Vidnyánszky Attilát el kell takarítani, ahogy azokat a vezetőket is, akiket a Fidesz párthűség miatt nevezett ki, de nem jól vezették az intézményeiket, már csak azért is, mert tartozunk ezzel idős barátainknak – mondja Székely Csaba drámaíró, aki Egy diktátor születése címmel írt színdarabot. Interjú a Bányavirág, a 10 vagy Az igazság gyertyái írójával.
Magyar alkotókat is díjazott hétfő esti bukaresti gáláján a Román Színházi Szövetség (UNITER): Székely Csaba drámaíró, Cári Tibor zeneszerző és Bács Miklós színművész is elismerésben részesült.
Még tavaly állt el Székely Csaba drámájának bemutatásától a Vígszínház, akkor a drámaíró azt mondta, az ok egyszerű gyávaság volt, most le is hazugozza Rudolf Pétert. Úgy véli, a félelem az egyik oka annak, hogy ilyen kevés szókimondó kortárs darab van ma Magyarországon.
„Hatalomra kerülve leírja, kipusztítja a következő nemzedék az előzőt, ahelyett hogy építene rá. Vigyázat, kedves maiak! Az utánatok jövők is így tesznek!” – figyelmeztet Valló Péter, aki a Krum című darab bemutatójára készül a Pesti Színházban.
Az Örkény Színház igazgatója arról is beszélt, hogy a nehéz körülmények között a színházban kevesebb bemutatót tudnak tartani, van színész, aki nem is kapott új szerepet, és az ilyesmi „mindig sérülést okoz”.
A Vígszínház szerint nem készült el időre Székely Csaba darabjának a szövegkönyve, ezért kénytelenek lefújni annak bemutatását. Az alkotó elismeri a csúszást, de szerinte a színház a szókimondó előadásáról gyávaságból mondott le.
A magyar–székely–román–cigány identitású Fekete Zsolt valós, mellbevágó élethelyzeteiből írta meg monológját, amit aztán régi ismerőse, Székely Csaba gyúrt színpadi szöveggé. A Perkucigó című előadás szombaton, április elsején látható a Jurányi Házban.
„Faramuci vigasz, hogy már a középkorban is ez volt szép kis hazánkban, de mégis” – mondta Alföldi Róbert a Mária országa című darabról, amellyel Székely Csaba megnyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat.
Varázslat egy nyáréjszakán címmel mutatták be Shakespeare örökzöldjét, a Szentivánéji álmot.
A propaganda nagyon mély nyomot hagy az emberekben, annak hatása még egy esetleges rendszerváltás után is érződne – mondta a hvg360-nak Székely Csaba erdélyi drámaíró. A „másság lett az új zsidóság", de tág értelemben: mindenkit utálni kell, aki másként gondolkodik, nem áll be a sorba. Vajon létezik olyan, hogy egy társadalom hajlamosabb demokrácia helyett diktatúrát vagy féldiktatúrát választani? Interjú.
„Vilmányi Benett gesztusa és a nyílt levél aláíróinak ugyanazt a függetlenséget célozza meg, csak más eszközökkel” - mondja Székely Csaba író.
A sikeres erdélyi drámaíró bőven kihasználja a kínálkozó aktuális politikai párhuzamokat Szegeden bemutatott Mária országa című, az Anjou-korban játszódó darabjában. S erre Alföldi Róbert rendező még rátesz egy lapáttal.
A drámaíró új színdarabja apropóján beszélt a HVG-nek arról, hogy hogyan látja a nők közéleti szerepét, és hogy mit tekintene előrelépésnek ezen a téren.
Alföldi Róbert kezében fergeteges komédiává válik a sötét középkor, meg a mai magyar valóság is: az egyik legjobb magyar drámaíró új bemutatója a 14. századi Magyarországon játszódik, de korántsem az Anjou-k lesznek azok a politikusok, akik eszünkbe jutnak róla.
Tabutéma kendőzetlen boncolgatásával a hallgatást kívánja megtörni Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró az Öröm és boldogság című darabjával. A Bányatrilógia szerzőjének legújabb művét a Budaörsi Latinovits Színházban, Alföldi Róbert rendezésében a minap mutatták be.
A drámaíró politikai ízlése és gondolkodása színesebb annál, minthogy bármelyik oldalhoz besorolja magát, ugyanakkor azt mondja: a jelenlegi kulturális, politikai, hatalmi helyzetben egyértelműen ellenzéki.
A drámaíró Facebook-posztban magyarázta el, mitől olyan felháborító a Színház- és Filmművészeti Egyetemen zajló „modellváltás”, mert – mint írja – a magyar társadalom annyira elszokott a demokráciától, hogy sokan nem is értik ezt.
Az író számára vállalhatatlan a NER kultúrpolitikája.
Átadták a Kortárs Magyar Dráma díját.
A színházak ellen indított háborúval foglalkozó cikk terjedelmi okokból nem tér ki arra, hogy a kormány hány testrészét kellene megcsókolniuk a balliberális művészeknek, helyhiány miatt pedig nem idéz a kortárs darabokban hallható mocskos kifejezéseket. A szerzőnek így is marad elég mondanivalója.
