Mindenkit elnyomnak a gazdagok?
Alig pár tucat ember kezében van a világ vagyonának fele, a leggazdagabb 85-nek pedig annyi, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak. Eközben egyre többen élnek olyan országokban, ahol nő a különbség a gazdagok és szegények között. A gazdasági válság rendesen odacsapott a nyugati társadalmaknak, míg a nagy feltörekvő államokban tömegek emelkedtek ki a szegénységből. Magyarországon egyelőre nincs esély a jövedelmi, társadalmi osztályok közötti olló záródására – és ennek nemcsak a gazdasági válság, hanem a politika is az oka.
A világ 85 leggazdagabb emberének összesen több vagyona van, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak – ezt az óriási egyenlőtlenséget egy ENSZ-jelentés mutatta ki. És ez csak egyik vetülete a vagyoni polarizálódásnak: a Föld 10 lakója közül 7 olyan országban él, ahol az utóbbi 30 évben egyre csak nyílt az olló a gazdagok és a szegények között. Az Egyesült Államokban mindeközben a jövedelmi egyenlőtlenségek 1774, vagyis két évvel az USA megalakulása előtti év óta (adatok, számítások addig vannak) nem látott szintre emelkedtek egyes kutatások szerint – a rabszolgaságot is beleértve. Sokan már el is kezdték temetni az amerikai középosztályt.
A hangzatos című cikkekből tehát egy valami tisztán kirajzolódik: a világ jelentős részén növekednek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A gazdagabbak kezében egyre több vagyon koncentrálódik, ezzel pedig a társadalom többi része nem igazán tud lépést tartani. Ráadásul – paradox módon – mindez egy olyan időszak után történik, amikor a világ legnépesebb államaiban (Kína, India, Brazília például) az elmúlt évtizedek gazdasági növekedése százmilliókat emelt ki a szegények sorából. Hogy is történhetett mindez? Rossz az, ha a gazdagok egyre inkább gazdagodnak? Miért nem zárul a szegények és gazdagok közötti olló a világ jelentős részén? Elmagyarázzuk.
Nem a válsággal kezdődött
Sokan azt igyekeznek bizonygatni, hogy a 2007-2008-ban elindult világgazdasági válság volt a fő kiváltó oka a jövedelmi egyenlőtlenségek megugrásának: tömegek veszítették el munkahelyüket, miközben a gazdagokat megvédte felhalmozott vagyonuk, amelyből még a veszteségek után is bőven maradt.
A helyzet az, hogy rétegekre kell bontani ezt a megállapítást. Először is, más mintát vettek fel a nagy feltörekvő államok, és mást a fejlett államok.
A feltörekvő vagy másképpen fejlődő államok jelentős részében a nyugati államokat sújtó válság alatt sem volt recesszió, a gazdaság növekedése ugyanakkor lelassult. Ez persze okozott problémákat, például a népességnövekedés olyan gyors egyes államokban, hogy nem elég, ha egyszerűen csak nő a gazdaság: kell egy bizonyos mértékű növekedés, hogy az országban az életszínvonal ne csökkenjen. Kínában például az 5 százalékos gazdasági növekedés katasztrófának számít, 25 éve nem is volt ilyen alacsony a GDP (a gazdasági teljesítmény általános mérőszáma) bővülési üteme, 7 százalék feletti növekedés kell ahhoz, hogy a városokba áramló százezreknek és millióknak jusson munka. (Magyarországon az 5 százalékos növekedés csak álom.)
Eközben a nyugati államok adósságszintje erőteljesen megugrott a csökkenő GDP-k miatt. Ehhez jött, hogy a megszorítások a jóléti rendszer egyes elemeit (szociális segélyek, nyugdíjak) is megkurtították, miközben maguk a polgárok is adóssághegyek alatt nyögtek.
A nyugati világ jelentős társadalmi csoportjai számára a 2007-2008-as válság egyes meglátások szerint inkább a stagnáló helyzetüket lefelé billentette. Az amerikaiak legszegényebb 25 százaléknak évtizedek óta nem nőtt a vagyona, a 2007-ban berobbant válságnak főként ők voltak a kárvallottjai, a krízis komoly összeget elvitt a szegényebbek pénzéből. A válság ráadásul az ingatlanok értékét jelentősen megcsapolta, a hitelek viszont az emberek nyakán ragadtak. A legszegényebb amerikaiak mellett a középső rétegek is mostanra lényegesen kevesebb vagyonnal rendelkeznek, mint bő tíz éve: a különbség nem is kevés, 36 százalékos. Ez saját helyzetük, státusok megítélésében is lecsapódik, kutatások szerint is egyre kevésbé érzik magukat a középosztályhoz tartozónak.
Az OECD 2013-as jelentése szerint a helyzet korántsem rózsás a világ más fejlett országaiban és régióiban, így az EU-ban sem. Már három évtizede nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek az érintett államokban, az egyenlőtlenségek az Európára 2008-ba kiterjedő válság idején érték el csúcspontjukat. A továbbra is gazdasági nehézségekkel küzdő államokban az egyenlőtlenség fokozódik, és nem látszik, meddig zajlik a folyamat – ilyen ország például Spanyolország, de Magyarország is ebbe a csoportba tartozik (hazánkra a cikk későbbi részében még visszatérünk).
Globális szinten nem ennyire durva a kép
Mindez azonban azzal az első pillantásra talán meglepő fejleménnyel párosul, hogy globális szinten a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkennek. Ez úgy lehetséges, hogy a fejlődő országokban lezajló folyamatok képesek ellensúlyozni a fejlettekben megfigyelhetőt. Bár a feltörekvő államok középrétegei jövedelem és vagyon tekintetében még egyáltalán nem hasonlíthatóak össze a nyugati országok középosztályaival, a Világbank egyik kutatása szerint ugyanakkor annyival nőtt a számuk, hogy ellensúlyozni tudják a nyugati államokban a középosztályok jövedelmének, vagyonának erodálódását. Nem mindegyik feltörekvő állam volt ebben a tekintetben sikeres, a legnépesebbek tudták jelentősen csökkenteni szegényeik számát.
Az egyenlőtlenségek alakulása kapcsán ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a meghatározó feltörekvő államok gazdasági növekedése lassul (a kínai gazdaság a 2007-2008-as válság előtt 12 százalékkal nőtt, most 8 százalék körül), a mérséklődő növekedés pedig arra is hatással van, hogy mennyien tudnak kiemelkedni a szegények köréből. Arról, hogy a középosztályosodás még nem jelent egyértelműen jólétet, erről itt írtunk bővebben.
A gazdagok jó gyorsan gazdagodnak
A fejlett államokat tömörítő OECD 2013-as jelentése szerint a tagországok leggazdagabb és legszegényebb 10 százaléka között az utóbbi hat évben jelentősen nyílt a jövedelmi olló, az utóbbi 15 év pedig azt mutatja, hogy egyre több a milliárdos, akik egyre több vagyon felett is rendelkeznek. Ráadásul a növekvő vagyon nem csak abból fakad, hogy több a milliárdos, hanem a szupergazdagok egyre gyorsabban szednek össze egyre több pénzt. (Ide kattintva bárki megnézheti, hogy az egyes országokban mekkora a felső 10, 5, 1, vagy akár 0,1 százaléknyi ember vagyona az adott állam összvagyonából. Magyarországról még nincs elérhető adat, de már dolgoznak rajta).
A gazdagok helyzetének jelentős javulása ráadásul azért is tűnik igen visszásnak, mivel sok országban pont a legszegényebbeken csattant a legjobban a válságkezelés, miközben ennek a folyamatnak – csökkenő költségvetési hiányok, felfelé ívelő tőzsdeindexek például – a gazdagok voltak a haszonélvezői befektetéseiken keresztül.
Miért rossz az egyenlőtlenség?
Nem csak azért káros egy határon túl az egyenlőtlenség, mert egyre inkább elkülönülnek a szegényebbek és gazdagabbak, vagy hogy rossz lesz kimenni az utcára, és egymás mellett látni a lepukkant és luxusautókat. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a gazdasági növekedésre is hatással van az, ha túl nagyok az egyenlőtlenségek, vagyis egy idő után már a gazdagabbaknak is közvetlen érdekük lehet, hogy csökkentsenek ennek a szintjén, valamilyen formában a leszakadóknak pénzt juttassanak.
Ezt nem szívjóságból teszik. Az egyenlőtlenségek súlyosbodása ugyanis egy idő után elkezdheti megbontani a társadalmi egyensúlyt, lezárulhatnak a szegényebbek előtt a felfelé tartó mobilitási pályák, polarizálódhat a politika, ez több konfliktushoz vezet, végül pedig mindez beboríthatja az egyes államok pénzügyi stabilitását is, aminek már a vagyonosok is a kárát látják.
Nem csak a gazdagokra kell fogni
Itt volt a válság, az utána következő kilábalásból pedig a gazdagok jártak jól, ám az egyenlőtlenségek növekedését nem csak a gazdagokra kell fogni. A Vox gyűjtése szerint ugyanis van egy csomó egyéb tényező, mely belejátszik abba a képbe, hogy miért stagnál vagy csökken az egyszerű emberek jövedelme, vagyona. Az alábbi példák döntően az Egyesült Államokra lehetnek igazak, ám pár pont a világ más pontjain is megfigyelhető.
A technológiai fejlődés például emeli a jövedelmeket, de ez leginkább a magasabban képzettek körében érvényesül (arról, hogy az egyre nagyobb automatizáció mit okoz, bővebben itt írtunk), a bevándorlás pedig sokszor növelheti az országon belüli jövedelmi egyenlőtlenségeket, hiszen az alacsonyan képzett migránsok lenyomják a belföldi béreket az alsóbb kategóriában. Az alacsony jövedelmű országokkal folytatott nemzetközi kereskedelem szintén növelheti az egyenlőtlenségeket, mivel így azoknak a jövedelme nő, akik komoly tőzsdei jelenléttel rendelkeznek, mert a cégek bevétele, profitja nő, így a részvényeseké is. Van olyan vélemény is, ezt például az utóbbi időben sokat idézett, a kirívó egyenlőtlenségek megfékezésének fontosságára a figyelmet ráirányító Thomas Piketty francia közgazdász osztja, hogy egyszerűen a kapitalizmus természetéhez tartozik, hogy nőnek az egyenlőtlenségek.
Magyarország: nyílik az olló
Hazánkban már évek óta téma, hogy nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Magyarországon ráadásul tulajdonképpen a legfelső jövedelmi tized keresi meg az átlagbért, a magyar háztartások mediánjövedelme pedig az Eurostat statisztikái szerint az egyik legalacsonyabb az EU-ban, vagyis a magyarok fele az uniós szintet nézve szinte csak tengődik. Nálunk alacsonyabb mutatót csak négy ország produkált 2012-ben, még az új uniós tagállamok átlagától is elmaradunk.
| A hvg.hu sorozata a magyar középosztályról |
| A hvg.hu az utóbbi időszakban intenzíven foglalkozott a (vélt) magyar középosztályról és annak lecsúszásáról. Cikksorozatunkban szó volt arról, hogy milyen volt 2008 előtt az úgynevezett magyar középosztály helyzete, hogy állunk régiós összehasonlításban, hogyan alakult a köztisztviselők, illetve a kutatók és a bankárok helyzete az elmúlt években. |
A válság természetesen megnehezítette az emberek életét, megugrott a munkanélküliség, ám nem feltétlenül csak emiatt nő az egyenlőtlenség hazánkban – fejtette ki a hvg.hu-nak Bass László, az ELTE szegénységkutatója. Az európai államok többségében ugyanis figyeltek arra, hogy a válság alatt a legelesettebbek szociális ellátására figyeljenek, valamilyen szinten megvédjék őket a krízistől, ám Magyarországon – itthon körülbelül 800 ezer, 1 millió főre tehető a legelesettebbek száma – nem így történt Bass szerint. A magyar politikának az volt a válasza, hogy a segélyezést, köztük a rokkantnyugdíjakat, a munkanélküli segélyt, a szociális segélyt visszafogták, nominálértéken is csökkentek ezek az összegek. A közmunka a szegénységkutató szerint valamennyire megfogta a lecsúszó tömegek "alját", ám ezzel a konstrukcióval rengeteg baj van, például az, hogy drága, és csak egy ideig nyújt segítséget, nem igazán tudja a versenyszférába visszavezetni a közmunkásokat.
Az OECD grafikonjai segítségével könnyen meg tudjuk nézni, mely országokban növekedett az egyenlőtlenség az utóbbi évtizedekben. Az első oszlopban a Gini-index, a második oszlopban a relatív jövedelmi szegénység aránya látható, az utolsó oszlopban pedig a legalsó, és legfelső jövedelmi tized jövedelmei közötti különbség (Magyarországon ez 7,5-szeres).
Az ELTE szegénységkutatója szerint bármennyire is mondják azt a magyar szociális ellátórendszerről, hogy igen bőkezű, ez nem feltétlenül igaz. Ez a megállapítás leginkább csak a nyugdíjakra igaz, a segélyezésre már egyáltalán nem, erre a területre körülbelül a magyar GDP csupán 1 százaléka, úgy 300 milliárd forint jut évente. Ezért is van az, hogy a 60-65 év felettiek, tehát a nyugdíjban részesülők szegénységi rátája alacsonyabb, mint a fiatalabbaké.
Nem a segélyek növelése mellett kardoskodom, ez önmagában nem megoldás, hiszen az a foglalkoztatás szélesítése lenne – ez lenne előremutató a kutató szerint. Mint mondja, komoly kormányzati elhatározásra, hosszú távú képzési programokra, komplex megoldásokra lenne szükség, melyek ráadásul évtizedeken keresztül átívelnének. Az Bass szerint ugyanis látszik, hogy a 2-3 éves programokkal nem lehet eredményeket elérni, ehelyett például ki lehetne olyan programot dolgozni, hogy a szegény családok gyermekei 15-20 év múlva eladható, piacképes szakmát kapjanak a kezükbe. Ezekre az ötletekre ugyanakkor mindenki csak megvonja a vállát, így a különbségek tovább nőhetnek – hangsúlyozta Bass.
| Rohamosan nő a szegények száma |
| Az Eurostat legfrissebb statisztikái szerint, melyet a Napi.hu ismertetett, tovább nőtt azoknak az aránya Magyarországon tavaly, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának voltak kitéve. Az EU statisztikai hivatalának adatai alapján (a vonatkozó statisztikákban egyelőre nem található meg az összes ország és ezért az unió egészének mutatói sem) 3,3 millió magyar tartozik ebbe a körbe, vagyis egy év alatt százezerrel nőtt a táboruk. Hazánk lakosságának immár 33,5 százalékát fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség a 2012-es 32,4 százalékot követően. Csehország és Szlovákia viszont javítani tudott, a cseh mutató 15, a szlovák 20 százalék alá került, de csökkent a lengyelországi arány is, 26 százalék alá. Magyarországon a súlyosan depriváltak aránya is folyamatosan nő 2008 óta, 2013-ban már 26,8 százalékon állt az előzetes adatok szerint. Itt is százezres a növekedés, 2,5 millióról 2,6 millió főre ugrott meg az ide tartozó emberek száma. |
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
