Kártyavárként omlott össze az Orbán Viktor által meghirdetett „gazdasági semlegesség”

„A német gazdaság jelen pillanatban maga alá teperte a magyar gazdaságot” – ezzel a szóképpel magyarázta a Nemzetgazdasági Minisztérium a hazai ipar pocsék 2024-es teljesítményét. Emlékeztetőül: decemberben az ipari termelés 1,8 százalékkal csökkent novemberhez képest, a 2023 decemberinél 6,4 százalékkal volt kisebb. Az év egészében 4 százalékos volt a visszaesés. És nem arról van szó, hogy az iparnak 2023-ban fenomenális éve lett volna, akkor 5,5 százalék volt a visszaesés. A KSH 2001-ig közli az ipar statisztikáit, ebben az időszakban most fordult elő először, hogy a szektor két egymást követő évben visszaesést produkált volna. Még a 2008-2009-es gazdasági válság idején sem.

Jelenleg az ipari termelés nem éri el a 2021-es szintet. Az ideihez hasonló visszaesésre utoljára a pandémiás lezárások és korlátozások idején volt példa – mármint, ha a tavalyi évet nem vesszük figyelembe.

A KSH a részletes számokat később közli, egyelőre annyit előlegeztek meg, hogy a legnagyobb súlyú feldolgozóipari alágak közül a járműgyártásban, valamint a villamos berendezés gyártásában (ide tartozik az akkugyártás) visszaesett a termelés volumene.

Szó sincs leteperésről, csak kicsit beteg a gazdatest

A „német gazdaság maga alá teperte a magyar gazdaságot” egy rendkívül fals szókép, természetesen szó sincs arról, hogy a „német gazdaság” valamiféle erőszakot követett volna el a magyaron, vagy egyáltalán bármiféle módon aktívan hozzájárulna a magyar gazdaság szenvedéséhez.

A probléma, hogy a német gazdaság nem húzza a magyar gazdaságot – a helyzetet jól lefestő szókép inkább az volna, hogy

a magyar gazdaság szimbiótája a német gazdaságnak: ha a gazdatest beteg, a szimbióta is küszködik.

Mondhatni, hogy ez adottság – a kormány azonban nem ezt mondja, hanem azt, hogy tisztában van a függőséggel, és enyhíteni kíván rajta. Immár lassan másfél évtizede, ezt szolgálta állítólag a keleti nyitás, újabban pedig az Orbán Viktor miniszterelnök által tavaly ősszel meghirdetett – Magyarország helyzetében amúgy értelmezhetetlen, legfeljebb propagandaszlogennek jó – gazdasági semlegesség.

Ahogy a mellékelt szókép mutatja, a projekt – bárhogy is nevezzük – kudarc: ha a német gazdaság szenved, vele szenved a magyar.

A keleti nyitás a nyugati függést erősíti

Mondhatni, hogy ez adottság, amin a Fidesz-kormányok másfél évtized alatt sem tudtak változtatni. Valójában a magyar ipar – áttételesen az egész magyar gazdaság – szimbióta kiszolgáltatottságán a Fidesz-kormányok iparpolitikája nemhogy enyhített volna, de rontott. Ezt egyébként voltaképpen az NGM is elismeri, amikor azt írja:

Magyarországon a modern gyárak, a kapacitások rendelkezésre állnak, viszont a külpiacok válsága miatt alacsonyabb kihasználtsággal termelnek.

A tárca még itt is szenvedő szerepben mutatkozik („a kapacitások rendelkezésre állnak”), valójában a jelenlegi gazdaságszerkezet nem organikusan alakult ki Magyarországon, hanem irányítottan a mindenkori kormányok döntései nyomán, jelentős állami források felhasználásával.