Ipari központ dübörgött Gyertyánvölgyben, a Bükk legmélyén – Kihalt falvaink 4.
A 19. században az ország egyik legismertebb üveggyártó üzeme működött Bükkszentkereszttől nem messze, a festői völgyben az erdő mélyén. Egy pince és két ház romjai, az egyikben egy búbos kemence, valamint egy kút és egy kis temető – ennyi maradt az üzemből és a köré felépült, egykori településből.
Nehéz elképzelni, hogy a kizárólag turistaúton megközelíthető Gyertyánvölgy egykor nyüzsgő ipari település volt. Többek között amiatt tudott a 19. században virágozni itt az üveggyártás, mert a Bükkszentkereszt és Cserépfalu közti Hór-völgyben végigvezető út érintette ezt a részt is, így megoldott volt a gépek, emberek, alkatrészek, alapanyagok, valamint a kész üveg szállítása.
Ma ennek az útnak legfeljebb terepjáróval érdemes nekivágni (de leginkább gyalog), így elképzelhetetlen, hogyan tudták szekerekkel elszállítani a törékeny üveglapokat és üvegtárgyakat.
Mi személyautóval, rutinos vezetővel, lépésben ereszkedtünk le Hollóstető felől, de nem irigyeltük az autó lengéscsillapítóit és alvázát. Nem ajánljuk senkinek ezt a kalandot. Érdemes inkább sétálni, Hollóstetőről nincs öt kilométer, és a turistaút a Bükk minden szépségét kínálja.
Talán az egykor dübörgő gőgépek, csörömpölő üvegek, kiabáló munkások zaja miatt vezekel ma a szinte tapintható csönddel a szűk völgy. Csak ezért a csendért is érdemes ide elsétálni, pedig itt van például a Koporsós-víznyelőbarlang is, amiről kis tábla magyarázza, hogy egyrészt váltóforrásnak vagy katavortának is nevezik a víznyelőt a geológusok, másrészt, hogy ez egy olyan speciális barlangnyílás, ami a csapadéktól és karsztvízszinttől függően, hol forrásként, hol nyelőként működik.
Messziről csak turistabeállónak látszik egy tisztáson az a két fedett rész, ami valójában egy kis szabadtéri ipartörténeti múzeumnak is tekinthető. Az egyikben nagy táblák magyarázzák el a bükki üveggyártás és a gyertyánvölgyi üveghuta történetét, vitrinekben pedig különböző – itt talált – használati tárgyak és itt készült üvegek színesítik a szöveges, fotós, grafikus magyarázatokat. A másikban viszont egy épület romos falai, és benne egy szinte egészben megmaradt, a ház fűtéséért felelős búboskemence látható. Kicsit arrébb egy beomlott kút, még hátrébb egy pince bizonyítja a táblán leírtakat, azaz azt, hogy itt nem is olyan régen még több százan éltek, munkások, mérnökök, gyártulajdonosok, és családjaik, továbbá, hogy volt itt kocsma, istálló, fészer és méhes is.