Csütörtöktől nyolc napon át az elmúlt időszak legizgalmasabb filmjeit hozza budapesti helyszínekre a Titanic Filmfesztivál, amely idei programjában is a jelenlegi nem túl bátor magyar mozikínálatot élénkíti fel az amerikai független film Oscar-gáláig jutó gyöngyszemével, formabontó horrorral, vagy a 2017-ben különösen fontosnak számító, a kirekesztést és rasszizmust elítélő filmjeivel. Nyolc napra nyolc mozit ajánlunk a programból.
20. századi nők (20th Century Women)
Szerencsére Mike Mills nem vonakodott nőügyekkel foglalkozni harmadik játékfilmjében: a többgenerációs történetek mestere (előző, Kezdők című filmjével vált a legidősebb Oscar-díjassá az akkor 83 éves Christopher Plummer) ezúttal három különböző korú nő életében merült el, a hetvenes évek Kaliforniájában.
A rendező ráadásul színésznőit is páratlan ízléssel választotta ki: a kamaszfiát nevelő ötvenes anyukát Annette Bening, a szabadságorientált harmincas fotóst Greta Gerwig, a lázadó tinédzsert pedig Elle Fanning alakítja a nosztalgiába merített történetben.
Az idei Titanic legkeresettebb filmje lesz valószínűleg a francia Julia Ducournau rendezői bemutatkozása, amely az eddigi hírek címeihez hűen annyira embert próbáló horror, hogy egy amerikai moziban például hányózacskókat osztogatnak a vetítések előtt. Ez persze főleg inkább marketingfogásnak jó, mert a Raw nem feltétlenül borzasztani akar, inkább a műfaj paneljeit használja fel egy felnövéstörténethez. Cannes-ban az újfajta és bátor megközelítés miatt imádták a kritikusok, a hype azóta is csak egyre nő a film körül, szóval erre tényleg érdemes időben jegyet foglalni.
Jeff Nichols a csendesen hömpölygő, mégis az utolsó pillanatig magával ragadó függetlenfilmek királyává emelkedett az elmúlt tíz évben, olyan mozikkal, mint a világvége-paranoiájában bunkert építő családapáról szóló Take Shelter, a két kisfiú és egy szökevény kalandjait feldolgozó Mud vagy az egy különleges képességekkel megáldott fiú és az őt a kormánytól és egy szektától is védő apja története, az Éjféli látomás.
A Loving ezúttal egy megtörtént esetet mesél el, egy ötvenes években élő amerikai házaspár történetét: a fehér Richard Loving (Joel Edgerton) és fekete felesége, Mildred (a szerepért Oscarra jelölt Ruth Negga) kapcsolatuk miatt kényszerül elmenekülni otthonról, és csak hosszú évek küzdelme után érik el, hogy törvényes házasságban élhessenek.
A harmincas évek Svédországában játszódó történet, amely nyilvánvalóan a jelenünkre is erősen érvényes állításai miatt az utóbbi évek egyik legünnepeltebb skandináv filmje. A kamaszként Lappföldről, számiként a rasszista svéd iskolába kerülő Anna Merje harcát az ellenséges környezetben az elsőfilmes Amanda Kernell a közhelyeket megkerülve, felesleges érzelgősség nélkül mutatja be. Kernellt ezek után nem csoda, ha a következő évek meghatározó női rendezői között emlegetik, biztosan hallani fogunk még róla, és lehet, hogy legközelebb már nem „csak” a Titanicon.
David Lynch: Az én művészetem (David Lynch: The Art Life)
Tizenegy éve nem jelentkezett egész estés filmmel, a kultusz azonban azóta is csak erősödik a májusban a Twin Peaksszel visszatérő David Lynch körül, aki persze nem véletlenül őrzi művészete körül a titkot. Ez a dokumentumfilm inkább a Lynch-életmű hátterére fókuszál, a filmek helyett Lynch gyerekkora és zenéi, festményei, fotói a főszereplők, és a saját munkakörnyezetében felvett beszélgetések közben is jóval inkább megnyílik mint a 2007-es, szintén róla készült portréfilmben.
Árnyak ideje (The Age Of Shadows)
A Titanic mindig erős az ázsiai filmekben, reméljük, most sem kell csalódnunk Dél-Korea Oscar-nevezettjében. Kim Dzsiun filmje minden olyan elemmel kecsegtet, amit egy távol-keleti kémthrillertől elvárunk: csavaros sztorit egy kettős ügynökről, aki a húszas években koreaiként Japán oldalán harcol a koreai ellenálló mozgalom ellen, valamint rengeteg feszült, klasszikus harcjelenetet erdőben, vonaton és persze Szöul utcáin.
Egy vezér gyermekkora (The Childhood of a Leader)
A korábban a legnagyobb európai művészfilmesek (Haneke, von Trier, Assayas, Hansen-Løve) alkotásaiban színészként feltűnt Brady Corbet Velencében is díjazott első rendezése a fasizmus huszadik század eleji felemelkedését meséli el egy Franciaországban élő amerikai fiú történetén keresztül.
A fiú édesapja 1918-ban a versailles-i békeszerződésen dolgozik, az elhanyagoltság és a felsőbbrendűség érzete pedig szörnyű jövőt fest az irányíthatatlan hétéves elé. A Magyarországon forgatott filmen sok hazai tehetség is dolgozott, így nem csak Robert Pattinson vagy Bérénice Bejo miatt érdemes jegyet váltani a valóban egyedi hangulatú filmre.
A pásztor (El pastor / The Shepherd)
A Dávid és Góliát történetek mindig is vonzották a filmeseket, legyen szó történelmi csatákról, társadalmi elnyomásról vagy a globalizáció hatásairól. Ez a spanyol film az utóbbit választotta: egy középkorú birkapásztor szegényes, mégis idilli életét egy földjére érkező építési vállalkozó fogatja fel, aki lakóparkot építene a pásztor háza és környékének helyére.
Míg a férfi hallani sem akar a dologról, a szomszédos földek tulajdonosai a meggazdagodás lehetőségét látják az Isten háta mögötti területre messiásként érkező üzletemberben. A többszörös díjnyertes, gyönyörűen fényképezett film azt az élet sok területéről ismerős helyzetet mutatja be, amikor a pénz még a legszorosabb közösségeket is szét tudja rombolni.
A Titanic Filmfesztivál teljes programja és minden további infó a hivatalos oldalon található.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
A Pentagon közölte, hogy világszerte felülvizsgálják az USA valamennyi szövetségesének szánt szállítmányokat.
A szerbiai hatalom és a több városban előrehozott választást követelő diákmozgalom is radikalizálódik.
