Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
„A német gazdaság jelen pillanatban maga alá teperte a magyar gazdaságot” – ezzel a szóképpel magyarázta a Nemzetgazdasági Minisztérium a hazai ipar pocsék 2024-es teljesítményét. Emlékeztetőül: decemberben az ipari termelés 1,8 százalékkal csökkent novemberhez képest, a 2023 decemberinél 6,4 százalékkal volt kisebb. Az év egészében 4 százalékos volt a visszaesés. És nem arról van szó, hogy az iparnak 2023-ban fenomenális éve lett volna, akkor 5,5 százalék volt a visszaesés. A KSH 2001-ig közli az ipar statisztikáit, ebben az időszakban most fordult elő először, hogy a szektor két egymást követő évben visszaesést produkált volna. Még a 2008-2009-es gazdasági válság idején sem.
Jelenleg az ipari termelés nem éri el a 2021-es szintet. Az ideihez hasonló visszaesésre utoljára a pandémiás lezárások és korlátozások idején volt példa – mármint, ha a tavalyi évet nem vesszük figyelembe.
A KSH a részletes számokat később közli, egyelőre annyit előlegeztek meg, hogy a legnagyobb súlyú feldolgozóipari alágak közül a járműgyártásban, valamint a villamos berendezés gyártásában (ide tartozik az akkugyártás) visszaesett a termelés volumene.
Szó sincs leteperésről, csak kicsit beteg a gazdatest
A „német gazdaság maga alá teperte a magyar gazdaságot” egy rendkívül fals szókép, természetesen szó sincs arról, hogy a „német gazdaság” valamiféle erőszakot követett volna el a magyaron, vagy egyáltalán bármiféle módon aktívan hozzájárulna a magyar gazdaság szenvedéséhez.
A probléma, hogy a német gazdaság nem húzza a magyar gazdaságot – a helyzetet jól lefestő szókép inkább az volna, hogy
a magyar gazdaság szimbiótája a német gazdaságnak: ha a gazdatest beteg, a szimbióta is küszködik.
Mondhatni, hogy ez adottság – a kormány azonban nem ezt mondja, hanem azt, hogy tisztában van a függőséggel, és enyhíteni kíván rajta. Immár lassan másfél évtizede, ezt szolgálta állítólag a keleti nyitás, újabban pedig az Orbán Viktor miniszterelnök által tavaly ősszel meghirdetett – Magyarország helyzetében amúgy értelmezhetetlen, legfeljebb propagandaszlogennek jó – gazdasági semlegesség.
Ahogy a mellékelt szókép mutatja, a projekt – bárhogy is nevezzük – kudarc: ha a német gazdaság szenved, vele szenved a magyar.
A keleti nyitás a nyugati függést erősíti
Mondhatni, hogy ez adottság, amin a Fidesz-kormányok másfél évtized alatt sem tudtak változtatni. Valójában a magyar ipar – áttételesen az egész magyar gazdaság – szimbióta kiszolgáltatottságán a Fidesz-kormányok iparpolitikája nemhogy enyhített volna, de rontott. Ezt egyébként voltaképpen az NGM is elismeri, amikor azt írja:
Magyarországon a modern gyárak, a kapacitások rendelkezésre állnak, viszont a külpiacok válsága miatt alacsonyabb kihasználtsággal termelnek.
A tárca még itt is szenvedő szerepben mutatkozik („a kapacitások rendelkezésre állnak”), valójában a jelenlegi gazdaságszerkezet nem organikusan alakult ki Magyarországon, hanem irányítottan a mindenkori kormányok döntései nyomán, jelentős állami források felhasználásával.
