Recski szakértelem a NER-ben
Az számít a szocializmus terrorrendszere részének, amelyről ők azt állítják.
Az számít a szocializmus terrorrendszere részének, amelyről ők azt állítják.
Németh Miklós volt miniszterelnök egy evangélikus ifjúsági találkozón azt mondta, Moszkvában van egyedül hiteles ügynöklista, mert a magyarországi dokumentumokat sokszor módosították. Moszkvában azonban titkosítás alatt vannak az akták.
Teljesen új perspektívába helyezi egy német-magyar képzőművész Magyarország egyik leggyűlöltebb építészeit struktúráját. A kockaházak homlokzatai szerinte gyönyörűek, érdekesek, és olyan értékek, melyeket mindenképp meg kellene őrizni valamilyen formában, akár még a skanzenba is beférne egy példány. Katharina Roters fotóalbumot készített a magyarországi kockaházakról, melyek homlokzatait Nyugaton imádják az emberek.
Manapság ugyan leginkább a gyereküket a jászótérre hordó anyukák látogatják a budapesti Szabadság teret (ha nem éppen a tervezett német megszállási emlékmű építését megakadályozni próbáló civilek gyülekeznek itt), ám ez mégis a főváros egyik legerősebb jelképtartalmú területe. Nem igazán létezett hatalom, amely ne próbálta volna "birtokba venni", saját üzeneteivel megtölteni, elüldözve innen mindenki más emlékét. Megnéztük, mi mindent állítottak már a Szabadság térre.
Egy szabad gondolkodású ember mindig rendszerellenes – Bornai Tibor a KFT billentyűseként társaival a betiltás határán egyensúlyozva teremtett szubkultúrát, amelynek keresztes hadjárata a szocializmuson átlendülve a mai napig tetten érhető. Milyen kompromisszumokat köthet egy botrányzenekar? Mitől rettegnek a despoták? És miért éri meg hülyének maradni? Interjú.
"Aki nincs ellenünk, az velünk van" – szól a Kádár-rendszer közismert mottója. Azt már kevesebben tudják, kik voltak azok, akik nem Kádár ellen, tehát vele voltak: értelmiségiek, művészek, veterán társutas politikusok, valamint 56-os vezetők, akik félelemből, vagy pozíciókért cserébe hajlandóak voltak a Kádár-rendszert szolgálni. Róluk szól Tabajdi Gábor új könyve, amely bemutatja a frissen hatalomra került Kádár János szövetségi politikáját, azt a folyamatot, amellyel megszerezte a kulturális és politikai elit támogatását. A történésszel Kiegyezés Kádárral – "Szövetségi politika", 1956-1963 című, most megjelent könyvéről beszélgetünk.
Nekrológ egy érdekes emberről, aki elképesztő paradoxonokat testesített meg. Aki bizonyos értelemben régimódi „kommunista” maradt, akinek nagyobb megtiszteltetés volt a KB-osztályvezetői és miniszterhelyettesi poszt a Magyar Népköztársaságban, mint a miniszterelnöki „beosztás” a Magyar Köztársaságban, de aki semmire se tartotta Grósz Károly szónoklatát a fehérterrorról: az ilyesmit nem fenyegető beszédekkel kell megelőzni, hanem gyors és radikális kompromisszumokkal. A kompromisszumot pedig nem a magyarországi rendszerváltás szerinte „zavaros” és bizonytalan képviselőivel kell megkötni, hanem a Nyugattal.
Orbán Viktornak sajnos sok mindenben igaza van. Európának bizony van egy olyan arca, amely kísértetiesen hasonlít az általa leírt balos, egyenlősítő, konformista, relativista, elgyávult, önbizalomhiányos, über-PC, kettős mércés Európára.
A gyakorlati életre nevelésen túl az erkölcsi és politikai szemléletformálást is erőltették a szöveges számtanpéldák az első világháborút követő bő fél évszázadban.
Kádár népe újabb és újabb szabályokat követel, hogy kijátszhassa azokat. A különféle szervek és testületek pedig készséggel sietnek óhaját kielégíteni.
A paranoid múltkép jóformán egyidős azzal a múlttal, amit meghamisít. Nem halványodott el a szocialista időkben sem, éppen ellenkezőleg: azok, akik ma transzparenseiken és beszédeikben gyarmatosítást emlegetnek, gyermekkoruk kommunista történelemkönyveiből vették ehhez szavaikat, társadalomértelmező sémáikat