Egyetlen napra különleges szépségszalonná alakult egy rászorulók számára fenntartott, bentlakásos otthon és népkonyha: önkéntes fodrászok, kozmetikusok, manikűrösök és pedikűrösök vállalták, hogy közel 50 nő és férfi máshogy fog majd a tükörbe nézni. Vagy ahogy a külsejük miatt megvetéshez szokott, néha kicsit szégyenlős "kuncsaftok" fogalmaztak: újra embernek, nőnek érezzék magukat. Volt, aki elsírta magát, amikor a mesterkozmetikus hozzáért az arcához, más boldogan mesélte, hogy a hosszú hajával együtt szimbolikusan a múltjától is szabadult. Riport egy valódi átalakító-napról.
Időről időre fölöttébb lelkes lesz az internet népe olyan virálisan terjedő videóktól, amelyekben elhanyagolt külsejű hajléktalanokból varázsolnak új ruhák és frizura segítségével egy szinte fel sem ismerhető, „más” embert. Ez azonban nemcsak a Youtube-on működik, hanem 2019 magyar valóságában is, és ugyanilyen direkt - egyáltalán nemcsak külsődleges – hatása van. Ez világosan látszott azon a Szépségnapnak keresztelt eseményen, amit múlt hétvégén rendeztek az Üdvhadsereg XVII. kerületi intézményében azért, hogy a fedélen és az élelmen túl abban is segítsenek az erre rászorulóknak, hogy legalább a külsejük miatt ne lógjanak ki az őket már csak a megjelenésük miatt is kirekesztéssel büntető társadalomból.
Hogy ez mennyire igaz, jól mutatja, hogy az elmúlt években hagyománnyá vált átalakító nap után volt, hogy minden egyes résztvevő el tudott helyezkedni. Egyszerűen annak köszönhetően, hogy rendezett és ápolt volt a külsejük, új ruhába bújtak - vagyis a segítségen és a lelki támogatáson túl szó szerint el is indították őket egy új úton. Ki is terjesztették az akciót, most már nemcsak nők, hanem férfiak is igénybe vehetik a teljes szépészeti tuningot, és nemcsak a karitatív szervezet Női Rehabilitációs Otthonában élők, hanem a nappali melegedőbe és a népkonyhára járók is részt vehettek a programban.
Idén közel 50 ember kapott új külsőt, amihez persze az kellett, hogy a máskor menő szépségszalonokban dolgozó szakemberek vállalják: segítenek, és az otthonban ad hoc felállított fodrászattal, kozmetikával, manikűr-pedikűr szolgáltatással vagy akár talpmasszázzsal járulnak hozzá a megújuláshoz. Előre meghirdetett ruhagyűjtés tette kompletté a before-after videókba kívánkozó átalakulásokat, ebből is lelkes önkéntesek segítettek összeválogatni az új külsőhöz szükséges darabokat.
Segít az álláskeresésben
Bár szépségnapnak hívják, a helyszínen azonnal érződött, hogy a program sokkal inkább szól emberségről, segíteni akarásról, a másik oldalon pedig máskor meg nem tapasztalt törődésről – és persze az életutakról, ami miatt elszoktak ettől. „Így embernek érezzük magunkat. A hajléktalanok, így hajléktalan nők sem tudnak mit kezdeni azzal, hogyan néznek ki. Mit számít, szép vagy-e, ha nincs mit enni” – sommás összefoglalása az esemény miértjének Bombosz Domnától. Örül, mikor rákérdezek különleges csengésű nevére, megtudom, görög-magyar családból származik. Öt éven át élt az otthonban, miután a testvérei kitették a közös házukból, ahogy fogalmaz, már annyira depressziós volt, hogy az öngyilkosságon is gondolkodott.
Büszkén meséli, hogyan sikerült betanított munkásként elhelyezkednie a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató FŐKEFÉ-nél, így ő már nem lakik itt, de ezt az eseményt ki nem hagyta volna. „Első alkalommal nagy változást akartam, ezért levágattam a hosszú hajamat. Olyan volt, mintha vele a múltamat is elhagytam volna” – mondta. De a praktikus előnyöket is sorolja: „nem mindegy, milyen a körmöd, milyen a ruhád”, ezek nagyon is számítanak, ha hozzá hasonlóan valaki munkát akar találni.
"Mint egy emberrel"
„Az Üdvhadsereg nagyon különböző helyzetből érkező emberekről gondoskodik, de az általában közös, hogy sérül az önértékelésük. És ez máris sokat javul, és magabiztosabbak lesznek, ha érzik, hogy rendezett a hajuk, kisimultabb az arcuk. Valójában persze a figyelem számít, hogy foglalkoznak velük, mint egy emberrel” – mondja Péterffy Éva, az otthon egyik szakmai munkatársa, aki szerint ennek hosszabb távon is „kitart a hatása”. A rászorulók náluk ugyanis életvezetési programokban vesznek részt, ebben jelent lendületet egy ilyen nagy szépítőnap. Másképp ilyen szolgáltatásokat nem engedhetnének meg maguknak. Olyan is van, akinek először itt teszik rendbe például a lábát. Van is, aki ezért először szégyenlős, mondván például, hogy ’milyen a körme’, de általában csak egy kis bátorítás kell.
A szépségnapon erre is tekintettel vannak: kis kitűzőt kapnak azok, akik az amúgy nyilvános eseményen nem szeretnék, ha lefotóznák őket, és arccal bekerüljenek például lapunk riportjába. Ilyen jelzést viselt Rozália is, de a beszélgetésre annál szívesebben ráállt, miközben a pedikűrös önkéntes előtt ült kényelmesre polcolt lábbal. „Meghalt a párom, és utána minden úszott, a bank vitte a házat” – mondta az utcára kerüléséről. Itt az otthonban szedte össze magát, de mindenáron mielőbb önálló szeretett volna lenni, és már egy év után sikerült albérletbe költöznie. „Pici, de saját” – emeli ki a lényeget. „Megvan még a cica?” – kapcsolódott be ezt hallva a pedikűrös, mert mint kiderült, már ismerik egymást a tavalyi átalakító napról. Tényleg, mint egy szépségszalonban szokás, beszélgettek, és emlékszik, hogy az asszony az új életébe magával vitte a kóbor macskát is, amelyikről az otthonban kezdett gondoskodni.
"Azért csak nők vagyunk"
Rozália azóta is saját lábán áll, takarítóként dolgozik, de ide azért jött el újra, mert ilyen kezelésekre azért nem futná. „Mérhetetlenül sokat ad, és inkább lelkileg. Olyan, mint egy töltés, utána az ember még jobban ösztönzi magát” – magyarázta. Majd kicsit szomorúan kérdőbe forduló hangsúllyal hozzátette: meg „azért csak nők vagyunk”.
Ugyanezt mondta Ágnes is, aki nem bánta, ha fotózzuk, miközben már a vállára vetett törölközővel sétálgatott, gondosan figyelte, mikor telik le a hajfestés miatt szükséges várakozási idő. Mikor később újra összefutottunk, már boldogan fogadta a bókot, mennyire másképp fest a rövid, vörös hajával.
Bozi László viszont a szépségnap résztvevői közt azért óhatatlanul kisebbségbe szorult férfiak egyike, édesanyja halála óta él egy otthonban, mert az önkormányzati lakásban nem maradhatott. Nem csinál titkot belőle, hogy gondjai voltak az alkohollal, amit furcsa hallani a konszolidált külsejű, őszes férfitől, aki egy történelmi könyvet olvasgat, miközben a manikűr-pedikűrre vár. „Így kinézünk valahogy. Nem úgy, mint a csövesek” – mondja egyszerűen. Életében először itt kap talpmasszázst - teszi hozzá mosolyogva.
Nem krémekről, sorsokról szól
Bárkit kérdeztünk a lelkesen pörgő fodrászok, kozmetikusok, pedikűrösök közül, mindenki ugyanazt írta le: segíteni jönnek, de végül ők is kapnak. Ahogy egyikük fogalmazott: soha ennyi „köszönöm”-öt és „Isten áldjon”-t nem kap a munkája során, mint itt egy nap alatt.
„A hálának olyan mélységét éljük meg, amiért nekünk is megéri itt lenni. Volt, aki elkezdett sírni, amikor hozzáértünk az arcához. Látjuk, ahogy a sorszámukat morzsolgatva jönnek, és egy öntudatosabb, feltöltődött emberként mennek el” – mondja Szakonyi Eszter, a Vintage Beauty szalon vezetője, ahonnan több kolléga is jön minden évben, hogy a rászorulókkal törődjenek. Sőt, mivel a vendégkörükben már előre szervezik, gyűjtik a ruhákat, valódi közösségi akció lett belőle, idén egy kisbusznyi adománnyal érkeztek. Szakonyi Eszter szerint legalább ennyire fontos, hogy magára az otthontalanság problémájára is ráirányítsák ilyenkor a figyelmet. „Sokan olyan könnyen felmentik magukat, mondván, a hajléktalanok maguk tehetnek a helyzetükről, és valami pökhendi csalhatatlansággal meg vannak győződve arról, hogy velük ez nem fordulhatna elő. Hallaniuk kellene itt a történeteket arról, milyen könnyen fordulhat a kocka” – jegyezte meg.
Pipcsák Kata pedikűrös kifejezetten a tanulói közül is toborzott önkénteseket a szépségnapra, mert szerinte nemcsak emberileg, de szakmailag is tanulságos, ahogy a szépségipar máskor elkülönült ágazatai itt találkoznak. „Ide az jön, aki imádja a szakmáját” – szögezi le, miközben körbe kínál egy pogácsás tálat, hiszen még sok a dolguk, míg az önkéntes szépségápolók és otthon lakói, vagy a népkonyhára érkezők együtt ebédelnek. Maga jelentkezett, mikor olvasott a szépségnapról, és állítja, semmivel sincs nehezebb dolga, mint saját ügyfeleivel. „Először mindenki mentegeti magát, pedig nem kell, mindenkinek a lábán látszik az életútja” – intézi el a kérdést, hogy mégsem a szokott közegében dolgozik ilyenkor. Szerinte egyébként is egyszerű a képlet: minél több embernek kellene megérteni, hogy „vissza kell adni valamennyit abból, amid van”.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
