Új témákra fókuszál az idei Velencei Építészeti Biennálé, de sok kérdés válasz nélkül marad – képgaléria

„Nekünk, építészeknek egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy nagyratörő projekteket és kreatív ötleteket javasoljunk, amelyek egy igazságosabb és optimistább jövőképet vetítenek elénk” – így magyarázta Lesley Lokko, a 18. Velencei Építészeti Biennálé főkurátora, miért választotta az eseménysorozat számára A jövő laboratóriuma címet.

Mivel a világ építészeinek ez a kétévente ismétlődő nagyszabású találkozója az utóbbi évtizedben egyre inkább az emberiség előtt álló kihívásokra keres válaszokat, az idei sorvezető azt sugallja, hogy a meghívott alkotók nemcsak hisznek az élhetőbb jövő lehetőségében, de gyakorlati, esetleg globálisan alkalmazható javaslataik is vannak a megvalósításra.

Az 59 éves, ghánai–skót származású főkurátornő – aki építész akadémikus és regényíró egy személyben – deklarált célja az, hogy az építészetben a kezdetektől mindvégig uralkodó európai, euroatlanti, fehér dominanciával szemben felmutassa az afrikai kontinens kreatív tartalékait.

Az általa meghívott 89 résztvevő több mint fele Afrikából vagy az afrikai diaszpórából származik, de figyelt arra is, hogy a nemek aránya egyenlő legyen, s az átlagéletkor 40 év alatt maradjon. S mivel az élhetőbb jövő megvalósítására Lokko két feladatot jelölt meg – a szén-dioxid-mentesítést, illetve a dekolonizációt –, a kurátori és a nemzeti kiállításokon látható projektek valamilyen módon e két célhoz kapcsolódnak.

Interjú a főkurátorral (angol felirattal):

Gyakorlati ötletekben a korábbi biennáléknál szegényesebbnek tűnik az idei mustra. Általános tanácstalanság tükröződik abban, hogy feltűnően sok kiállító igyekszik a figyelmet a civilizáció peremén, a természetben élő népcsoportok élelemtermelő és építési gyakorlataira irányítani, mivel szerintük tanulmányozásra és adaptálásra érdemes ötleteket leginkább onnan meríthet a túlélés érdekében az emberiség.

Kár, hogy ezek a gyakorlatok – Vissza a természetbe!; Alkalmazzunk kézműves technikákat!; Termeljünk önellátásra! – a nagyvárosi élethez, ahol a környezeti problémák keletkeznek, semmilyen módon sem kapcsolhatók.

Az Arany Oroszlán díjjal elismert nemzeti kiállító, Brazília bemutatkozása is éppen a civilizáción kívüli helyi kultúrákra összpontosít. A földdel feltöltött pavilon az afrobrazil őslakosokból álló quilombola közösségek területgazdálkodási és termelési szokásait mutatja meg tanulmányozásra, követésre méltó példákként. Közben bokáig járunk a dús brazil termőföldben, az ősi mítoszokból is kapunk ízelítőt, ám kevés szó esik arról, hogy ezek a közösségek a mai napig meglehetősen kilátástalan küzdelmet folytatnak az 1988-ban deklarált területhasználati jogaik érvényesítéséért, és gyakran élet-halál küzdelmet vívnak az őserdők felégetésétől sem visszariadó farmerekkel.

A képre kattintva galéria nyílik!

Kiss-Kuntler Árpád

Míg másfél évtizeddel ezelőtt a biennálé kiállítói abban versengtek, hol épül magasabb felhőkarcoló, és milyen forradalmi technológiát találtak az építészeti rekordok megdöntésére, idén nem lehet ilyen típusú tervet látni Velencében (a magyar pavilon a Néprajzi Múzeum tavaly átadott épületét mutatja be).

Igaz, a nagyberuházásait mindig előszeretettel mutogató Oroszország a háborús agressziója miatt nem vehet részt az idei rendezvényen, jellegzetes historizáló zöld pavilonját lezárták, biztonsági őr védi az esetleges rongálástól.

Az ukrán kiállítók minimalista installációjából pedig – teljesen elsötétített, fekete textillel bevont belső teret látunk – annyi derűlátás sugárzik csupán, hogy deklarálták: hisznek abban, hogy a háború lezárása után egyszer majd Ukrajna újjáépül.

A Nebelivka hipotézis című, rendkívül látványos kiállítás is ukrán helyszínhez kapcsolódik, és az ősi múlt maradványait kínálja tanulmányozásra: mezőgazdasági területeken mintegy hatezer éves, az ókori Mezopotámia városaival egyező méretű településeket tárnak fel sorra a régészek, de nyomát sem találják olyan épületeknek – templomoknak, raktáraknak, palotáknak –, ahol az egykori központi hatalom intézményei működhettek volna.

A kiállítók azt javasolják, hogy ezzel a tapasztalattal kellene újragondolni a városok fogalmát. Az azonban nem világos, hogy a megállíthatatlannak látszó urbanizáció korszakában származnak-e ebből konkrét tanulságok.

Maga a biennálé mint november 26-áig tartó komplex rendezvénysorozat rengeteg fenntarthatósági problémát vet fel, hiszen a világ minden pontjáról tonnaszámra szállítják Velencébe a kiállításokhoz az anyagokat, tavaly pedig 800 ezer látogatót vonzott az esemény.

Lokko idén meghirdette, hogy a cél a karbonsemlegesség, ezért igyekeztek redukálni az anyagmozgatás, a szállítás mennyiségét, de a semlegesség eléréséhez szén-dioxid-kvótát kellett vásárolniuk. Biztosan hozzájárult ehhez a törekvéshez a német kiállítás, ahová az elmúlt biennálék építőanyagait hordták össze, és újrahasznosító műhelyt is bemutatnak.

A the creative explorer YouTube-csatorna a biennálét bemutató filmjének első része (a második rész itt, a harmadik itt látható)

Meglehetősen népszerű alkotói módszer egyébként az afrikai résztvevők körében is az újrahasznosítás, aránytalanul sok olyan – egyébként érdekes és szemet gyönyörködtető – installáció látható, amely díszítőművészeti alkotásként sokkal inkább értelmezhető, mintsem építészeti ötletként. E tekintetben viszont nincs semmi újdonság, hiszen az afrikai hatás a XIX. századtól kezdve jelentős az európai kultúrában.

Olyasmit azonban korábban nem láttunk, hogy valamelyik kiállítás éppen a biennálé mint rendezvény értelmét kérdőjelezi meg. A látogatók körében leginkább népszerű litván pavilont szupermarketnek rendezték be, ahol a polcon lévő színpompás papírmasé termékeken szembetűnő, hogy a világ hányféle országneve olvasható rajtuk.

A feliratok alaposabb szemrevételezésekor, felfedezhetjük egy-egy korábbi biennálé kiállításainak szlogenjeit, hangzatos címeit. S miközben sokan kedvtelve próbálkoznak egy magasabban lévő nyílásba öklömnyi labdát beledobni, a kiállító szándéka szerint is érdemes elgondolkodni azon, hogy az elmúlt tíz építészeti biennálé összenyalábolt örökségéből vajon mi az, ami valóban maradandó és hasznos a jövő számára.

Cikkünk az előző, 2021-es építészeti biennáléról:

Nem a rekorddöntő felhőkarcolók jegyében zajlik a Velencei Építészeti Biennálé - Képgaléria

Az együttélés jövőbeli színtereit és a materiális örökség újrahasznosításának lehetőségét egyaránt vizsgálják az építészek az idei világkiállításon Velencében.