Afféle fricska gyanánt a hatmilliárdos Petőfi-filmmel egy napon mutatták be a magyar mozik Hajdu Szabolcs állami támogatás nélkül, a Most vagy soha! költségvetésének kétszázad részéből készült új filmjét, a Kálmán-napot. Míg abban hatmilliárdból minden percbe két tűzijáték is belefért, de gondolat semmi, ebben egyszerűen csak emberek beszélgetnek. És ez mégis többet ér, mint bármilyen látványorgia.
Minden idők legnagyobb hazai filmes költségvetése arra ment el, hogy a Most vagy soha! a jó ízlést hírből sem ismerő alkotói megmutassák: mi is tudunk kicsit sárga, kicsit savanyú, B kategóriás akciófilmet készíteni, akár Petőfi Sándorról is, az első magyar Jediről, akit az első magyar Terminátor üldöz megveszekedetten. Kritika.
A hosszú várakozás után végre bemutatott Dűne: Második részt minden filmrajongónak érdemes megnéznie, még azoknak is, akiket egyáltalán nem érdekel a Dűne. Minden egyes képkockát hosszan lehetne elemezni, és még akkor is nehéz lenne hibát találni benne. Nem érdemes megvárni, amíg majd felkerül a netre; az ilyen filmek miatt vannak még nyitva a mozik.
Apákról és fiúkról szól, de szólhatna bármilyen egymással haragban lévő emberekről a Lefkovicsék gyászolnak című magyar film, amely szívmelengetően és meghatóan beszél a megbékélésről, aminél talán nincs is ma fontosabb téma. Kritika.
Szinte már az tűnik természetesnek, hogy minden állami támogatás nélkül készült el az utóbbi pár hónap legfontosabb magyar filmje, a Nyersanyag. Ki tudja, meddig lehet elcsípni a mozikban, pedig nagyon érdemes.
Még Oscar-díjra is esélyesnek tartják az Előző életek című, mondjuk úgy, „romantikus filmet”, egy igazi gyöngyszemet a mozibemutatók között: szép, szomorkás és egészen különleges film ez szerelemről és annál sokkal többről.
Már korábban nagy port kavart, hogy egyesek antiszemitának bélyegezték az író-rendező-producer-főszereplő Bradley Cooper nagy műorrát, amely révén jobban kívánt hasonlítani életrajzi filmjében a zsidó karmesterre és zeneszerzőre, Leonard Bernsteinre. De a Maestro most felkerült a Netflixre, így már másról is lehet beszélni a műorron kívül. Kritika.
Az új-zélandi rendező új filmje, A győztes gól ugyanolyan találóan szatirikus, mint a korábbi alkotásai, ebben viszont megjelenik egy transznemű szereplő, úgyhogy a Korhatár Bizottság rányomott egy 18-as karikát. Pedig a világ legrosszabb focicsapatát rendbe szedő edzőről szóló film egyáltalán nem veszélyes senkire, sőt.
Ridley Scott a régi, monumentális történelmi filmek szellemében szeretett volna alkotni és remekül be is mutatta, hogy miért működésképtelen a műfaj mozifilmként. Dupla Napóleon-filmkritikánk második részét történész kollégánk, Lenthár Balázs írta.
Ridley Scott, a Szárnyas fejvadász, az Alien, a Gladiátor és a Mentőexpedíció rendezőjének várva-várt új filmjében valójában nem a címszereplő Napóleon a legizgalmasabb szereplő, hanem a császár kapcsolata élete szerelmével. Lehet, hogy a valósághoz nincs sok köze, de annyi baj legyen. Dupla Napóleon-kritikánk első cikkét filmkritikusunk, Kovács Bálint írta.
Az fáj a legjobban az Elfogy a levegő című filmben, hogy igaz történetet mond el: hogyan juthattunk odáig, hogy ez az eset megtörténhetett? Pedig tényleg meghurcolták azt a tanárt, aki megmutatott egy klasszikus filmet a gyerekeknek – annak ellenére, hogy abban melegekről volt szó.
Schobert Norbertet megverik, Csuja Imre szotyit köpköd, és rémálmai vannak, Azahriah énekel. Nem ugyanazok a testvérek a főszereplők, de feltűnnek azért a sikerfilmekből ismerős arcok, és a kék majom is a sorozattá változtatott Valami Amerikában. Ami viszont eltűnt, az a frissesség, az eredetiség, és a humor.
A feleségverésről szóló perek miatt hosszú ideig háttérbe küldött hollywoodi sztár meglepő szereppel tért vissza a nagyközönség elé: ő játssza XV. Lajos francia királyt az uralkodó kedvenc ágyasáról szóló francia filmben. Még a hazai bemutató előtt megnéztük a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon a Jeanne du Barry – A szeretőt. Kritika.
A Kivert kutyák című, állati vicces és botrányos film egészen biztosan nem való mindenkinek – gyerekeknek például semmiképpen sem –, de aki képes elviselni a humornak ezt az egészen szélsőséges válfaját, sokkal többet kap pár meredek poénnál. Kritika.
Ha nem a Netflixre került volna fel, hanem mozik mutatták volna be, a következő nagy dobás is lehetne a Tyrone klónja a Star Warsból ismert John Boyegával és Jamie Foxxszal. Akinek bejött a Tűnj el!, annak ezt a filmet is látnia kell. Kritika.
A Barbie című film valójában egy csapda, egy nagyon okosan felépített, rikító rózsaszín kelepce. Sokan lesznek, akik sosem számítottak volna arra, amit ad ez az elvileg egy gyermeteg játékbabáról szóló film – és ez benne a legjobb. Kritika.
Tom Cruise legújabb gigaköltségvetésű és gigaelvárások közé érkező akciófilmjéről, a Mission Impossible: Leszámolás: Első részről már vagy egy éve terjesztik, micsoda bombasztikus tűzijáték is lesz, a világ legveszélyesebb jeleneteivel és mindennel, amit még nem láttunk. És a látványban biztos, hogy nem is fog csalódni senki. Kritika.
Hosszú idő és megannyi probléma után végül mégis elkészült a nyolcvanéves Harrison Forddal az Indiana Jones-sorozat állítólag utolsó, ötödik része, az Indiana Jones és a sors tárcsája. A cannes-i világpremier után nem győztek fanyalogni a kritikusok, de vajon igazuk volt? Megnéztük.
Akár Magyarországon is játszódhatna a szlovákiai magyar Prikler Mátyás új filmje, a Hatalom, de itthon be sem mutatták, hiába Hajdu Szabolcs a főszereplője, és hiába szól csupa olyan kérdésről a politikusokkal, korrupcióval és mutyizással kapcsolatban, amivel nagyon is könnyen tudunk azonosulni.
De a Cannes-ben is nagydíjjal kitüntetett, Compartment no. 6-ben messze nem ez a legizgalmasabb dolog. Kritika.
