„Vannak vidékek legbelül” – könyvvé bővült a HVG munkatársainak cikksorozata a kihalt magyar falvakról
A Kihalt falvaink című kötetben sok kép segít érzékletessé tenni az elmúlást.
#kihalt falvak
Vadászok költöztek az iskolába Hertelendyújhelyen, ahol a lakosok száma 1 fő – Kihalt falvaink 9.
Riport a Pápa környéki, hetven éve még több mint százfős településről, amely egyetlen lakosa ellenére nem mondható teljesen kihaltnak, hiszen a felújított vadászház mellett méhészet és vaddisznótenyésztő telep révén is kezd visszatérni bele az élet.
Áradt a felgyorsult Tisza, és mindent letarolt – Kihalt falvaink közül most bemutatjuk Tiszahalászt
A magyarországi kihalt falvakról szóló sorozat egyik legkülönlegesebb túrája, amolyan Tüskevár-érzés volt, amikor Tiszahalász emlékei után kutattunk. A sok évszázadig virágzó település 1876. március 24-én egyik pillanatról a másikra tűnt el a föld színéről. A folyószabályozás áldozata lett. Nyomai ma egy Tisza-szigetre vezetnek.
„Ez a világ legnyugodtabb, legszebb helye” – már csak a halottak és két templom emlékeztet Béndekpuszta egykori életére
Először akkor halt ki a Somogy megyei falu, amikor a törökök a menekülő emberekre gyújtották a templomot. Másodszor akkor, amikor a fejlesztését tervező szakember az 1970-es években hirtelen nemkívánatos lett a párt szemében. Az áram még kiért a faluba, rendes út soha, pedig a fénykorban még helikopterleszállója is volt. Mára egy mesebeli erdő és egy kápolna őrzi Béndekpuszta múltját. Kihalt falvaink 7.
„Sokszor elsírom magam, ha kijövök ide” – A könyörtelen erdő az úr a nemrég még félezres Kakpusztán – Kihalt falvaink 6.
Az 1960-as, 70-es években még több százan laktak a belső-somogyi Kakpusztán, volt itt iskola, művelődési ház, kocsma, fűrésztelep, és még focipálya is saját csapattal. Mára azonban a természet teljesen visszahódította magának a területet. Egy Kakpusztán felnőtt tanúval és a hely történetét könyvben is feldolgozó hagyományőrzővel jártuk be a környéket.
„Rácpácegres” már csak a mesékben létezik, de az égig érő fa ma is él – Kihalt falvaink 5.
Néhány kilométerre volt egymástól a Tolnai-dombság szélén, a Mezőföldön Illyés Gyula szülőháza és Lázár Ervin gyerekkorának színhelye, mára azonban már csak hűlt helye maradt mindkettőnek. Az írók művein keresztül azonban tovább él Rácegres, ahol a „puszták népe” élt, és ahol a Négyszögletű kerek erdő csodái történtek.
Ipari központ dübörgött Gyertyánvölgyben, a Bükk legmélyén – Kihalt falvaink 4.
A 19. században az ország egyik legismertebb üveggyártó üzeme működött Bükkszentkereszttől nem messze, a festői völgyben az erdő mélyén. Egy pince és két ház romjai, az egyikben egy búbos kemence, valamint egy kút és egy kis temető – ennyi maradt az üzemből és a köré felépült, egykori településből.
Kihalt falvaink 3.: Derenk, amely útban volt a kormányzó vadászszenvedélyének
A szlovák határ mellett, az aggteleki dombok között bújt meg valaha az a falu, amelynek lakóit tulajdonképpen Horthy Miklós hobbija miatt telepítették ki. Házaik helyén ma temetői keresztekre hasonlító jelzés mutatja, hova vitték őket, de az egykori iskola épülete beavatja az erre tévedt vándort a település különleges múltjába.
Zsörk, az évente egy napot élő település – Kihalt falvaink 2. rész
A Bakony északi lankái között bújik meg az egykor nagy szőlő- és gyümölcsültetvényekkel teli Zsörk, amelyben még az 1990-es évek elején is laktak, mára azonban teljesen elnéptelenedett. Kis temploma azonban évente egyszer, pár órára még mindig életet lehel a faluba.
Kihalt falvaink: a vérrel öntözött Kápolnapuszta
A Gánt melletti erdőben egy kis temető emlékeztet arra, hogy itt valaha település volt. Sírkeresztjeinek többségén ugyanaz a dátum szerepel: 1945. március 16. Ekkor lőtték le a szovjet katonák a Kápolnapusztán talált szinte összes férfit. A cikk a hazai eltűnt falvakról szóló sorozatunk első írása.