A hallgatást kívánja megtörni Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró az Öröm és boldogság című darabjával, amelyet nemrég Alföldi Róbert rendezésében a Budaörsi Latinovits Színházban mutattak be. A darabot azonban nem a homofóbtörvény ihlette, az már négy évvel ezelőtt megszületett, amikor még szó sem volt törvénybe írt homofóbiáról, és Székely nem is célzottan Magyarország számára írta.

"Egyszerűen erdélyi melegekről akartam darabot készíteni. Az érdekelt, hogy az erdélyi magyarság hogyan viszonyul a saját kisebbségéhez. Képes-e azt a megértést, elfogadást nyújtani neki, mint amit elvár a többségi, román társadalomtól. Egyértelműen nem.

Ez egy társadalmi lecke: elvárja a többségtől, hogy megértő módon viszonyuljon hozzá, de ő ugyanazt nem képes nyújtani a saját kisebbségének.

S mindezt azzal magyarázza, hogy ez nem is igazán kisebbség, és akkor jönnek a kategóriák, hogy a homoszexualitás micsoda. Itt találkozik ez a dolog a »pedofiltörvénnyel«, amelyben össze van mosva, hogy perverzek, magamutogatók, bikinis-tangás polgárpukkasztók, meg hasonló. Jönnek azok a szövegek, hogy semmi baj velük, »amíg engem békén hagynak«" – fejtegette a drámaíró a HVG hetilapnak.

Székely az interjúban azt is elmesélte, hogy ahol eredetileg bemutatták volna a darabot, ott végül úgy döntött a színház vezetése, hogy mégsem fogják műsorra tűzni. "A szereposztás megvolt, a bemutató időpontját kitűzték, de végül a társulat érdekében az igazgató úgy döntött, hogy ez most túl veszélyes lenne. Azóta az öncenzúra terén még rosszabb a helyzet" – tette hozzá.

Amikor Magyarországon, a Pinceszínházban, először mutatták be a szintén Erdélyben, egy faluban játszódó drámáját, a Bányavirágot, Székely Csaba azt mondta, nagyon nem szeretné, ha bármelyik politikai oldalhoz sorolnák. A drámaíró most azt mondja, ha önmeghatározásról van szó, akkor ezt sikerült megúsznia. "Sokkal változatosabb, színesebb az én politikai ízlésem és gondolkodásom annál, mint hogy bármelyik oldalhoz be tudjam sorolni magam. Van, amiről baloldaliként, van, amiről jobboldaliként gondolkodom. De a jelenlegi kulturális, politikai, hatalmi helyzetben egyértelműen ellenzéki vagyok. A kormány és a gépezete ledózerol mindent és mindenkit, ha nem azt a nótát fújja, amit elvárnak tőle. És még ők beszélnek arról, hogy az igazodási vágyat szüntetik meg. A magyar színház legnagyobb kártevője, Vidnyánszky Attila folyton azt hajtogatja: nem más a célja, csak hogy legyen egy csöpp kereszténység meg magyarság is a színházi világban, egyébként virágozzék minden virág. Ez mérhetetlen hazugság. Az igazság az, hogy mindent igyekeznek agresszív módon eltüntetni, eltaposni, ami nem ők. Ez engem ellenzéki pozícióba helyez."

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban és a hvg360-on lehet elolvasni.