Zsörk, az évente egy napot élő település – Kihalt falvaink 2. rész
7 perc
2024.10.01. 17:30
2024.10.04. 09:50
A Bakony északi lankái között bújik meg az egykor nagy szőlő- és gyümölcsültetvényekkel teli Zsörk, amelyben még az 1990-es évek elején is laktak, mára azonban teljesen elnéptelenedett. Kis temploma azonban évente egyszer, pár órára még mindig életet lehel a faluba.
Augusztus 20-án, mint minden évben, idén is elindult Pápateszérről az az utánfutós traktorokkal, lovas kocsikkal, terepjárókkal segített zarándoklat, amelynek célja a bakonyi erdőben megbúvó, Zsörk nevű egykori falu Szent István-kápolnája. Az ilyenkor megtartott búcsú szentmiséjére jönnek a szintén közeli Bakonyszücsről, de távolabbi helyekről is.
„Meghívjuk ilyenkor az egykori zsörkiek leszármazottait, a környékbeli falvak lakóit, 70-80 ember össze szokott jönni. Idén is voltunk ennyien. Meghallgatjuk a misét, aztán van egy agapé, ahol vendégül látjuk az egybegyűlteket. Jó 3-4 órás rendezvényről van szó” – magyarázza Völfinger Béla pápateszéri polgármester.
Zsörk ma közigazgatási szempontból ugyanis Pápateszérhez tartozik. Az „anyatelepülés” – Völfinger állítása szerint – próbál időnként egy-egy kis renoválást végezni az 1813-ban épített kápolnán –, most épp a templomsüveg felújítására gyűjtenek.
Ezúttal olyan helyeket látogattunk meg, amelyek több évtizede vagy még régebben kihaltak. Van olyan falu, amely valamilyen trauma során néptelenedett el, van, amely útban volt a kormányzó vadászszenvedélyének vagy más felsőbb politikai akaratnak, van olyan, amelynek a modern ipar térnyerése vetett véget, és vannak olyanok, amelyeket a munkalehetőség miatt egyszerűen otthagytak az emberek.
Sok szomorú történetet hallottunk, de mint a fotókon látni fogják, van valami különös szépsége is annak, ahogy a természet visszahódítja magának a házakat, pincéket, kerteket. Jóval több mint egy tucat ilyen település van szerte az országban, ezek közül mutatunk be néhányat.
A sorozat 1. része itt olvasható.
Minden évben tehát ezen az egyetlen napon, Szent István napján megtelik élettel az egyébként 30-40 éve végleg elhagyatott település. A másik 364-en azonban szinte senki nem jár errefelé. Néhány turistán, kíváncsiskodón kívül inkább az erdei állatok, a páratlanul gazdag madárkolónia érzi magáénak az egykor volt kis falut.
A szemünk előtt zajlik az a folyamat, amikor az erdő itt is visszaveszi a tulajdonát: a házak, pincék roskadoznak, lassan be is növi ezeket a gaz és a bokor, az egykor volt gyümölcsfák közé pedig erdei fák, cserjék nőnek. A házakon se ajtó, se ablak. A legtöbb az összedőlés határán, ennek ellenére még érződik rajtuk, hogy nem is olyan rég pezsgő élet folyt bennük és körülöttük.
Zsörk mára egy mesebeli szellemfaluvá vált. Olyan érzése van az embernek, mintha egy Grimm-mesében lennénk, ahol egy tündér eltüntette az embereket, és szabad utat kapott az erdő, hogy elnyelje a házakat.
Szinte tapintható a csend, a nyugalom.
Gyalogosan Pápateszérről is, Bakonyszücsről is nagyjából egyórányi erdei úti sétára van. Egyik irányból sincs jelölve, kitáblázva az útirány, a helyiektől kell útba igazítást kérniük az erre tévedőknek.
Mi Bakonyszücsön érdeklődünk. A faluba vezető út mentén, kedves meglepetésként, ládába kirakott, zamatos körte fogad, mellette mosolygós felirat: „Vegyél el!”. (Vettünk is egyet-egyet. Ezúton is köszönjük!)
Egy helyi néni közben elmondja, hogy menjünk el a halastóig autóval, onnan pedig már gyalogosan kell felfelé indulni a lankán, majd forduljunk egy helyütt balra. Nem túl konkrét az útbaigazítás, de nekivágunk.
Csodálatos panoráma tárul elénk útközben az Észak-Bakonyról. Nem messze tőlünk a domboldalon fiatal őzek kergetőznek, felettünk valamilyen ragadozó madár köröz.
Egy jelöletlen fémnyíl mutat egy kereszteződésnél rossz irányba, attól nem messze pedig egy fura oszlop bújik elő (valószínűleg ennek csúcsán korábban valami szentkép lehetett, ma már csak egy torzó az egész). Ez az összes nem természetes tereptárgy, amivel találkozunk jó ideig.