Látható és várható volt, hogy az ipar rosszul kezdte az évet, de a jelek szerint márciusban új mélységeket ért el a mélyrepülés. A gazdasági növekedés reménysugara a fogyasztás lenne, de a március – még nem tudni pontosan, mekkora – negatív meglepetést hozott a kiskereskedelemben. Meg is van a hibás: a nyúl.
Két éve csökken a magyar ipari kibocsátás, ilyesmire 2001 óta egyszer sem volt példa. A ludas elsősorban az autó- és az akkugyártás. A gazdasági minisztérium vádaskodva mutogat Németországra, pedig a kormány felelőssége, hogy az erőltetett akkuiparosítással nemhogy csökkentette volna, de növelte a nyugati függést. Idén újabb termelőkapacitások létesülnek, pedig a meglévőek is kihasználatlanok.
Az ipar egésze és a legtöbb alág többet termelt idén áprilisban, mint tavaly áprilisban. Ám ez csak annak volt köszönhető, hogy idén hárommal több munkanap volt. Az akkugyártáson azonban a több munkanap hatása sem segített, hatalmas, 20 százalék fölötti volt a visszaesés.
Határozottabb fellépést hirdetett az EU a kínai autók ellen, miközben a legnagyobb német márkák például nagyon függnek a távol-keleti piactól, így aztán egy kereskedelmi háború könnyen öngól lehet a végén. Nem véletlen, hogy a csatát a franciák forszírozzák.
Teljes fordulat rajzolódik ki az iparpolitikában és a pénzügyekben is. Felsorolni is nehéz annak kockázatait, hogy az országot akkumulátorgyártó nagyhatalommá akarják tenni.
A GKI elemzésében felteszi a kérdést: mi lett volna, ha inkább a szolgáltató ágazatot támogatja a kormány.
Kereskedelmi háború helyett a kereskedelmi szabályok tiszteletben tartását igyekszik hangsúlyozni Brüsszel.
