorító percben. Kritika.
Brutális eszközökkel operál A szer című filmszenzáció, amelyet csak „Demi Moore testhorrorjaként” emlegetnek, és tényleg olyan sokkoló, hogy megtekintése semmilyen korosztály számára nem ajánlott. Ha mégis beülünk rá, nem fogunk tudni szabadulni tőle.
Egyetlen napról szól a Január 2. című magyar film, amelyen véget ér egy házasság – ami valójában már rég véget ért. A Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, most már itthon is látható Szilágyi Zsófia új filmje.
Közel ötvenéves álmát valósította meg Francis Ford Coppola a Megalopolis című filmmel. A végeredmény misztikus és utópisztikus – de még egy csomó minden más is eszünkbe juthat róla. Kritika – amennyire lehet, spoilerek nélkül.
Életet lehet cserélni, de vajon sorsot is? A Sundance-en és a Berlinálén is vetítették az Egy család rövid története című, kínai filmet, ami talán egész mást mond a kínaiaknak, mint az európaiaknak. Kritika.
A Szegény párák és A kedvenc rendezője különös filmmel – sőt, tulajdonképpen három különös filmmel – tért vissza, és az se meglepő, hogy épp a főszereplő színész játékát ismerték el nagydíjjal: bármelyik színész megérdemelte volna. Megnéztük az év egyik leggroteszkebb filmjét, A kegyelem fajtáit.
Lepusztult, használhatatlan épület, a gyerekek igényeire nem figyelő oktatás, a tanárokat lenéző szülők, finomfőzelék-szagú menza, inkompetens tankerületi emberek, a házmestertempójú működéstől eltérő módon gondolkodó pedagógusok és az átlagból kilógó diákok kivetése a rendszerből. Szimler Bálint filmje, a Fekete pont tükröt tart elénk a magyar közoktatásról. És megint gyomorgörcsünk lesz tőle.
Harminchat év után készült folytatás a legendás Beetlejuice-hoz, és egy biztos: az alkotók pokolian élvezték a forgatást. Nem is csoda, de azért nem lenne rossz néha ugyanannyira élvezni, mint ők. Kritika.
Szokatlan módon nem a legutolsó részt, hanem A nyolcadik utas: a Halált folytatja az Alien: Romulus, amely az első és a második rész cselekménye közt eltelt évtizedek alatt játszódik. A rendező nemcsak okosan és profin idézte meg a jól ismert atmoszférát, de újat adni is tudott. Kritika.
A Skywalkers elvileg egy dokumentumfilm egy influencerpárról, akik illegálisan, minden biztosítás nélkül másznak fel a legmagasabb épületek vagy daruk tetejére, hogy több száz méterrel a föld fölött, egy talpalatnyi helyen állva szelfizzenek. De ez a film szerencsére százszor több ennél.
Hogy lehet, hogy a fél világ rajong egy brutális, semmilyen tabut nem tisztelő horrorfilmért, és lényegében kizárólag pozitív kritikák jelentek meg róla? Úgy, hogy a felszín alatt is legalább annyi van, mint fölötte. Kritika.
A vezércsel című sorozatból ismert Anya Taylor-Joy tökéletesen hozza a halál szurokfekete angyalát a Furiosa – Történet a Mad Maxből című filmben, mégis azt érezni: a hat Oscar-díjas A harag útja előzményfilmje leginkább csak a rajongókat szólítja meg. Kritika.
A Mind idegenek vagyunk című filmet csak párszor játsszák a magyar mozik, de streamingen elérhető – és kár lenne kihagyni. Ennyire meglepő és ennyire katartikus film csak ritkán készül, nem szabad hagyni, hogy elsikkadjon a filmes kínálatban.
A kaszkadőr című film Ryan Goslinggal és Emily Blunttal meggyőz bárkit arról, hogy hollywoodi kaszkadőrnek lenni a legjobb szakma a világon, és igenis sokkal jobban oda kellene figyelnünk rá. És közben nevettet, izgalmas és romantikus is: elég jó recept egy efféle filmhez.
