A kibeszéletlen múlt találkozik a jelenkori magyar valósággal

Átadták a Kortárs Magyar Dráma díját.

A kibeszéletlen múlt találkozik a jelenkori magyar valósággal

A Kortárs Magyar Dráma díját második alkalommal ítélték oda, és kedden, a Rózsavölgyi Szalonban három tavalyi bemutató négy alkotója vehette át az elismerést Radnóti Zsuzsa dramaturgtól, aki a három éve kapott Kossuth-díjából hozta létre alapítványát. A kuratórium idén Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya Obiectiva Theodora című hangjátékát, Schwechtje Mihály Az örökség címmel a Jurányiban színre vitt darabját, valamint Székely Csabának a Radnóti Színházban bemutatott 10 című drámáját találta olyan kortársi műnek, amely maradéktalanul megfelel a kiírásnak: közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek, történelmi múltunk kibeszéletlen eseményeivel, (vagy) jelenkori magyar valóságunkkal foglalkoznak.

Az átadóünnepség már a múlt évben is a színházi élet fontos eseménye, egyfajta szakmai seregszemléje lett nem kis részben azért, mert egy jeles teátrumi évfordulóhoz kötődött. 1967-ben ugyanis február 24-én volt Örkény István Tóték című darabjának ősbemutatója. Az időközben félklasszikussá lett drámaíró özvegye által alapított díj rangját az is emeli, hogy az öt kurátor (Radnóti mellett Csizmadia Tibor, Lőkös Ildikó, Nánay István és Németh Gábor) döntése nemcsak szakmai, hanem a nézői közvélekedéssel is találkozik. Az idei és a tavalyi díjazottak (Kelemen Kristóf a Megfigyelőkkel, Závada Pál és a Mohácsi fivérek az Egy piaci nap című regényadaptációval) előadásait egyaránt teltházak előtt játsszák.

A legkönnyebben a Tompa Andrea kritikus által laudált Hajdú–Török-Illyés-páros „ritka erejű, különleges hangjátéka” érhető el, hallgatható meg a neten, többfajta podcast alkalmazással is. A címbeli „Theodora” egy, a román Securitate által megfigyelt magyar színésznő, Illyés Kinga fedőneve. Az ő marosvásárhelyi lakásába telepített poloskák két évtizeden át rögzítettek minden történést, pisszenést. A háromezer oldalas szószerinti leiratból a sorsdráma „írói” remek érzékkel metszettek ki két köz- és magánéletileg is viharos esztendőt, mikor is Theodora egy viszontagságos körülmények között létrehozott előadást szervezve éppen elszakad első férjétől és rátalál új szerelmére – születendő gyermeke apjára (nem mellesleg a „verbatim” hangjátékban a színésznő szavait tolmácsoló lányára, Török-Illyés Orsolyára).

Schwechtje Mihály az írója és rendezője annak a kilencven perces darabnak, amelyet a gyöngyöspatai történések és a kormányzati hangulatkeltő arrogancia még dermesztőbbé, és még aktuálisabbá tett. A Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor méltatta mű címében szereplő örökség egy borsodi falu gyerekorvosi praxisa, amely anyja halálával „hull” az ölébe a Németországból hazatérő főhősnek, aki nemcsak a romaközösség súlyos valóságával szembesül, hanem az ügykezelések embertelenségével, az értékek totális devalválódásával.

A hazai színházi világba évtizede berobbant Székely Csaba a tavalyi, a Radnóti Színházban bemutatott új darabját provokatívan ajánlotta:

Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a keresztény erkölcsi törvényekkel, főleg, amikor kénytelenek vagyunk megszegni őket.

A közép-európai kisszerű létezésekkel szembesítő krónika szerzőjét, a fanyar látásmódú, díjnyertes kollégát az átadón Spiró György író méltatta.