A Fekete Párduc rendezője is csak utólag fogta fel, hogy Chadwick Boseman betegen dolgozott

A Fekete Párduc rendezője, Ryan Coogler hosszú nyilatkozatban emlékezett meg a múlt pénteken elhunyt Chadwick Bosemanről.

Coogler azt írta, a színész „titkolta munkatársai előtt, hogy mennyire szenved”. Bosemannél még 2016-ban diagnosztizáltak vastagbélrákot, a színész azonban nem hozta ezt nyilvánosságra. Betegsége alatt is folytatta a filmezést, és olyan alkotásokban szerepelt, mint a Bosszúállók: Végjáték és Az 5 bajtárs.

Ryan Coogler azt írta, bár nem ő válogatta be Bosemant a Fekete Párduc címszerepére, mindig is hálás lesz azért, hogy együtt dolgozhatott vele. Coogler akkor döntötte el, hogy meg fogja rendezni a filmet, amikor végignézett egy jelenetet Boseman karaktere, T’Challa és az apja, T’Chaka király (John Kani) között. A két színész ugyanis egy olyan nyelven kezdett beszélni, amelyet Coogler sosem hallott azelőtt. Miután megkérdezte az egyik producert, ők találták-e ki ezt a nyelvet, kiderült, hogy nem: ez a xhosza nyelv, John Kani anyanyelve. Kani és Boseman pedig úgy döntött, ezt használják a forgatáson.

„Arra gondoltam: képes volt még aznap megtanulni a szövegét egy teljesen ismeretlen nyelven? El se tudtam képzelni, ez mekkora feladat lehetett, és bár addig még nem találkoztam Chaddel [Chadwick Bosemannel], máris lenyűgözött a teljesítménye” – írta a rendező.

Coogler szerint Boseman már a film előkészületei alatt gondosan mérlegelt minden döntést, és többször is azt mondta a rendezőnek: „Erre még nem áll készen [a közönség]”. A rendező ekkor csak mosolyogva bólintott. „[…] nem hittem neki. – írja – Fogalmam se volt, működni fog-e a film. Nem tudtam, mit csinálok. Visszatekintve azonban látom, hogy Chad valami olyat tudott, amit egyikünk sem.”

A rendező befejezésül azt írja:

„Az afrikai kultúrákban elhunyt szeretteinket gyakran nevezzük az őseinknek. […] Amikor volt szerencsém Chad karakterével, T’Challával dolgozni, Wakanda őseivel beszélhettem. Atlantában forgattunk egy elhagyatott raktárépületben kék hátterek és hatalmas lámpák között, Chad alakítása azonban valósággá tette az egészet. Szerintem azért, mert az rajta keresztül az ősök szólaltak meg. Biztos voltam benne, hogy még sokáig elkápráztat minket a játékával, ám nehéz szívvel kell szembenéznem a ténnyel, hogy immár ő is az ősök közé tartozik. És tudom, hogy vigyázni fog ránk, míg újra nem találkozunk.”