Miután kedden Eszenyi Enikő igazgató levélben mondta el a Vígszínház nézőinek, mennyire megdöbbentették a társulatot a Marton Lászlóról szóló állítások, este az épp itt, éppen a rendező által színpadra állított Pál utcai fiúk előadásra tartókkal beszélgettünk az ügyről, illetve annak lehetséges (vagy nem lehetséges) társadalmi hatásairól.
Marton László az ügye tisztázásáig hátralépett, ám a botrány kirobbanása után tíz nappal sem világos, mennyit ad fel valójában hatalmából, és milyen fórumon akarja megvédeni magát. A rendező taktikája mindenesetre elszántabbá tette azokat a nőket, akik Sárosdi Lilla vallomása óta egymásra találtak saját történeteikkel. Megpróbáltuk összefoglalni, mi az, amit már tudunk, és mi hozhat még fordulatot.
Minden fájdalma és szégyene ellenére megtörte hosszú hallgatását egy nő, akinek életét nagyon fiatalon változtatta meg örökre egy Marton Lászlóval való találkozás. Nem tudta tovább nézni, ahogy a rendező tagad és visszatámad. A hvg.hu-nak azt mondta, hogy alábbi történetét épp úgy megvédené a bíróság előtt, mint Sárosdi Lillát egy lehetséges perben. Alább az ő szavai következnek egyetlen szó változtatása nélkül.
Névtelenül mesélte el a 444-nek több nő, hogy fiatal korukban hogyan környékezte meg őket Marton László színházi rendező. Az is kiderül elmondásukból, hogy miért nem tiltakoztak, miért nem szóltak, miért találkoztak a rendezővel annak ellenére, hogy előtte megalázta őket.
Az olvasópróbákat már megtartották a Vígszínház december közepére tervezett Ibsen: A vadkacsa című előadásához. Az erről készült képek centrumában a rendező Marton László. Ez az első feladata, amelyet a társulatnak meg kell oldania a rendező lemondása óta.
Van-e dolga a magyar színházaknak a Weinstein-üggyel és Sárosdi Lilla vallomásával? Ezt szerettük volna megtudni az elmúlt napokban. Hétfő óta leveleztünk a színházakkal, hogy pontokba szedett kérdéseinkre konkrét válaszokat kapjunk. Alább közöljük ezeket, az olvasó pedig döntse el, melyiket díjazza tapssal.
Vannak magyar Weinsteinek, és megússzák – ezt állítja Facebook-bejegyzésében Sárosdi Lilla, a Krétakör oszlopos tagja. A színésznő el is mond egy történetet, amikor ilyen zaklatás áldozata lett egy színházigazgató, mai napig fiatalokat tanító rendező által. Történetét a hozzájárulásával közöljük.
Mai jelmezek, mai díszlet, mai nyelv – így képzelünk egy mához szóló Hamletet. Ezt nyújtja a Vígszínház előadása, sőt ennél többet: ezernyi meglepetést. A színészek truppja helyett egyetlen alak (Hajduk Károly) toppan be Helsingörbe, József Attila Levegőt! című versével: „Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,/aki alattomos. De hisz’ ezt látjuk mi is. Ophelia (Réti Nóra) sírját nők ássák (Kútvölgyi Erzsébet és Vencel Vera), és Fortinbras is nő (Gilicze Márta) – egy olyan korban, amikor a globális válságkezelő csúcsszerepeket a való életben is hölgyek alakítják (Merkel, May, Lagarde). Hamlet szelleme és gyilkosa ugyanaz a személy (Hegedűs D. Géza), hisz korbetegség a politikai skizofrénia. De ez nyilván a véletlen műve. Eszenyi Enikő Hamletje ugyanis tartózkodik az aktuális kiszólásoktól. S bár a darab jutalomjáték a címszereplő Ifj. Vidnyánszky Attilának, a többiek is lubickolnak benne, Fesztbaum Bélától (Polonius) Börcsök Enikőig (Gertrud), Orosz Ákostól (Laertes) Király Dánielig (Horatio), Csapó Attilától (Rosencrantz) Zoltán Áronig (Guildenstern). Valamennyien.