Illés Fanninak szokatlan, de jól esik, hogy mostanában nagy a felhajtás a paralimpia körül. Mint mondja, nagy öröm számára, hogy mondanivalója lett a paralimpiának és az nem csak egy négyévente letudandó kötelezettség.
„Itt élettörténetek, példaképek vannak, akiket igenis be kell mutatni“ – mondja a HVG Porté rovatában a láb nélkül született úszó.
Hozzáteszi, az ugyanakkor minden paralimpikonnak rosszul esik továbbra is, hogy az olimpikonokra sokkal inkább irányul reflektorfény, mint rájuk, hiszen ugyanannyi munkát végeznek ők is. „Én is ugyanannyi órát edzek, mint Hosszú Katinka vagy Milák Kristóf.“
Illés Fanni egyébként, mint mondja, ma már meg tud élni a sportból, és a szponzorok is felfigyeltek rá.
Az interjúban arról is szó van, hogy a sportoló sokszor „poénkodik” magáról, az állapotáról, fotói alatt használja azt a hashtaget, hogy „lábatlankodom”. Azt szeretné Illés Fanni, hogy átmenjen az az üzenet, hogy ez számára tényleg csak ennyi, nem lehet ezzel megbántani.
„Ha valaki azt mondja, kövér vagyok, az ezerszer jobban fáj. Ahhoz, hogy jó anya, jó sportoló, valakinek a barátja vagy testvére legyek, nem kellenek lábak, hacsak nem akarok maratonfutó lenni. Bár tulajdonképpen már ez sincs kőbe vésve.”
Az interjút az e heti HVG-ben olvashatjuk el, illetve hozzáférhető lesz a hvg360.hu-n is.