Ráolvasással próbálja erősíteni Orbán Viktor a középosztályba tartozókban azt az érzetet, hogy még mindig jobb nekik, mint nyugati „osztály”-társaiknak. A tények mást mutatnak.
A ChatGPT-t a kanyarban előző DeepSeek, a tényekkel mit sem törődő magyar miniszterelnök, a döglött lovon ülő pártja és a magyar valóságot a mobiltelefonok számából leszűrő házi elemzői lapunk friss számában. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Az első negyedévben lejáró lakossági állampapírok kamata nagyot zuhan, így sokan gondolhatják úgy, hogy a nagy kamateső után érdemes másba tenni a pénzüket. A befektetési szolgáltatók nagy lehetőség előtt állnak.
Sorozatos válságokat él át a világ és Magyarország is az elmúlt években, de van, amiben még most is velünk maradtak a Covid-időszak alatti krízis gazdasági hatásai. Az öt éve kitört járvány hatásait bemutató sorozatunk mostani részében azt nézzük meg, hogyan formálta át a gazdaságot 2020-2021, és milyen hatásai azok, amelyeket még olyankor is érzünk, amikor a világjárvány már távoli rossz emlék.
A román és a bolgár középosztály teteje egyértelműen jobban keres, mint a magyar sorstársaik, a szegények viszont Magyarországon élnek jobban. Az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent a magyar előny, több társadalmi rétegben már teljesen el is tűnt.
Közmunka, egykulcsos jövedelemadó – újra előkerült a 2010-es évek elejének slágere, az „alulról nyitott középosztály”.
Ha a középosztály jut több pénzhez, az sokkal jobban hasznosul, mint ha a gazdagok vagyona nőne még jobban. Ráadásul ezzel még a szegények és a vagyonosak is jól tudnak járni. A középosztály néha méltatlanul elhanyagolt a napi politikában, pedig a gazdaságban egyre fontosabb réteg. Arról nem is beszélve, hogy Ázsiában évente több tízmillióan csatlakoznak ehhez a körhöz, amivel a teljes világgazdaság mostani formáját is felboríthatják.
Ha pénzről, jövedelemről van szó, nehéz tisztán látni az egész képet.
Ismét az időjárás mentette meg a magyar gazdaságot a még csúnyább összeeséstől; 2057-ig tartanák fenn az atomerőművet; Varga Mihály azt mondta, nincs megszorítás, és újabb eladósodást jelentett be. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Milyen a magyar középosztály? Igencsak szomorú képet kapunk, ha a népszámlálásból és a jövedelmi statisztikákból próbáljuk erre összerakni a választ: aki már nem nélkülözésben él, és probléma nélkül ki tud fizetni egy egyszeri váratlan kiadást, az gyakorlatilag ott van a társadalom közepén. A nyelvtudás vagy a diploma nem alapkövetelmény, és arról is csak a középosztálybeliek egy szűk rétege álmodozhat, hogy egy 2000 után épült házban lakjon.
Az Orbán-kormányok legfőbb kedvezményezettje, a „nemzeti középosztály” lemondhat a nyugati életszínvonallal kapcsolatban szőtt álmairól. Az az illúzió is szertefoszlik, hogy a megszilárduló polgárság kulturális szokásai széles körben mintává válhatnak.
A jegybankelnök arról írt, mi hozhatja el a gazdasági sikert Magyarországnak.
Ahogy a 89-90-es rendszer létrejött és aztán kimúlt, ahogy a NER létrejött és egyszer majd ki fog múlni nem valami rendkívüli, történelmünkben példátlan módi, hanem egy olyan minta, amelyet önkéntelenül követünk. Bajaink jelentős része ebből származik.
Ez iránt érdeklődik a 78 esztendős Bernie Sanders szenátor, aki az USA elnöke szeretne lenni. A Wal-Mart áruházlánc szélsőséges példája jól mutatja, hogy nagyon szélesre nyílt az olló az elit és a lecsúszó középosztály között. Csakhogy az amerikai választók többsége épp ezekhez az utóbbiakhoz tartozik.
A középosztály esélyeiről, a tagjait fenyegető veszélyekről fejtette ki gondolatait a párizsi Le Figaro gazdasági fórumán egy jövőkutató. Laurent Alexandre szerint a felgyorsult informatikai forradalom és a globalizáció végzetesen meggyengítette a középosztályt, melyre pedig a fejlett államok többségében a politikai rendszer stabilitását alapozták.
Az emberek, különösen a képzettebb, felső-középrétegek, egyre inkább attól félnek, hogy elveszítik a jelentőségüket. Ennek egyfajta megnyilvánulása maga a mesterséges intelligenciától és robotikától való félelem is.
Gérald Darmanin, a közkiadásokat felügyelő miniszter a sárgamellényesek tiltakozása közepette a Sorbonne diákjaival találkozott egy kötetlen vitaesten. Igyekezett „jófejnek” mutatkozni. Nem sikerült.
A szegények nem a Fideszre, hanem az államra szavaztak, amely fenntartja ugyan a kitaszítottságukat, de tudják, hogy csak rá számíthatnak. A vidéki középosztály pedig feltehetően a stabilitás reményében voksolt a folytatásra – mondja Kovách Imre, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatója. Interjú.
Persze, ahogy erre a francia statisztikai hivatal legutóbbi életszínvonal-vizsgálatában is rámutatott, nagyon óvatosan kell bánni a társadalmi kategóriákat címkéző kifejezésekkel. Tehát más az átlagjövedelem és más a médiumjövedelem. Ebből adódóan kell meghatározni a francia középosztályt.
Tisztán látszik, hogy reáljövedelmét a két felső réteg tudta érdemben növelni az elmúlt hat évben, a legszegényebbek a kanyarban sincsenek, de a sorvadó középosztály sem nagyon. A GKI szerint az egyenlőtlenségek növekedése főleg az egykulcsos adónak, továbbá a szociálpolitikában történt változtatásoknak tudható be.
