Valló Péter rendező: A Kádár-korszak szörnyű volt, a mostanit is brutális jelzőkkel tudnám illetni

6 perc

2023.09.29. 13:10

„Hatalomra kerülve leírja, kipusztítja a következő nemzedék az előzőt, ahelyett hogy építene rá. Vigyázat, kedves maiak! Az utánatok jövők is így tesznek!” – figyelmeztet Valló Péter, aki a Krum című darab bemutatójára készül a Pesti Színházban.

HVG: Az 1980-as évek közepén Bálint Andrással alapították a Radnóti Színházat az Irodalmi Színpad helyén. Mi volt a tétje akkor a színházcsinálásnak?

Színpadképek
Fanyar, önironikus, önreflexív, erkölcsi kérdéseket feszegető a színházi munkáiban éppúgy, mint civilben. Valló Péter az elmúlt ötven év hazai színháztörténetének egyik meghatározó alakja. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas alkotó 1973-ban végzett a Színművészeti (akkor még) Főiskola rendező szakán, harmincöt éve a Radnóti Színház főrendezője, Rudolf Péter igazgatása óta a Vígszínház művészeti tanácsadója, korábban majd' tíz évig tagja, rendszeresen visszatérő rendezője.

Valló Péter: Már az 1970-es években, vidéki rendezőként is úgy éreztem, hogy a „magyar jövendő” szempontjából tartalmas, érvényes és értékes munkát végzek. Nem gondoltam, gondoltuk, hogy érdektelen, marginalizált foglalkozás színházat csinálni. Vagy hogy valaha is az lesz. Aztán a rendszerváltás körül a politikai parabolákban gondolkodás, az újságírást pótló színházcsinálás helyett el kellett kezdeni mással foglalkozni.

Sokáig a szabadság és a fennálló rezsim közti feszültség volt fókuszban, az interperszonális viszonyok egyáltalán nem.

A polgári Radnóti Színház létrejötte szempontjából az 1989-es Nóra-rendezésem volt a fordulópont. Betettük a lábunkat egy olyan résbe, amelyik addig nemigen volt ellátva színházművészettel. Bálint András igazgató sok évtizeden keresztül egy mérhetetlenül intelligens döntéshez tartotta magát: Zsótér, Gothár, Valló rendezett rendszeresen. Mi hárman, azt hiszem, lefedtük azt, amire szüksége volt a Radnótiba járó társadalmi rétegnek. Színháztörténeti tény, hogy létrejött egy szellemi műhely, amihez írók, gondolkodók, nézők kapcsolódtak. Bár nem tett szert olyanfajta meghatározó szerepre, mint a Katona József Színház, de nagyon sokan látogatták.

HVG: Kováts Adél igazgatása alatt radikálisan megújult a társulat, az arculat, kiemelt lett a társadalmi témák túlsúlya. A váltás kényszerítette arra, hogy hátrább lépjen?

V. P.: Adél megtartott engem, ami se kötelessége nem volt, se nem szokás Magyarországon. Így a kontinuitás mellett is hitet tett. Amúgy hátrébb léptem, hogy a célzásra reagáljak. Természetesnek veszem, hogy a fiatalok fontosabb szerepet töltenek be az enyémnél. Jó a viszonyom a fiatal színészekkel, rendezőkkel, kikérik a véleményemet, a tanácsomat tervek, koncepciók elfogadásánál is, az előadások értékelésénél is.

HVG: Megkérdőjelezhető a polgári művészszínház létjogosultsága a XXI. században?