Székely Csaba drámaíró egy Facebook-bejegyzésben logikusan levezette a társadalmi fejlődés és az egyetemi autonómia közötti összefüggéseket, valamint az államhatalom és a kritikai gondolkodás lehetséges szembenállását, hogy magyarázatot adjon a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltása miatti kialakult feszültségre.

Mint írta, szerinte erre azért van szükség, mert a magyar társadalom annyira elszokott a demokráciától, hogy sokan nem is értik, mitől felháborító az, amit az állam az SZFE-vel tesz.

Székely Csaba

Reviczky Zsolt

Székely Csaba azt írja, azért nem szabad veszélybe kerülnie az egyetemeken zajló tevékenységeknek és a kritikai gondolkodásnak, mert az tönkreteszi a tudományos és társadalmi fejlődést, a visszafejlődés és a lemaradás pedig ellentétes a nemzeti érdekkel.

Egyetemi autonómia nélkül tehát nincs demokratikus társadalom, vagy másképp fogalmazva: az nem demokrácia, ahol nincs biztosítva az egyetemek függetlensége

– írja Székely, majd rávilágít az egyetemek belső struktúrájának és működésének a jelentőségére.

Az egyetem úgy működik, mint egy kis köztársaság. Szenátusa is van, mint például a Római Köztársaságnak. Demokratikusan választott vezetők irányítják. Ezek a vezetők hosszú és tisztességes munkával érdemelték ki, hogy vezethessenek. Kiérdemelték. A hatalom által „odatett” emberek viszont, legyenek bármilyen jó szakemberek is, nem érdemelték ki. (…) A felülről „odatett” ember nem élvezi az egyetem polgárainak bizalmát, pedig ez nagyon fontos lenne. Nem lehet tehát felülről „odatenni” embereket, hogy mostantól majd ők vezetnek. És főleg úgy nem lehet, hogy: pofa be, ezentúl így lesz és kész!

Székely Csaba szerint fontos az is, hogy „a humán- és művészeti képzés esetén nem lehet behozni a nemzet-haza-kereszténység irányt”, mert ez „csak egy kis szelete annak a széles horizontnak, ami egy ilyen egyetemen a diákok előtt áll”.

A diákok tiltakozására a hatalom azt mondja, hogy ők csak kussoljanak, hogy ők most „hisztikéznek” és „tüntikéznek”.

Már a kifejezés is lealacsonyító. Nőiesít és infantilizál. A diákok eszerint fiatal, ostoba háziasszonyok, aki még nem tudják, hol a helyük, és kicsit picsognak, ha a pasi rájuk rúgja az ajtót, de majd kapnak pár sallert, és megtanulják, ki az úr a háznál.

Hát nem.

Székely Csaba hangsúlyozza, hogy egy normális egyetemen a diákság a hatalom, ezért most meg kell mutatniuk, hogy az államhatalom téved, és ki kell tartaniuk addig, amíg a hatalom belátja, hogy tévedett, és orvosolja a tévedését.

Pillanatnyilag az SZFE-s diákság a magyar demokrácia próbaköve. Nagy felelősség ez. De ha ők győznek, az rengeteg ember számára reményt fog adni

– írja Székely Csaba.

A drámaíró teljes bejegyzése alább olvasható.