Az áldozatok azonosították Marton barátját, ő lehet a per kulcsszereplője
Marton László az ügye tisztázásáig hátralépett, ám a botrány kirobbanása után tíz nappal sem világos, mennyit ad fel valójában hatalmából, és milyen fórumon akarja megvédeni magát. A rendező taktikája mindenesetre elszántabbá tette azokat a nőket, akik Sárosdi Lilla vallomása óta egymásra találtak saját történeteikkel. Megpróbáltuk összefoglalni, mi az, amit már tudunk, és mi hozhat még fordulatot.
Hol áll az ügy?
Ami tíz napja Sárosdi Lilla bejegyzésével indult, terebélyes botránnyá vált. Pedig információnk szerint nem ez volt a cél. Aki összeesküvést keres, az minden bizonnyal rossz helyen jár. Ez a botrány nem a Vígszínház elleni tudatos támadás, nem is a magyar kőszínházak elleni bosszú az alternatívok részéről, vagy egy politikai oldal művészeivel való leszámolás. Az ügy épp az, aminek látszik: Sárosdi Lilla vallomása a Weinstein-ügy kapcsán arról, hogy hasonló vele is megtörtént Magyarországon.
Az első napokban még lehetett volna kezelni az ügyet, hiszen a hvg.hu által készített interjúban is még csak annyit kért a színésznő, hogy a szakma határolódjon el az ilyen viselkedéstől. A színházi közeg azonban kevés kivételtől eltekintve hallgatott, de Sárosdi elmondása szerint olyan neves magyar művész is volt, aki telefonon őt hibáztatta a vallomásáért.
Miközben a nyilvános térben sokszor minősíthetetlen stílusban folyt a vita a leírt esetről, egy másik folyamat is beindult a színfalak mögött. Sárosdi történetéből többen rádöbbentek: bár a színésznőt nem ismerik, az elkövetőt saját tapasztalataikból azonosítani tudják. A körülmények ugyanis szinte minden részletében hasonlítottak arra, ami állításuk szerint velük is megtörtént. Így múlt hét folyamán egymást korábban nem ismerő nők, és évtizedek óta együtt dolgozó kollégák döbbentek rá, hogy sorstársak.
Sárosdi Lilla, aki színészi pályája során sosem kötődött a Vígszínházhoz, összehozta a Szent István körút 14. alatt dolgozó nők egy részét, akik megéltek hasonlót.
A két folyamat, vagyis a szakma nyilvánosság előtti hallgatása és az áldozatok egymásra találása hozhatta el, hogy Sárosdi Lilla csütörtökön előállt, és megnevezte Marton Lászlót, majd a Hír TV műsorában (itt a videó), Veiszer Alindánál két további, telefonról bekapcsolt nő mesélt saját történetéről. Ezt követően a 444.hu már hét esetről számolt be. A hvg.hu is elért több olyan nőt, aki állítása szerint a végig tagadó Marton László erőszakos szexuális nyomulásának áldozata volt, de az ő történeteiket részleteiben portálunk nem közölte, mert azok bizonyítására nem volt újságírói eszközünk.
Marton László méltóságára is figyelnünk kell – figyelmeztet a közösségi térben többek között Lengyel Anna, a józanságát megőrizni próbáló dramaturg. Lengyel nyíltan vállalta, hogy Sárosdi mellett tanúskodna egy esetleges perben, mindazonáltal azt is megírta a Facebookon, hogy megütközve figyeli a volt színházigazgató feletti statáriális bíráskodást.
Milyen lenne egy per?
Marton László nem követte Harvey Weinstein példáját, vagyis a bocsánatkéréssel egybekötött félbeismerés helyett a teljes tagadást, és a "megfelelő lépések" kilátásba helyezését választotta. Az már látszik, hogy ez az ügy gyors rendezése szempontjából rossz taktika volt: számos feltételezett áldozatot ez ösztönzött a megszólalásra. Az egyetlen logikus lépés innentől az, ha Marton valóban beperli rágalmazásért Sárosdi Lillát. Csak hát, ami logikus, nem feltétlenül okos is.
Alapvetően két állítás áll egymással szemben, nem is lehet tehát semmit sem igazolni – mondják sokan az ügyet kirobbantó esetről. Csakhogy annak van egy harmadik szereplője, akit az áldozatok egy része saját elmondása szerint beazonosított. A hvg.hu is kereste a Marton barátjaként több nő előtt is feltűnt illetőt, de egyelőre nem értük el. Ő azonban tarthat attól, hogy a bíróság előtt Sárosdi megnevezi, amit akár egy írásos, nevét elhallgató vallomással meg is előzhet.
Ezen túl többen jelentkeztek, hogy igazolják a bíróság előtt, hogy Sárosdi Lilla bizalmi körében ezt a történetet épp így mesélte már több mint egy évtizeddel ezelőtt is. Talán a legfontosabb közülük az a személy, akinek a történtek után azonnal kiöntötte a lelkét az akkor 18 éves Sárosdi. A hvg.hu elérte azt a barátnőt, aki bevitte Sárosdit annak idején a Vígszínházba. Ő egy kislányt alakított az egyik akkor készült darabban. Azt mondja, az igazság mellett mindig ki kell állni, így ő a bíróságon is elmondaná, amire emlékszik.
Ezek szerint Sárosdi rajongó típus volt, aki odavolt a nagy rendezőért, ő pedig felfigyelt a lányra. Megmaradt benne, hogy a két ember beszélgetett, vagyis volt "felvezetése", mielőtt megtörtént volna az eset, amely Sárosdit kiborította.
„A kocsira, a másik pasira emlékeztem, meg hogy valami gusztustalan dolog történt”
– írja 20 év távlatából. A férfiak lekezelő szövege is megmaradt emlékeiben, és hogy Sárosdi sírt, mert leblokkolt a helyzetben.
Ami igazán fájdalmas lehet Marton számára, hogy több olyan ember is tanúskodást ígért a hvg.hu-val folytatott beszélgetés során, aki a bíróság előtt hajlandó azt állítani, hogy a rendező máskor és másokkal szemben is hasonlóan lépett fel. Erre esküszik az ügyben először a hvg.hu-n megszólaló nő, aki a saját történetüket nyilvánosan vállalók közül már a nyolcadik.
A nevüket egyelőre fel nem fedő nők tartanak a pertől, mert nem akarnak a névtelenségből előlépni. Talán nem is annyira magukat, mint inkább szeretteiket óvják ezzel. De valahol kívánják is a tanúskodást, mert sok olyan történetük van, amelyet kiadnának magukból. Hogy a kettő közül melyikre lesz módjuk, az Marton döntésén múlik: perel-e. Sárosdi Lilla mindenesetre áll elébe.
A rendező számára veszélyes, hogy a vallomásra kész nők közül többen is jól kiismerik magukat a Vígszínházban, vagyis az sem kizárt, hogy további közvetett bizonyítékokat tudnak feltárni. A beszámolók alapján ugyanis Marton több esetben élhetett igazgatói infrastruktúrájával: a titkársága kereshetett elő elfutott lányokat, az igazgatói szobában fogadhatott másokat.
Bár a zaklatást a Vígszínház volt alkalmazottai bizonyítani aligha tudják, a megkörnyékezés rendszerét meg tudnák erősíteni. Ez ugyanis az azonos a történetekben.
Fiatal, naiv, énképükben bizonytalanabb nőket fogadott Marton László barátságába, és vakította el a színház varázsába való beavatással. Ez vitán felül áll. Hogy a helyzettel visszaélt-e, a bíróság mérlegelésén múlhat. Van, aki azt mondja, Marton okos, nem hagyná, hogy egy per során kerüljön elő minden szennyes. Az áldozatok egy része azonban arra készül: bíróság előtt kell megvédenie vallomását, mert túl sok embernek túl nagy a tét, hogy ne próbálnák őket elhallgattatni.
Hogyan érinti mindez a Vígszínházat?
Nem csak Marton utasította el az első napokban, hogy kövesse Weinstein lépését, a Vígszínház sem követte az amerikai producer cégének döntését. Az intézmény hosszú kivárását minden bizonnyal az indokolta, hogy Marton eddigi státusza nem üres cím volt, hanem valódi hatalmat biztosító állás. Az ő kiesése többek szerint az egész intézmény statikáját veszélyezteti. Így aztán vártak, és reménykedtek, hogy a széljárás valahogy megfordul. Radnóti Zsuzsa és a Kornis Mihály megpróbálta védelmébe venni Martont, de ekkor már a jelek szerint elkéstek.
Egy nappal Molnár Ferenc örököseinek elítélő nyilatkozata után a Vígszínház kiadta azt a közleményt, amelyet korábban meg kellett volna tennie. Ebben – amellett, hogy törlik Marton épp futó rendezését, így Ibsen A vadkacsa című darabjának december 15-i premierje elmarad – az intézmény azt írta:
szeretnénk kifejezni együttérzésünket és támogatásunkat mindazok felé, akik akaratuk ellenére megalázó, emberi méltóságukat, vagy személyi szabadságukat sértő, érzelmi törést okozó helyzetbe kerültek. A Vígszínház elítél minden ilyen jellegű cselekményt.
Eszenyi Enikő színháza tovább ment, és bejelentette: első lépésként csatlakoznak a Független Előadó-Művészeti Szövetség kezdeményezéséhez és aktívan részt vállalnak a hatalommal való visszaélések és a szexuális zaklatások megelőzését célzó közös munkában. Továbbá kezdeményezik egy színházi szektor szintű anonim bejelentő vonal, vagy online felület létrehozását, amelyen minden magát érintettnek érző színházi dolgozó, vagy akár színházba járó név nélkül jelentheti be a hasonló eseteket, amelyeket minden esetben kivizsgálnak.
A hvg.hu múlt heti körkérdésére (még Marton László megnevezése előtt) több kőszínház válaszolt, Ókovács Szilveszter azt írta, bár az Operaház nem érintett, intézményükben kamerarendszer védi az összes közreműködőt, Szirtes Tamás pedig a Madách Színház részéről elárulta, hogy önkéntesen is felülvizsgálják eddigi gyakorlatukat. A Vígszínház akkor még mindössze annyit közölt: ugyanazt gondolják az ügyről, amit a Katona József Színház közleményében jelzett.
A Víg még pénteken sem lépett, Marton László döntött helyettük. A vádakat bár továbbra is tagadta, felfüggesztette főrendezői tevékenységét. Többet azonban ennek következményeiről a hvg.hu szombati érdeklődése ellenére sem közölt a színház vezetése. Ekkor még nyitva hagyták, befejezi-e rendezését Marton.
Mi történik ezek után az egyetemen?
Ez egyszerűbb történet. Sárosdi vallomása után Marton László levelet írt a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, és felfüggesztette tanári tevékenységét. Mivel osztályfőnök nem volt, ezt könnyen megtehette. Nyilván segítette döntését, hogy az intézményben több mint százan írtak alá egy petíciót az ő távoltartásáért. Míg a Vígszínházban védettnek érezhette magát a botrány kirobbanását követő napokban is, addig az egyetemi légkör ellene fordult.
Pedig az SZFE vezetése nem sietett elítélni az ügyet, a kivizsgálása elől pedig elzárkózott. Kérdés, változik-e ez, miután áldozatok beszámolójából úgy tűnik, Marton kihasználta az intézményen belüli döntésekre meglévő ráhatását.
A hallgatói önkormányzat azonban nem hagyta annyiban az ügyet, és közleményt adtak ki. Ebben azt írják: a HÖK nem tud olyan esetről, hogy az egyetem falain belül valaha szexuális visszaélés történt volna, azonban Sárosdi Lilla és Marton László közvélemény előtt zajló ügye rávilágított arra, hogy az egyetem működésében változásokra van szükség.
Iskolapszichológus fogja segíteni a hallgatókat, hogy a művészeti tanulmányokkal járó intenzív érzelmi igénybevételt, az emberi kapcsolatokat érintő konfliktusokat megértsék. Anonim bejelentőplatform jön létre, egy elektronikus felület, mely lehetőséget biztosít a hallgatóknak, hogy név nélkül juttathassák el az őket ért sérelmeket az illetékeseknek
– tájékoztatta a nyilvánosságot a HÖK.
Mit okozott az ügy a magyar színházi világban?
A Facebook egyszerre barát és ellenség ebben a témában. Jól jön a közösségi média, mert pillanatok alatt szerveződtek össze például az áldozatok. Látták, ki, hol, kinek, milyen utalást tett a hozzászólásokban, és összekötötték egymást a hasonló irányba tapogatózókkal.
A közösségi tér azonban arra is alkalmas volt, hogy az indulatok pillanatok alatt túlforrjanak. Előbb talán a Martont hibáztatók lőhettek túl a célon, ami többeket digitális lincselésre emlékeztetett, de aztán keringett egy nem vígszínházas művész roppant indulatos bejegyzése is az ügyet kirobbantó Sárosdi Lilla és férje, Schilling Árpád irányába.
Marton László közleményében az állt, hogy az esete tisztázásáig vonul vissza. Azt nem tudni, milyen tisztázást gondol: a színház belső fórumain? Vagy a bíróság előtt? Esetleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem valamelyik bizottsága előtt? A színházi világnak azonban biztosan van mit tisztáznia az elmúlt tíz nap minden felszínre tört indulata után.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Marton László lemond a főrendezői posztjáról
A Vígszínház pénteken éjjel közölte, hogy Marton László lemond főrendezői posztjáról.
