Hajdu Szabolcs új filmje, az állami támogatás nélkül, fillérekből készült Egy százalék indián csak hat embert mutat egy szobában, mégis olyan, mintha az egész ország aktuális hangulatát mutatná be nyolcvan gyomorszorító percben. Kritika.
Brutális eszközökkel operál A szer című filmszenzáció, amelyet csak „Demi Moore testhorrorjaként” emlegetnek, és tényleg olyan sokkoló, hogy megtekintése semmilyen korosztály számára nem ajánlott. Ha mégis beülünk rá, nem fogunk tudni szabadulni tőle.
Egyetlen napról szól a Január 2. című magyar film, amelyen véget ér egy házasság – ami valójában már rég véget ért. A Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, most már itthon is látható Szilágyi Zsófia új filmje.
Közel ötvenéves álmát valósította meg Francis Ford Coppola a Megalopolis című filmmel. A végeredmény misztikus és utópisztikus – de még egy csomó minden más is eszünkbe juthat róla. Kritika – amennyire lehet, spoilerek nélkül.
Életet lehet cserélni, de vajon sorsot is? A Sundance-en és a Berlinálén is vetítették az Egy család rövid története című, kínai filmet, ami talán egész mást mond a kínaiaknak, mint az európaiaknak. Kritika.
A Szegény párák és A kedvenc rendezője különös filmmel – sőt, tulajdonképpen három különös filmmel – tért vissza, és az se meglepő, hogy épp a főszereplő színész játékát ismerték el nagydíjjal: bármelyik színész megérdemelte volna. Megnéztük az év egyik leggroteszkebb filmjét, A kegyelem fajtáit.
Lepusztult, használhatatlan épület, a gyerekek igényeire nem figyelő oktatás, a tanárokat lenéző szülők, finomfőzelék-szagú menza, inkompetens tankerületi emberek, a házmestertempójú működéstől eltérő módon gondolkodó pedagógusok és az átlagból kilógó diákok kivetése a rendszerből. Szimler Bálint filmje, a Fekete pont tükröt tart elénk a magyar közoktatásról. És megint gyomorgörcsünk lesz tőle.
Harminchat év után készült folytatás a legendás Beetlejuice-hoz, és egy biztos: az alkotók pokolian élvezték a forgatást. Nem is csoda, de azért nem lenne rossz néha ugyanannyira élvezni, mint ők. Kritika.
Szokatlan módon nem a legutolsó részt, hanem A nyolcadik utas: a Halált folytatja az Alien: Romulus, amely az első és a második rész cselekménye közt eltelt évtizedek alatt játszódik. A rendező nemcsak okosan és profin idézte meg a jól ismert atmoszférát, de újat adni is tudott. Kritika.
A Skywalkers elvileg egy dokumentumfilm egy influencerpárról, akik illegálisan, minden biztosítás nélkül másznak fel a legmagasabb épületek vagy daruk tetejére, hogy több száz méterrel a föld fölött, egy talpalatnyi helyen állva szelfizzenek. De ez a film szerencsére százszor több ennél.
Hogy lehet, hogy a fél világ rajong egy brutális, semmilyen tabut nem tisztelő horrorfilmért, és lényegében kizárólag pozitív kritikák jelentek meg róla? Úgy, hogy a felszín alatt is legalább annyi van, mint fölötte. Kritika.
A vezércsel című sorozatból ismert Anya Taylor-Joy tökéletesen hozza a halál szurokfekete angyalát a Furiosa – Történet a Mad Maxből című filmben, mégis azt érezni: a hat Oscar-díjas A harag útja előzményfilmje leginkább csak a rajongókat szólítja meg. Kritika.
A Mind idegenek vagyunk című filmet csak párszor játsszák a magyar mozik, de streamingen elérhető – és kár lenne kihagyni. Ennyire meglepő és ennyire katartikus film csak ritkán készül, nem szabad hagyni, hogy elsikkadjon a filmes kínálatban.
A kaszkadőr című film Ryan Goslinggal és Emily Blunttal meggyőz bárkit arról, hogy hollywoodi kaszkadőrnek lenni a legjobb szakma a világon, és igenis sokkal jobban oda kellene figyelnünk rá. És közben nevettet, izgalmas és romantikus is: elég jó recept egy efféle filmhez.
Afféle fricska gyanánt a hatmilliárdos Petőfi-filmmel egy napon mutatták be a magyar mozik Hajdu Szabolcs állami támogatás nélkül, a Most vagy soha! költségvetésének kétszázad részéből készült új filmjét, a Kálmán-napot. Míg abban hatmilliárdból minden percbe két tűzijáték is belefért, de gondolat semmi, ebben egyszerűen csak emberek beszélgetnek. És ez mégis többet ér, mint bármilyen látványorgia.
Minden idők legnagyobb hazai filmes költségvetése arra ment el, hogy a Most vagy soha! a jó ízlést hírből sem ismerő alkotói megmutassák: mi is tudunk kicsit sárga, kicsit savanyú, B kategóriás akciófilmet készíteni, akár Petőfi Sándorról is, az első magyar Jediről, akit az első magyar Terminátor üldöz megveszekedetten. Kritika.
A hosszú várakozás után végre bemutatott Dűne: Második részt minden filmrajongónak érdemes megnéznie, még azoknak is, akiket egyáltalán nem érdekel a Dűne. Minden egyes képkockát hosszan lehetne elemezni, és még akkor is nehéz lenne hibát találni benne. Nem érdemes megvárni, amíg majd felkerül a netre; az ilyen filmek miatt vannak még nyitva a mozik.
Apákról és fiúkról szól, de szólhatna bármilyen egymással haragban lévő emberekről a Lefkovicsék gyászolnak című magyar film, amely szívmelengetően és meghatóan beszél a megbékélésről, aminél talán nincs is ma fontosabb téma. Kritika.
Szinte már az tűnik természetesnek, hogy minden állami támogatás nélkül készült el az utóbbi pár hónap legfontosabb magyar filmje, a Nyersanyag. Ki tudja, meddig lehet elcsípni a mozikban, pedig nagyon érdemes.
Még Oscar-díjra is esélyesnek tartják az Előző életek című, mondjuk úgy, „romantikus filmet”, egy igazi gyöngyszemet a mozibemutatók között: szép, szomorkás és egészen különleges film ez szerelemről és annál sokkal többről.
