A GKI felmérése szerint a legtöbbet az eleve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők bukták: a legalsó 10% 2010-ben még a jövedelmek 4,2 százalékával, 2016-ban pedig már csak 3,3 százalékával rendelkezett. A legszegényebbeknek 2006-ban 39,7 ezer forint, 2010-ben 44,6 ezer forint, 2013-ban azonban már csak 39,3 ezer forint volt az egy főre jutó havi jövedelme. Csak 2016-ban sikerült megelőzni a 2010-es kormányváltás előtti szintet. Összességében ebben a közel 1 millió fős körben 2006 és 2016 között mindössze 6 százalékkal nőttek a reáljövedelmek.

A középosztálynak tekinthető hatodik, hetedik és nyolcadik decilisnek (közel 3 millió főnek) enyhe ingadozás mellett ugyan, de 30-32 százalék között stagnált a részesedése. Az Orbán-kormánynak e számok alapján nem sikerült a középosztályt megerősítenie. Az egy főre jutó havi reáljövedelem a 2006-os 102,5 ezer forintról 98,9 ezer forintra mérséklődött, majd a 2011-es felugrást követően 2013-ra a 2010-es szint alá került a mutató. Ez után folyamatos növekedéssel 114,5 ezer forintot értek el 2016-ra.

A legfelső jövedelmi tizedben a havi reáljövedelem a 2006-os 296 ezer forintról 190,7 ezer forintra esett vissza 2010-re (-36%), majd 2016-ig 252,7 ezer forintra ugrott (+32,5%). Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy a 9. és a 10. decilisben sokkal magasabb lehet a külföldről származó, a magyar statisztikákban azonban meg nem jelenő jövedelmek súlya, illetve körükben a fogyasztás egy jelentős része vállalati juttatásként jelenik meg. Ha ezt is figyelembe vennénk, akkor a jövedelmi különbségek még nagyobbak lennének.

Összességében a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 1-1 millió fő egy főre jutó jövedelmében 2006-ban 7,5-szeres volt a különbség, ami 2010-re 4,3-szeresre olvadt. Az erőteljes jövedelmi átrendezésnek köszönhetően azonban 2016-a ismét nőtt a különbség, 5,4-szeresre – áll a GKI közleményében.