Az Eurostat adatai alapján 2010-ben a legmagasabb jövedelmet elérő tizednek Magyarországon a jövedelmek 20,2 százaléka jutott, 2016-ra viszont már 22,6 százaléka. A gyarapodás a szegényebbek kárára valósult meg.
Elképesztő összegbe, 157 ezer fontba (56 millió forint) kerülhet egyetlen gyerek taníttatása magániskolában 18 éves koráig. Ez az átlagos középosztálybeli szülő éves jövedelmének a 40 százaléka lehet. Mi van akkor, ha a családnak két vagy három gyermeke van?
A család a civilizáció alapja, anélkül nincs se nemzeti felemelkedés, se felcsúti kisvasút. A kulcsszó a statisztika.
"Magyarország a szégyenpadban ül" az oktatásban konzervált társadalmi egyenlőtlenségeket illetően – mondta a volt oktatási miniszter a HVG kiadványának. A Klik jóval túl van az optimális méretén, az államilag finanszírozott tanítási órák száma pedig szintén alatta van az ideálisnak, így a szülőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha különórákra akarják járatni gyermekeiket.
Ha nem üt be valami egészen váratlan, pár évtized múlva egy elöregedett, súlyos és elhúzódó betegségekkel küszködő társadalomban élünk, jó eséllyel egy nagyobb városban, ha nincs szerencsénk, akkor kövéren, cukorbetegen, szívbetegen, kezelésekre járva. És ez óriási üzlet lesz! Sok cég ráérzett már erre, és már most hatalmas nyereségeket termelnek.
A magyar középosztály 59 százaléka magánszolgáltatóhoz fordul, ha orvosra van szüksége, mégis alig kötnek magán egészségbiztosítást.
A magasabb státusú társadalmi rétegek családformájává látszik válni a házastársi kapcsolat – írja az e heti HVG.
Úgy érzi, nincstelen? Vesse össze jövedelmi viszonyait a föld teljes népességének keresetével, és máris megváltozik a kép. A Pew Reasearch Center kalkulátora szerint a közmunkásoknak járó havi 47 ezer forint átlagkeresetnek számít, ha csak egy embernek kell megélnie belőle. Ha százezerre növeljük az összeget, már a föld felső középosztályába tartozunk.
Észrevétlenül kihátrált a Fidesz a csodafegyvernek szánt kommunikációs paneljük mögül: már nem emlegetik a keményen dolgozó kisembereket, bár továbbra is a középosztály alsó rétegeit akarják megszólítani – írja a VS.hu.
2001 és 2011 között nőtt az elit és a leszakadók aránya is, vagyis a tíz évvel korábbi adatokhoz képest kevesebben tartoznak a középrétegekhez. A KSH most ismertette a 2001 és a 2011-es népszámlálás közötti időszakban mért társadalmi változásokat bemutató kötetét.
Alig pár tucat ember kezében van a világ vagyonának fele, a leggazdagabb 85-nek pedig annyi, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak. Eközben egyre többen élnek olyan országokban, ahol nő a különbség a gazdagok és szegények között. A gazdasági válság rendesen odacsapott a nyugati társadalmaknak, míg a nagy feltörekvő államokban tömegek emelkedtek ki a szegénységből. Magyarországon egyelőre nincs esély a jövedelmi, társadalmi osztályok közötti olló záródására – és ennek nemcsak a gazdasági válság, hanem a politika is az oka.
Nagyszabású kutatást végzett a GfK és az MTA a magyar társadalom rétegződéséről. Kiderült: a lakosság negyede a legszegényebb rétegbe tartozik. Az elit csupán 2 százalékos, és mély a szakadék város és vidék között. A magyaroknak amúgy nincsen semmi osztályöntudata.
Rohamosan bővül a globális középosztályba tartozók létszáma, a legnagyobb tömegek a feltörekvő államokban emelkednek ki a szegénységből. A fejlett államokban ugyanakkor ezzel párhuzamosan tömegek morzsolódnak le a középrétegekből – Magyarországon is ez a helyzet –, a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésére pedig szakmai szervezetek egyre-másra hívják fel a figyelmet. Az átalakuló globális középosztály a fogyasztásra és a világgazdaság szerkezetére is komoly hatással lehet.
Bangladesben hagyományosan a szegények közlekedési eszköze a bicikli, egy új divat miatt most azonban még a leggazdagabbak is nyeregbe pattannak - írja a Spiegel.
Bankárként dolgozni Magyarországon évtizedekig egyet jelentett a kiemelkedő fizetéssel, juttatásokkal, megbecsüléssel. A gazdasági válság ugyanakkor mindent átírt: aki elveszíti bankos állását, az pénzintézeti munkahelyre már nem igazán számíthat. A saját vállalkozás beindítása a példák szerint ugyanakkor mindenkit felvillanyoz. Volt banki alkalmazottak mesélnek arról, milyen elviselni egy a korábbinál sokkal alacsonyabb életszínvonalat. A középosztályról szóló sorozatunk újabb része.
Miközben lecsúszástól valószínűleg nem kell tartaniuk, a létbiztonság már korántsem jár ajándékba a doktori fokozat megszerzéséhez. Egy MTA-s kutatóintézeti állást megkapni és meg is tartani ma már nem olyan egyszerű, mint akár egy évtizeddel ezelőtt, a sorra bezáró kutatóintézetek és a lecsökkenő kutatói állomány pedig tovább növelik a tudomány fellegvárának tengerszint feletti magasságát – és rontják a megmászási esélyeket. Középosztály-sorozatunkban ezúttal az akadémiai lét bugyraiba kalauzoljuk az olvasót.
Tisztes, biztos megélhetés, előjogok, nyugdíjas állás – a közhiedelem szerint a köztisztviselői pálya igazi középosztály-keltető. A realitás egészen más: az illetményalap évek óta változatlan, a juttatások egy részét elvették, a kar nyolcvan százaléka pedig csak a közalkalmazotti bérkompenzációnak köszönhetően visz haza legalább nettóban ugyanannyit, mint négy évvel ezelőtt. Középosztályról szóló sorozatunk negyedik részében azt vizsgáltuk, mennyire tud ma megkapaszkodni a közhivatalokban dolgozók serege.
Szeretjük magunkat a közép-európai régió más országaihoz hasonlítani. De másokkal összehasonlítva hogyan áll a szénája az úgynevezett magyar középosztálynak? Ha már a nyugat-európai középosztályhoz nem is, de a régióbelihez mérhetjük magunkat egyáltalán?
Öt-hat évvel ezelőtt még pörgött az autó- és ingatlanpiac, sokkal többen jártak belföldre, külföldre nyaralni, és kultúrára is több jutott. A korábban középosztálynak tekintett – de erején felül teljesítő – csoportok tömegesen vonultak ki bizonyos fogyasztási szektorokból. Bármilyen nagyobb költés van porondon, azt ma zömében készpénzből intézik az emberek, alig van hitelből vásárló, és csak a tehetőseknek vannak új megtakarításaik. A középosztályról szóló sorozatunk második része.
Rengeteg az eladó ház, nyaraló a Kádár-kori középosztály álmai netovábbját megtestesítő Dunakanyarban. Több a hirdetés, mint a budai agglomeráció déli részén. A tehetősebbek egykor kedvelt vidéke fokozatosan elnéptelenedik, egyre kevesebben bírják, hogy lakásuk mellett egy nyaralót is fenntartsanak. Mások a devizahitelüket próbálják rendezni azzal, hogy dobra verik a vagyonuk egy részét.
